Múzeumi sztorik: korongolt darabból elvont emberi figura

Péter Beáta 2024. július 08., 17:34 utolsó módosítás: 2024. július 08., 17:35

Pálffy Árpád 1972-ben készült Napozó című festett terrakottáját választották júliusban a hónap tárgyává a Csíki Székely Múzeumban. Ezzel az alkotással emlékeznek az egy éve elhunyt művészre.

Túros Eszter művészettörténész a Napozóval •  Fotó: Gegő Imre
galéria
Túros Eszter művészettörténész a Napozóval Fotó: Gegő Imre

A Csíki Székely Múzeum a júliusi hónap tárgyával az egy éve elhunyt szobrász-keramikusra (aki vállalkozó és a Csíki RMDSZ alapító tagja is volt) emlékezik. Pálffy Árpád az udvarhelyszéki Hodgyában született 1931. február 1-jén. Mivel a család kuláklistára került, a faragás, mintázás iránt érdeklődő fiút nem vették fel a képzőművészeti főiskolára. 1960 óta élt Csíkszeredában, miközben az életművét meghatározó időszak az a néhány év volt, amikor az Olt szövetkezet csíkdánfalvi fekete kerámia részlegének vezetőjeként tevékenykedett.

A hatvanas évek elején Csíkdánfalván kezdett el kísérletezni a kerámiával, és a fekete kerámia megújítójaként tartják számon. Ő alkotott Erdélyben először fekete kerámia alapú figurális szobrokat, és megváltoztatta a hagyományos fekete kerámia forma- és motívumvilágát.

1967-től a megyei tárlatokon is megjelent munkáival, fából faragott szobrok, domborművek, plakettek fűződnek a nevéhez. Gaál Andrással és Márton Árpáddal közösen készítették el a Csíki Játékszín színpada homlokzatán levő 12x2 méteres Cantata Profana című mozaikot.

Pálffy Árpád 2020-ban •  Fotó: Veres Nándor
Pálffy Árpád 2020-ban Fotó: Veres Nándor

A művész kilencvenedik születésnapja alkalmából 2020-ban a Csíkszereda Kiadó a Gutenberg nyomda közreműködésével művészeti monográfiát jelentetett meg. A Székedi Ferenc által jegyzett kötetben Pállfy Árpád így vall:

Nekem Csíkkal és a fekete kerámiával találkoznom kellett, még ha nagy kerülővel is. Jó hatással voltunk egymásra. Így kellett történnie. Így volt elrendelve.

A szobrászati vágyat egész életemben magamban hordoztam. És megadatott a lehetőség. Az egyéni kerámiatárgyak tervezéséhez, megalkotásához már a dánfalvi működésem kezdetén hozzákezdtem. Itt támadt az ötlet, hogy korongolt darabokból elvont emberi figurákat vagy éppen portrékat mintázzak. Ott szívesen korongolták meg a megfelelő darabokat, amelyekből össze tudtam tagasztani a figurális darabokat, vagy meg tudtam mintázni az elképzelt portrékat.

Előre megterveztem a korongolandó formát, s utána azt is, hogy mi legyen belőle, milyen mintázattal. Az anyag törvényeit, például a plaszticitást, nem lehetett átlépni. Egy durva, figyelmetlen mozdulat következtében a vékony falú darab összeomlik. Lehet az egészet újrakezdeni. A mintázás közbeni rögtönzést az agyag is diktálta. Menetközben is megkövetelte, hogy változtassak a rajzban elképzelt formavilágon.

Azokért kell dolgozni, akikből vétettünk. Nekik tartozunk hálával, és nem idegeneknek.

Meggyőződésem, hogy itthon is eljön a kemény, eredményes munka megbecsülésének az ideje. Az én ars poétikám, amely egész életemben elkísért, éppen ezért a kitartó munka és a türelem.”

Márton Árpád és Pálffy Árpád a monográfia bemutatóján 2020-ban •  Fotó: Veres Nándor
Márton Árpád és Pálffy Árpád a monográfia bemutatóján 2020-ban Fotó: Veres Nándor

A kötetben mintegy hetven reprodukció illusztrálja a művész pályáját a Székedi Ferenc műkritikus által készített több mint hatvan oldalas interjúban pedig életútját ismerhetjük meg, de az elmúlt évtizedek történéseire is reflektál. A Csíki Székely Múzeumban 2020. február végén tartott kötetbemutatón Pálffy Árpád értékteremtő munkássága és közösségi tevékenysége elismeréseként Pro Urbe-díjban részesült. Az eseményen az ünnepeltet a pályatárs, barát, Márton Árpád festőművész méltatta, aki kimelte, amikor Pálffy Árpád Dánfalvára került, a szobrászvénája előjött a korongozás kapcsán is.

Elkezdett kísérletezni azzal, hogy hogyan lehet az edényből, az évezredes edényből valami mást csinálni, személyessé tenni, figuratívvá és üzenni ezáltal a kerámián keresztül. Rendhagyó módon egy fekete füstölt kerámiával kezdett kísérletezni.”

Kitért a közös munkájukra is, a színpad fölötti freskó megalkotására. „Felkértek városszinten erre a munkára, ajánlották, hogy legyenek rajta traktorok, öntők, munkások és tánc. Pálffy Árpád jött a szenzációs megoldással, készítsük el Bartók Cantata Profana műve alapján. Végeredményben ez egy román kantáta, a szarvassá változott fiú mind a két népnél létezik, és a Cantata Profana ugyanakkor bejárta a világot. Sokat vitáztunk a »főnökséggel«. Végül Nagy Imre döntötte el, és azt mondta az akkori párttitkárnak, hogy az asztalos maradjon a gyalu mellett, a csizmadia a kaptafánál és ne avatkozzon más dolgába. Ezzel aztán eljutottunk Bukarestig, ott a művelődési bizottságnál a Cantata Profanáról nem is hallottak.” Végül jóváhagyták, és elkezdhették az alkotást – hangzott el. Olyan anyagból szerették volna megmintázni, ami hazai, így esett a választás a vörös és fekete kerámiára, illetve a Hargitán található fehér színű kaolinra.

A Napozó •  Fotó: Gegő Imre
A Napozó Fotó: Gegő Imre

A júliusi hónap tárgya kapcsán, Túros Eszter művészettörténésze elmondta, Pálffy Árpád műveinek jelentős része a Csíki Székely Múzeumban található, a művész 2007-ben 125 alkotását adományozta az intézménynek.

Népi ihletettségű díszkerámiákkal, letisztultan egyszerű, mind technikailag, mind formailag a helyi hagyományokból, népi iparművészetből inspirálódó kerámiaszobraival, mázas kerámiáival, fából készült kisplasztikáival, illetve neves személyiségekről mintázott kerámia- és bronzplakettjeivel, domborműveivel és egyéb díszítőművészeti alkotásaival vált ismertté.

A hónap tárgyának választott alkotás jellegzetes darab, melyet témája, a korongozás technikájából adódó egyszerűsége, az absztrakció felé mutató figurativitása, lényegre törő minimalizmusa tesz felismerhetővé.”

A Napozó című alkotás megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.