Multifunkcionális tér püspöki autóval: központ a zarándokoknak, a közösségnek

Csíkszentdomokoson 2010-ben nyitották meg a Márton Áron Múzeumot, amely interaktív tárlattal várja mindazokat, akik jobban megismernék Márton Áron életét, tevékenységét, tanításait. A múzeum megnyitása után a püspök szülőfalujában minden év augusztusában konferenciát is szerveznek, amelynek keretében a legújabb, Márton Áronnal kapcsolatos kutatásokat is megismerhetik az érdeklődők. 2020 decembere és 2021 augusztusa között imakilencedet végeztek Márton Áron püspök boldoggá avatásáért. A nagykilenced keretében minden hónap utolsó szombatján meghívott papok celebráltak szentmisét és tartottak elmélkedést Áron püspök gondolatai alapján, az egyes témákat elmélyítve és aktualizálva a mai kor kihívásaira. Ugyancsak az imakilenced keretében hirdette meg a múzeum a Cselekvő iskola című játékot gyerekek, fiatalok számára. Márton Áron emléke tehát elevenen él a faluban, a most megnyitott látogató- és zarándokközpont is a rá való emlékezést segíti az idelátogatók számára, ugyanakkor méltó helyszín is a közösségi rendezvények megtartására.

Ottjártunkkor Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum vezetője, Boros Bibor Borbála, a múzeum önkéntese, Bodó Andrea, a csíkszentdomokosi polgármesteri hivatal kulturális referense és Bőjte Csongor diakónus mesélt a központ létrejöttéről, rendeltetéséről. 

„2010-ben nyitottuk meg a múzeumot, és az első számú hiányosság, amit érzékeltünk, hogy amikor megérkezett egy kisebb vagy nagyobb csoport, nem volt egy hely, ahol megpihenhettek, hogy elfogyasszanak egy szendvicset, nincsenek megfelelő vizes blokkok, mosdók. Ha iskolás csoport érkezett, gyakran kérdezte előzőleg a vezetőtanár, hogy van-e még ott egy terem, ahol a látogatás után foglalkozást lehetne tartani. Azt is éreztük folyamatosan, hogy voltak próbálkozások a faluban a turisztikai kínálatot koordinálni, de nem volt egy gyűjtőpont, egy ember, aki ezt az egészet kézben tartotta volna.

2016-ban Kárpát-medencei szinten a Magyar Kormány meghirdette a Márton Áron Emlékévet, és akkor elég sok anyag elkészítésében támogattuk az ezzel a feladattal megbízott osztályt, a Nemzetpolitikai Államtitkárság keretében. A múzeum anyagából készítettek vándortárlatot, kültéri kiállítást, kiadványok születtek. Egy évvel korábban konferenciát szereztünk az Országházban. Tehát jól ismerték már a tevékenységünket, és hogy mit tud nyújtani a múzeum. 2016 végén kerestek meg azzal, hogy hogyha van egy elképzelésünk, hogy a múzeumot hogyan tudnánk hatékonyabbá tenni, akkor egy nagyobb beruházásra biztosítanának forrásokat. Úgy állt össze a finanszírozása ennek az építkezésnek, hogy a kétharmad részt a Magyar Kormány, többrendbeli támogatásból, egyharmad részt a helyi közbirtokosság biztosította. Erre nagyon büszkék vagyunk, hogy helyileg is fontosnak tartották, és nagyon komoly helyi finanszírozás is van benne, valamint határon túli finanszírozás” – magyarázta Lázár Csilla.

Rámutatott, a tervezés során elsőként az épülő terek rendeltetését határozták meg. Tudták, hogy kell egy fogadótér, ahová betérhetnek a látogatók, étkezhetnek – akár az általuk hozott ételből, akár a helyi vendéglátóegységek catering-szolgáltatását igénybe véve –, ahol van civilizált mosdó. Ugyanakkor, a múzeum szempontjából szükség volt arra is, hogy legyen egy időszakos kiállítótér, ugyanis a múzeum 120 négyzetméteren működik, amelyet lefoglal az állandó tárlat, és legyen egy konferenciaterem, a megfelelő technikai eszközökkel felszerelve. Igyekeztek úgy megtervezni a látogatóközpontot, hogy ne csak a múzeum rendezvényeinek, hanem más helyi eseményeknek is méltó helyszíne legyen. „Mivel az épület itt van az általános iskolával szemben, ahol nincs egy olyan terem, ahol például karácsonyi ünnepségre össze tudják gyűjteni a gyerekeket, szeretnénk, hogy a pedagógusok ezt tudják használni. Vagy vannak délutáni tevékenységek, és bízunk benne, hogy még lesz több is. Fontosnak tartottuk, hogy legyen egy olyan hely, ahová ha bejön a gyermek, akkor megbecsülve érezze magát, hogy egy ilyen szép térben zenél, fest, szakkörre jön stb. És nyilván a konferenciaterem sem évente egyszer, hanem bárhányszor használható” – nyomatékosította.

