Kultúrák találkozása: japánok erdélyi táncházakban

Melles Endre, a Háromszék Táncegyüttes tánckarának Junior Príma-díjas, aranysarkantyús szólótáncosa és menyasszonya, Ádám Julcsi, aki szintén a Háromszék táncművésze, ez év tavaszán három hétig Japánban oktattak erdélyi néptáncokat. Ezúttal ottani barátaik jöttek el Erdélybe, s mint kiderült: nem első alkalommal.

– magyarázta Melles Endre.

Tusványoson részt vettek a tánctanításokon, táncházban, előadásokon. Egyik nap lejött Eötvös Rémusz is (A Fölszállott a Páva tehetségkutató korábbi különdíjas énekese – szerk. megj.), együtt táncoltak, és látszott az a mérhetetlen öröm mindenki szemében. Annyira körülöleli a kultúra ezt az egészet, hogy van értelme továbbvinni és segíteni egymást, hogy minél jobban részesei lehessünk, minél jobban megismerjük egymás kultúráját.”

A japánok szívéhez szól az erdélyi zene

Egyedi élményben részesülhetett az elmúlt időszakban a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes két fiatal táncművésze: három hétig Japánban oktathattak erdélyi néptáncokat és közben megmártózhattak egy gyökeresen eltérő kultúrában is.

„Nagyon szeretik a táncainkat, zenéinket, a népi kultúránkat, viszont nem nagyon ismerik az itteni embereket, a viselkedésformát. Ez út afelé, hogy a mi kultúránk legyen mindenki számára elérhető. Ez egy jó példa erre, hogy ha a japán embert érdekli a magyar népi kultúra és meg akarja ismerni és meg is ismeri, akkor mindenki számára elérhető. Sokszor mondják, hogy ez csak egy rétegnek szól, de ez csak kifogás, mindenki megismerkedhet vele, mert ez egy nyitott közeg, közösség, amely befogadó.

Náluk nagyon magas művészetként van kezelve a kultúra, sokkal merevebbek, nálunk a táncház például a paraszti közegnek volt a mulatási helye, ott tudta az ember a hétköznapok búját, baját, akár örömét eltáncolni, elénekelni, elmuzsikálni. Ezt ők nagyon szeretik. Magyar csujogatásokat, énekeket tanultak meg fonetikusan, mert érezték, hogy mennyire hozzátartozik ez is. Megpróbálják megidézni azt a hangi világot, annyira lelkesek, annyira beletesznek mindent, hogy ezentúl is fogom segíteni, mert azt látom, hogy hálásak, alázatosak és komolyan veszik. Ahogy az európai emberek érdeklődnek a japán kultúra iránt, miért ne gyakorolhatnák ők is a mi kultúránkat? A magyar néptánc is lehet ilyen, hogy bárki, aki szeretné megtanulni, legyen lehetősége rá.”

Náluk ez valahogy a filozófiájukban, a vallásukban is benne van a jelenre való törekvés, és ez látszik a kapcsolatok szintjén is. Ez erősíti bennünk azt, hogy ez, amit ők csinálnak, kutatnak, próbálnak keresni, ahogy hozzáállnak, hogy van értelme, miértje. Megismerik a konyhánkat is, a tájainkat is, látják, hogyan élnek az emberek, mivel foglalkoznak, egy átfogó képet kapnak rólunk és bele tudnak helyezkedni a kultúránkba. Ez több mint egy tánc, egy énektanulás, ez már egy kulturális áthatás” – fogalmazott Melles Endre.