Ötven év tereptapasztalata egy kötetben

A Hargita Megyei Kulturális Központ csíkszeredai székhelyén Gagyi József, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára, társadalomkutató legújabb kötetét mutatták be kedd délután. A Kriza János Néprajzi Társaság könyvsorozatában 2024-ben megjelent kötetben a terepen otthonosan mozgó társadalomkutató több mint ötven év tereptapasztalatát osztja meg a Sajátterep. Utak, módszertani tanulságok című könyvében. A szerzővel a könyvről, terepezésről Sólyom Andrea szociológus, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának oktatója beszélgetett, az est házigazdája Ferencz Angéla, a HMKK vezetője volt.

A könyvbemutató felvezetőjeként Sólyom Andrea személyes élményeit osztotta meg a terepmunkáról, majd rá is tért a kötet elemzésére. Elsőként a címről – Sajátterep. Utak, módszertani tanulságok –, majd a saját olvasási élményéről, a könyvről való első benyomásairól beszélt. Mint mondta, elsőre nem értette, hogy mi az a „saját”, hiszen ez egy erős birtoklásra utal, majd hozzátette, ezen az alcím sokat lazít.

Gagyi József tudatos terepezéseket vitt végbe, amely egy tudatos értékmentő munka is.

Sólyom Andrea hangsúlyozta, hogy mindezt úgy tette a szerző, hogy nem tanult kutatásmódszertant, autodidakta módon fejlesztette ki terepmunkáinak felépítését. A következő fejezetekben Gagyi József a diákokkal való közös munkáról mesél, például arról, hogy a terepgyakorlaton terepnaplót kellett vezessenek a tanítványok, de ír emellett a tanárságról, a csoportos és egyéni önképzésről, a csíki iskolákról, majd a doktori státuszáig vezető útról. Az ötödik és a hatodik fejezetbe a Máréfalváról és Csíkfalváról való hosszú beszélgetései kerültek bele. Ezekből a beszélgetésekből a máréfalvi alanyát említették a könyvbemutatón, Ágnes nénit – a téma kapcsán némiképp kudarcot élt meg a szerző, hiszen a rokonoknak nem tetszett az, ahogyan ábrázolta a „számukra szent” nőt.

Sólyom Andrea úgy véli, olyan, mintha Gagyi József mindig is készült volna ennek a könyvnek a megírására.

A kötet tehát évtizedeket foglal össze: kudarcokról ír, a tanárságról és a terepmunkáról. Fontos azonban, hogy a terepmunkás leírásai nem receptek, csupán útmutatók: a szerző elmeséli, hogy hogyan csinálta ő, hogy neki mi vált be, és az olvasóra van bízza, hogy mit visz tovább.

Sólyom Andrea a kötet bemutatóján kritikáit is megfogalmazta a könyvvel kapcsolatban. Elsőként kiemelte az irigylésre méltó türelmét Gagyi Józsefnek, amelynek hála évekig képes ugyanazokkal az alanyokkal beszélgetni odaadással, szakmai felkészültséggel. Másrészt viszont a szerző türelmetlenségére is felhívta a figyelmet, ami a kötet nyomdába bocsátását illeti, hiszen nyelvi helytelenségeket és elütéseket vélt felfedezni a nyomtatott példányban.