Boros Bibor Borbála kiemelte, fontosnak tartják, hogy a helyiek is érezzék magukénak ezt a központot. „Önkéntesek, egyetemisták segítségével különböző tevékenységeket szeretnénk szervezni, filmvetítést, író-olvasó találkozót, koncerteket, legyen egy hely a fiataloknak is, ahová beülhetnek. De akár varró-hímző egyletet is alapítanánk. Régi gondolatom az, hogy az idős és fiatal generációt össze kellene hozni valahol beszélgetni. Működik itt egy nagyon aktív nyugdíjas közösség, őket is ide szeretnénk csábítani.” Mint mondták, lesz a központnak egy szabályzata a térhasználatot illetően, de úgy látják, hogy jól lehetne működtetni közösen.

Most, az ünnepség szervezésekor éreztem azt, hogy mennyivel könnyebb az, hogy minden itt van egy helyen. Itt akár két egymástól független eseményt is meg tudnak tartani egy időben, mivel itt két tér van. Abban biztos vagyok, hogy szépen ki lesz használva ez a központ, mert civil vonalon elég szépen mozog a falu minden irányban, és hátha ez a tér még jobban fogja motiválni az embereket” – osztotta meg velünk Bőjte Csongor diakónus, aki korábban az ifjúsági szervezet vezetője volt, ugyanakkor évek óta besegít a Márton Áron konferenciák szervezésébe.

Mesélték, a megnyitás előtti hetek nagy hajrában teltek, hogy elkészüljön a belső berendezés, hogy a faluban gyűjtött, majd lefestett és az adományozók nevével fémjelzett székek bekerüljenek, hogy a kiállítótérbe tervezett fel- és lehajtható polcokat megfelelően felszereljék. A faluból sokan érkeztek segíteni, a kerítést például önkéntes munkával készítették el.

Jött például egy bácsi, hogy a »hazafias menetről« szeretne érdeklődni, és két napig itt segédkezett. Sokan adományoztak széket, és ott volt még a rózsafűzér társulat, amelyről már a múzeum megnyitása óta tudjuk, hogy egy nagyon készséges és támogató erőforrás. Túl azon, hogy imádkoznak, ők nagyon jól mozgósítják egymást, ha valamilyen jó cél érdekében lépni kell. Az önkormányzat és a mellette működő polgárőrök mind jöttek. Volt, aki mondta, hogy nem tud jönni, de ad egy gépet, amivel itt egyengették a terepet. Ilyen jellegű felajánlások is voltak. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy meghirdettük, hogy aki tud, jöjjön viseletben az ünnepségre, és nagyon sokan felvették erre az alkalomra a székelyruhát. Az a rettenetes jó élmény, hogy ebben a faluban van annyi tehetség is, meg annyi jó szándék is és akarat is, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni. Tényleg ha megtalálja ez ember az utat az egyes tehetségekhez – az asztalos, akik készítette a bútorokat, kiváló fiatal helyi ember – és ha érzik, hogy értékeled őket, akkor bármit meg tudnak csinálni. A múzeummal kapcsolatban is már ez volt a tapasztalatom” – emelte ki Lázár Csilla.

A látogató- és zarándokközpont egyházi telken épült, és két csűralakú térből áll. Az első teremben kapott helyet a fogadótér, székekkel, asztalokkal, konyharésszel. Itt található a recepció is, és innen nyílik egy kisebb iroda. Az összekötő folyosóról lehet belépni a tágas mosdókba, ezek mellett található a kazánház. A második „csűr” a kiállító- és konferenciaterem.

„A telek elöl keskenyebb, hátul tágasabb. Elöl nem lehetett volna nagyobb épületet építeni azon a szűk részen, viszont ebben a mélységben, ahol ez van, a környéken mindenhol csűrök vannak, és teljesen beleillik a környezetbe. Ha felnézünk, nem dekorációt látunk, hanem magát a tartószerkezetet. A mai statikai követelmények szerint egy ilyen közcélra vagy tömegek által használt csűrt nem lehet csak egyszerűen befedni, a tartószerkezet stabil kell legyen. Tövissi Zsolt és Tövissi Márton tervezték, és ez egy innovatív megoldás. A másik épület ugyanígy van befedve, csak ott elfedi a mennyezet” – tudtuk meg.

