Nem hétköznapi néznivaló, nem hétköznapi időkre: Devs

Az emberiség történetében mindig is lesznek olyanok, akik a determinizmusban hisznek. Szilárd meggyőződésük, hogy minden elrendeltetett, tehát mindennek be kell következnie. Szerintük véletlenek nincsenek, és nem létezik szabad akarat.

Alex Garland, a filozofikus és főként megmagyarázhatatlan jelenségekről szóló sci-fi adaptációk egyik feltörekvő üdvöskéje (Ex Machina, és a megfilmesíthetetlennek tartott Expedíció) ezúttal a tévéképernyőt választotta, hogy

a determinizmust felhasználva, ismét egy érdekes felvetés kibontásával nyomassza a nézőt.

Az FX-tévécsatornára készült, Amerikában a Hulun, itthon pedig az HBO GO-n nézhető, nyolcrészes Devs egy, a Szilícium-völgyhöz hasonló tech-paradicsom egyik hét lakat alatt őrzött projektjéről szól. A Devsről a kevés beavatotton kívül senki nem tudja, hogy mivel foglalkoznak, bár az látszik, hogy nem kispályás fejlesztőkről van szó, akiket a kormány is támogat, igaz, hogy ők is egy hatalmas ígéretre adják a pénzt.

A Devs tulajdonképpen a programozás csúcsa, egy elméletben megvalósult utópia:

egy számítógép, ami a legbonyolultabb műveletek elvégzésére képes, és felfoghatatlan adatmennyiséget tárol, és ami megmutatja azt, hogy mi történt és mi fog történni, de csak egy bizonyos pontig.

Itt jön képbe a determinizmus, ugyanis a Devs vezetői meg vannak győződve arról, hogy mivel a számítógép meg tudja jósolni a jövőt, ezért minden elrendeltetett, tehát az ember nem szabad akaratából cselekszik, hanem azért, mert meg kell tennie azt, ami elrendeltetett számára. Ez mozdítja előre a világot, és ez ellen semmit nem lehet tenni.

Garland a rá jellemző nyomasztó atmoszférával tálalja ezt az utópiát, személyes tragédiákon keresztül tárja a nézők elé azt, ami felmerült benne a téma kapcsán. Adott egy mindentudó számítógép, egy családi tragédiát megélt, messiás-komplexusos apa, valamint egy lassan mindenét elvesztő lány, és megannyi felvetett, és fokozatosan kibontakozó misztérium, ennek egyvelege pedig egy jól megírt történetben forr össze, hogy a végén hatalmas revelációkkal rántsa le a leplet a nagy egészről.

Kicsit olyan ez a sorozat, mintha a Mr. Robot és a rendező korábbi kultfilmje, az Ex Machina szerelemgyereke lenne.

A Devs egy lassan csordogáló, lépésről-lépésre kibontakozó történet, ami biztosan nem lesz hatalmas közönségkedvenc, de egy szűk nézői réteg biztosan nagy becsben fogja tartani évek múltán is. A meglehetősen nyomasztó atmoszférát gondosan megválogatott zene teszi még hatásosabbá,

az összeesküvés-elméletekkel, teóriákkal, valamint a konstans félelem érzésével megfűszerezett történet pedig megérdemli a ráfordított időt és figyelmet.

A sorozat író-rendezője korábbi alkotótársát, az Ex Machinában is játszó Sonoya Mizuno-t tette meg az egyik főszereplőnek, míg a másik kulcskaraktert a rendkívül nyugodt hangjáról és legendás bajszáról, valamint szakálláról ismert Nick Offerman (a Parks and Recreation Ron Swansonja) játssza, de kiemelt szerepben tűnik fel még a The Newsroomból ismert Alison Pill és a történet szempontjából fontos karaktert játszik még a mostanában rendkívül népszerű Stephen McKinley Henderson is.

És, hogy mi a közös a kereszten függő Jézusban, egy orosz kémben, egy mindenre elszánt lányban és egy elektromágneses térrel körülvett programozói irodában, kiderül a sorozatból.

Azoknak ajánlott, akik vevők az elborult történetekre, és nem tántorítja el őket a nyomasztó atmoszféra, valamint az, hogy lélektani és filozófiai mélységekbe is alámerül a történet. Különleges darab, amihez megfelelő hangulat szükségeltetik. Aki pedig valami vidámat nézne, az nem ezt a sorozatot keresi.