Konvenció és szépség: Enyedi Ildikó legújabb alkotása nem egy divatos filmes bravúr, de jó nézni

Tóth Gödri Iringó 2021. augusztus 24., 18:44

Az idei Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik nagy reménysége volt Enyedi Ildikó legújabb alkotása, A feleségem története. A filmet a közönség és a francia kritika magasztalta ugyan, de a nemzetközi szakemberek nem voltak elragadtatva tőle. Nem kapott díjat. A magyar rendezőnő alkotása egy mély, mondhatni hagyományos kosztümös dráma, mely nincs teljesen összhangban az aktuális filmes trendekkel, ennek ellenére igencsak szerethető.

Konvenció és szépség: Enyedi Ildikó legújabb alkotása nem egy divatos filmes bravúr, de jó nézni
galéria
Fotó: A feleségem története

Enyedi Ildikó Arany Pálma-esélyesnek vélt filmje Füst Milán A feleségem története: Störr kapitány feljegyzései című regénye alapján készült,

egy megható történet szerelemről, féltékenységről, emberi kapcsolatokról.

Az események a múlt század húszas-harmincas éveiben játszódnak: az elsősorban teherhajókon szolgáló Störr kapitány (Gijs Naber) egy banális beszélgetés nyomán hirtelen felindulásból megkéri az első nő (Léa Seydoux) kezét, aki belép az étterembe, ahol éppen ül. Tény, hogy a kapcsolat kezdete nem idillikus, de annyira izgalmas és szokatlan, hogy akár idillt is tartogathatna.

Fotó: A feleségem története

Bár kezdetben úgy tűnik, hogy a sok távolléttel járó tengerészéletmód, életvitel a párkapcsolati problémák okozója, idővel egyre inkább úgy érzi a néző, hogy a „csalfa” feleség az.

Az eseményeket a féltékeny férj nézőpontjából látjuk, így vele együtt gyanakszunk.

A történet, illetve az, amit látunk, amit átélünk, egyaránt dicséri az írót és a rendezőt: a néző érzi a kapitány féltékenységét, kételyeit, vele együtt akarjuk követni az ártatlan arcú, de kacér tekintetű nőt sétáira, találkozóira. Störr kapitány féltékenysége, bizalmatlansága, valamiféle kisebbségi komplexussal egészül ki, hisz

míg ő „csak” egy hajóskapitány, felesége egy színházba, estélyekre járó nagyvilági nő, aki habzsolja az életet, mindenkit ismer, minden társaságban otthonosan mozog.

Fotó: A feleségem története

Enyedi Ildikó a romantikus és drámai történetet hét fejezetre bontotta, hét logikai egységre. Bár az egységek – leckék – mondandója valamelyest eltérő, központi motívumuk ugyanaz:

az egész film a féltékenység köré szerveződik.

Noha a történet, illetve az események viszonylag banálisak, lassúak, mégis túlzás a filmet vontatottnak titulálni – mint sok kritikus tette. Tény, hogy vannak felívelő és langyosabb fázisai az alkotásnak, de minden egység fontos ahhoz, hogy megértsük Störr kapitányt és a feleségéhez való viszonyát.

A váltakozó tempó és intenzitás tulajdonképpen a kapcsolatukat jellemzi.

Fotó: A feleségem története

A film egyik legnagyobb erőssége az operatőri munka és a látványvilág. A jól megkomponált, megragadott képek néhány esetben sokkal többet mondanak, mint a párbeszédek. Rév Marcell operatőr képei megelevenítik Láng Imola látványtervező szobabelsőit, utcaképeit,

az egész film olyan, mint egy életre kelt festmény, árasztja a korhangulatot, a különböző helyszínek – Párizs, Hamburg, a kapitány által irányított hajó – eltérő hangulatait.

A főszereplőket alakító Gijs Naber és Léa Seydoux a nemzetközi kritikától kapott hideget is, meleget is. Mindenképp jó döntés volt a holland főhős szerepére holland színész választani, s bár sokak szerint Gijs Nabernek nem tudjuk elhinni, hogy a férj szerelmes, őrlődik, de tulajdonképpen a visszafogottsága, enyhe félszegsége, sajátos stílusa és humora tökéletes megjelenítői annak, ahogyan a fél életét a tengeren leélt kapitány kezeli a kapcsolatait, az életét a szárazföldön.

Videó: Mozinet

Léa Seydoux-t sokan túl szépnek tartották a feleség szerepére, ugyanis a regény szerint, néha maga Störr kapitány is ráeszmél, hogy a felesége nem is olyan szép nő, mint ahogy ő érzi féltékeny, szerelmes pillanataiban. Léa Seydoux ettől függetlenül

jól játssza a titokzatos francia feleséget, bájos, ártatlan és kacér egyszerre.

Nem erős karakter, néha súlytalan, de talán nem is követeli meg a szerep.

A film legnagyobb hibája épp az, ami miatt sokaknak tetszeni fog: egy szép feldolgozás, amit a rendezőnő nem hozott a mába, nem aktualizált, talán nem is akart vele feltétlenül üzenetet, mondandót közölni.

Szakmai szemmel lehet kritizálni a rendezést, laikus nézőként pedig lehet élvezni a filmet.

Fotó: A feleségem története

A feleségem története egy szerelmi dráma, amibe kellemesen bele lehet süppedni, csodálva a képeket, a pompás ruhákat, díszleteket, és jól eső távolságtartással követni két ember vergődéseit.

A feleségem történetét jó nézni, mint, ahogy az Anna Kareninát vagy az Aranyembert is jó olvasni, anélkül, hogy mindenképp a mába akarnánk hozni.

A film várhatóan szeptembertől lesz látható a magyarországi mozikban, és remélhetőleg néhány hónapon belül hozzánk is megérkezik.

A feleségem története (2020), magyar-német-olasz filmdráma
Rendező: Enyedi Ildikó
Író: Füst Milán
Forgatókönyvíró: Enyedi Ildikó
Producer: Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Muhi András, Maren Ade, Jonas Dornbach, Janine Jackowski, Flaminio Zadra
Operatőr: Rév Marcell
Vágó: Szalai Károly
Zene: Teho Teardo
Szereplők: Gijs Naber, Léa Seydoux, Louis Garrel, Jasmine Trinca, Sergio Rubini, Josef Hader, Simone Coppo, Ulrich Matthes, Udo Samel, Luna Wedler, Funtek Sándor
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.