Az első tematikus kiállításon a nagykilenced keretében szervezett Cselekvő iskola játék kapcsán elkészített, Márton Áron életéhez kötődő épületek makettjeit lehet megtekinteni. A következő időszakos kiállítást a lehallgatási anyagokból tervezik, de a községbeli gyerekek munkáit is itt fogják bemutatni.

A terem mintegy százötven személy befogadására alkalmas. Itt lehet megtekinteni a Márton Áron által használt 1600-as, 1967-ben gyártott fekete Volkswagent is. A múzeum igazgatója elmondta, valószínű, hogy teljesen újan kapta a püspök, hiszen akkor jutott el hozzá, amikor feloldották a házi őrizetét.

„Volt korábban egy autó, ami fényképeken megjelenik, de azzal nem tudjuk, hogy mi lett, a negyvenes években már nem volt funkcionális. Inkább az előző püspökkel, Majláth Gusztávval vannak fotók azzal az autóval. A börtönévek és a házi őrizet alatt nem kellett autó. 1967-ben Curtea de Argeș négyszázéves évfordulójára hívták meg Franz König bíboros-érseket. Ez egy diplomáciai látogatás volt, akkor épp Románia a szép arcát próbálta mutatni. A visszaemlékezések szerint a bíboros-érsek úgy fogadta el a meghívást, ha Márton Áron várja őt a repülőtéren, ami egyértelmű kommunikációja volt annak az igénynek, hogy oldják fel a háziőrizetét. És valóban így volt, van fotónk is a repülőtérről, amint Franz König bíboros-érseket fogadja Márton Áron, és valószínű, hogy az akkori beszélgetésekből derült ki, hogy ez most nagyon jó, mert lehet indítani a bérmakörutakat, de jármű nincs. Az állami vállalatok járműveire hagyatkozni nem volt olyan jó ötlet, és akkor kapta a bécsi Caritason keresztül ezt az autót Márton Áron. Ő nem vezetett autót, Szabó Sándor volt a sofőrje, benne bízott, más civil sofőrjei nem voltak.”

Az óvott-menekített püspök: negyven éve hunyt el Márton Áron

Márton Áron püspök példamutató élete jórészt Csíkszéken, Kolozsváron, valamint Gyulafehérváron zajlott, de egy olyan kisvároshoz is sok ponton kapcsolódott, mint Székelyudvarhely. Halálának negyvenedik évfordulójához közeledvén arra teszünk kísérletet, hogy életének ezt a szegmensét bemutassuk.

Bőjte Csongor hozzátette, ő volt a „traktorista” kanonok, mivel az érsekség gazdasági intézője is volt, és sofőrként traktorokat is vezetett. „Jakab László gyűjtéséből ismerjük azt a történetet, hogy elmentek bérmálásra, és hamar a papok oda kellett álljanak gyóntatni, mert több száz, ezer bérmálkozó is volt. A sofőr is szállt ki a kocsiból, a stólát akasztotta a nyakába, s a kert mellett kezdte a gyóntatást. A gyermek hazament, és kérdezték otthon tőle, hogy sokan voltak-e a papok. Mondta, jaj, annyian voltak. S a gyónók? Azok is annyian voltak, hogy még a püspöknek a sofőrje is gyóntatott” – mesélte kacagva.

Az autót Jakubinyi György érsek jóvoltából az érsekség adományozta a domokosi plébániának. Évekig a múzeum udvarán volt kiállítva. „Mivel ott működik az elemi iskola is, a gyermekek tisztességére legyen szólva, az autónak semmi baja nem lett, senki nem bántotta. De itt jobb helyen van, nem fogja a por, nem rozsdázik” – mutatott rá a múzeumvezető. Az ünnepség előtt kétszer is polírozták, és külön kaland volt az is, amíg áthozták a múzeum udvaráról a látogatóközpontba, hiszen nehezen gyúlt be, a slagok meg vannak érve, végül hosszú órák után sikerült a mostani helyére átvinni. A tervek szerint a közeljövőben fel is újítanák, hogy működőképes legyen.

„A legnagyobb, ami a püspöknek is egy kapaszkodója volt, a nagy hite után természetesen, az az, hogy volt humora minden lehetetlen helyzethez. A lehallgatási jegyzőkönyvekben is látjuk, hogy ugratja az állami, egyházügyi felügyelőt. Itt is, a legnagyobb stresszben is tudtunk kacagni, valahogy úgy sikerült a nagy hajrát végigcsinálni, hogy vidám volt mindenki, és egyértelműen pozitív élmény volt a központ megnyitására való készülődés” – zárta a beszélgetést Lázár Csilla.