Múzeumi sztorik: régmúlt időket őrző lakat

A csíkszeredai Mikó-vár általános felújítása kapcsán 2010-ben és 2011-ben végeztek kisebb régészeti kutatásokat a vár belső helyiségeiben, ekkor találtak rá az északi szárnyban – ahol most a múzeum könyvelősége található – egy égetett rétegre, amely feltételezhetően a Mikó-vár 1661-es török-tatár ostroma és részleges leégése során keletkezett. Az égetett rétegből kerámia- és kályhacsempe-töredékek, valamint néhány fémtárgy került elő: spatula, lakat kulcssal, és még egy zárszerkezet – magyarázta Darvas Lóránt régész-történész, muzeológus.

Csupán a kutas teremben találtunk egy 17. századi latrinát, de más, 17. századi objektumot nem sikerült azonosítani.”

A hónap tárgyáról elmondta, kovácsolt vasból készített hossznégyszög alakú mechanikus lakatról van szó, a fordítókulcs viszonylag nagy méretű, a felső részén gyűrűs fogantyú van, melynek taraja a lakatba tört. Hogy mit zárt és nyitott, azt nem tudni, használhatták ládához, vagy ajtóhoz is.

A lakat zárszerkezete egyszerű, a ma közismert zárak csak a 18. századtól kezdve jöttek divatba – előtte sokkal egyszerűbb mechanikájú, bár hasonló elven működő szerkezetek voltak elterjedve.

A lakatosmesterség a középkorban vált külön a kovácsmesterségtől. A lakatosmesterek céhekbe tömörültek, és nem adták csak úgy át bárkinek a tudást – mutatott rá a régész-történész. „Már az ókori görögök és rómaiak korától ismertek képek és ábrázolások, melyeken kulcsok, illetve zárak tűnnek fel – sőt ekkoriban a kulcs egyben státusszimbólum is volt. Azokban az időkben a nyíltan, övön vagy nyakban hordott kulcs egyszerre jelképezte a tulajdonos gazdagságát, és jelezte azt, hogy „hozzám felesleges betörni, az értékeim védve vannak”. A középkorban a kulccsal nyitható lakatok és zárak jobban elterjedtek, egyre díszesebbek és egyre bonyolultabb szerkezetűek lettek, a kulcsok tollai is egyre összetettebb formákat öltöttek, és elkezdődött a miniatürizáció is: a tenyérnyi nagyságúaktól az egészen apró, pár milliméteres darabokig mindenféle formájú kulccsal találkozhatunk.

Akkoriban is ismert volt a kész termékből, annak szétszerelésével, alkatrészekre bontásával a felépítés tanulmányozása, így akit nem fogadott maga mellé egy mester, annak más módja nem volt arra, hogy elsajátítsa a szakma fortélyait.”

A 17. századi lakat és kulcs megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.