A kiállítás egy intenzív összegzése a 20. és 21. századi kortárs erdélyi képzőművészet folyamatainak, egyszerre mutat be munkákat kolozsvári, temesvári, bukaresti, budapesti vagy akár a római iskolákban képzett alkotóktól, és járhatunk be általuk egy valóban különleges művészettörténeti utat. De talán, ami még ennél is izgalmasabb, segítségükkel egy különleges belső útra is léphetünk – hangsúlyozta Simon Mária Tímea, a művelődési ház igazgatója a kiállítás megnyitóján. „Mert végső soron mi is a művészet? Mi végre van szükségünk nekünk, embereknek arra, hogy ha minket nem is áldottak meg olyan tálentumokkal, amelyek segítségével létrehozhatunk egy-egy művészeti alkotást, de a legtöbben vágyunk arra, hogy lássuk, érzékeljük, halljuk, vagy megtapasztaljuk az egyes művészeti ágak értékeit. Ez a kiállítás is ezt a vágyunkat hivatott csillapítani, hogy lássuk a művészetnek azt a csodálatos kifejező erejét, amelyről Márai Sándor úgy beszél, hogy sugárzás.”
– véli a művészettörténész.
Rámutatott, ez a kiállítás olyan 20., 21. századi képzőművészek alkotásait foglalja magába, amelyek látványvilága valamelyest megalapozza az erdélyi kortárs művészet vázát. Tematikailag bibliai történetek, tájképek, portrék, csendéletek és aktképek, absztrakt művek egyaránt szerepelnek. Technikailag jelen van az olajfestészet, az akril, a vegyes technika, a rézkarc, a linómetszés, a tus és a szén.
„Időben visszamegyünk a nagybányai iskola szellemiségéig, a szocialista időszak kulturális apátiájában vergődő avantgárdon, illetve a rendszerváltás után született művészeti jelenségeken. A 2000-es évek új szenzibilitását közvetítik a kiállított művek. A válogatás különleges kvalitása, hogy képes a progresszió hagyományainak, valamint az eltérő kortárs törekvéseknek szintézisére. A kollekció külön erénye, hogy túllép a konkrét stílusirányzatok jelölte határokon. A térség különféle iskoláiban formálódott alkotók közötti párbeszéd jegyeit, a kor összes uralkodó, vagy éppen rejtőzködő jelenségét képes felmutatni. Nemcsak a múlt századelő néhány kevésbé ismert alkotójának művét, vagy a múlt rendszer hazai haladó törekvéseit, a nyolcvanas évek avantgárd generációjának meghatározó műveit, vagy éppen a korszak nagy remetéinek jellegzetes alkotásait, hanem a kilencvenes, kétezres években egyre inkább az új képtípusok felé forduló fiatal nemzedék egy-egy meghatározó munkáját is itt találjuk” – magyarázta, majd külön-külön is bemutatta az alkotókat, méltatta a képeket.
Zárógondolatként hozzátette: „lehet azt is mondani, hogy a gyűjtő a művész legnagyobb ellensége, mert a legjobb alkotásokat gyakran már közvetlenül a megszületésük után megszerzi, aztán bezárja, és gyakran haláláig ismeretlenek maradnak a közönség számára. Jelen korunk és környezetünk különleges lenyomatát bemutató, változatos szemléletű képfelhozatalával a székelyudvarhelyi gyűjtő éppen ellenkezőleg, a képzőművészet szeretetét és a gyűjtés szenvedélyének virtusát teszi közkinccsé.”
A megnyitón közreműködött Márton-Kakasi Nóra fuvolaművész és Derzsi Dénes gitárművész. A kiállítás április 11-ig látogatható.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.