HIRDETÉS

Piramis-táplálék: régi dalok, friss kürtőskalács

Péter Beáta 2018. szeptember 12., 18:31 utolsó módosítás: 2018. szeptember 12., 18:32

Becsület, Ha volna két életem, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – csak néhány olyan dal, amelyet kötelező eljátszani egy Piramis-koncerten, és amelyet ma is szívesen énekelnek fiatalok és örökifjak egy-egy tábortűz melletti gitározáskor. A Piramis együttes néhány tagjával a második sepsiszentgyörgyi Kürtöskalács – Édes Ízek Fesztiválján futottunk össze.

Homoródszentmártonban és Sepsiszentgyörgyön is koncerteztek Fotó: Péter Beáta

Egy egész ország fiatalsága azonosult azzal az életérzéssel, amelyet a dalaik közvetítettek, úttörőőrsök, munkásbrigádok vették fel a nevüket, zsákszámra kapták a leveleket, és volt, hogy menekülniük is kellett a rajongók elől. Ez volt a Piramis-jelenség Magyarországon a hetvenes évek vége felé. A zenekar többször feloszlott, majd újraalakult, legutóbb 2009-ben tértek vissza, igaz, csak részben az eredeti felállással (Závodi János gitároshoz, Köves Miklós doboshoz és Gallai Péter billentyűshöz csatlakozott Vörös Gábor basszusgitáros, Nyemcsók János lett az énekes), azóta minden évben koncerteznek.

„Tegnap Homoródszentmártonon játszottunk, és nagyon boldogok vagyunk, mert annak ellenére, hogy szakadt az eső, mintegy háromezren voltak.

HIRDETÉS
Ez egy 43 éves zenekar, és az utóbbi két-három évben megerősödött a fiatal közönségbázis,

tegnap 80–20 százalék volt a fiatal és az idős korosztály aránya. Nagyon szeretem, ha a fiatalok rákattannak erre a zenére, kifejezetten jó buli volt, a vendéglátás fantasztikus, akárcsak itt Szentgyörgyön, bűbáj emberekkel ismerkedtünk meg” – kezdte mesélni székelyföldi élményeit lelkesen Nyemcsók János.  

Fotó: Günther Ottó

Arról, hogy mi a titka, hogy a Piramis-dalokat még mindig „élnek” és népszerűek, Závodi János kifejtette: jó időben csinálták őket. „A másik, hogy a zenekar ősi felállásakor (Závodi, Köves, Gallai, Som Lajos, Lévay Tibor majd Révész Sándor – szerk. megj.) olyan jól egymásra találtunk, hogy nem is születhettek volna rossz dalok. Ezek időtállóak, bármikor bárhol el lehet játszani, és mi is nagyon szeretjük.”

Nyemcsók hozzátette, mindenki szerző volt a zenekarban, és mindenki hozzátette saját magát, a saját zenéjét. „Abból is táplálkoztak. Annak idején, amikor meghallgattam a zenekart – mert én fiatalabb vagyok a csapatban – mindig gondolkodtam, hogyan tudták ezt így összerakni. Jók a dalok.”

Fotó: Günther Ottó

A szövegek is időtállóak – mutatott rá Köves Miklós, „Pinyó”. „Onnan is látjuk, hogy a számok »viszik el a balhét«, mert annak ellenére, hogy cserélődtek a tagok a zenekarban, attól még ugyanúgy énekeljük a dalokat, mint az eredeti felállásban.

Be kell vallanunk, hogy a dalok erősebbek, mint mi, erősebbek, mint az, ami körülöttük van.

A szövegek is óriásiak, időtállóak. Amiket Horváth Attila és S. Nagy Pityu írt, azokat a mai napig is jó versnek, jó dalszövegnek lehet mondani. Ez a lényege a dolognak.”

És hogyan telnek a zenekar mindennapjai? „Sörözgetünk, borozgatunk, néha egy kis pálinka” – mondja viccesen Závodi János. Pinyó komolyabbra fordítja a szót, mint mondja, mindenki a családjával van, egyszerű, hétköznapi dolgokkal telnek, amikor nem játszanak. De próbálni, gyakorolni összeülnek, rengeteg zenét hallgatnak.

Fotó: Günther Ottó

„A téli hónapok szűkösebbek, nem klubozunk, három-négy hónapig leáll a csapat. Először jól esik a pihenés. Idén március harmadikán indult a turné, és október közepéig tart. Utána jó lesz egy kis pihenés, de egy-két hónap után már nagyon várjuk ilyenkor, hogy jöjjön a színpad varázsa, mert szeretünk játszani. Szeretünk a színpadon lenni, szeretjük a közönséget, ezeket a dalokat, az egész életérzést, ami ezzel párosul” – magyarázza Nyemcsók János.

Kérdésünkre, hogy új dalok születnek-e, elmondták, nem, mert nem vevő rájuk a koncertek közönsége. „Mindig gondolunk rá, hogy valamikor valamit kellene, de nehéz beletrafálni. Régi barátaink, régi zenekarok a Bikinitől kezdve az LGT-ig annak idején írtak új dalokat, de a következő hónapban már kihagyták a repertoárból mindegyiket.

Senkit nem érdekel az új. Mivel nem játsszák a rádiók, a régi zenekarok az új dalokat kidobálják, mert játszani nem lehet őket.

Koncerten, ha beraknak egy-két új nótát, azt látják, hogy megy el a közönség. Ha nem ismerik, mennek el” – fejtette ki Pinyó.

Fotó: Günther Ottó

Ezt Nyemcsók is megerősítette: nem rakhatnak be olyan dalokat, amelyek a közönség számára ismeretlenek. „Itt van egy elég komoly repertoár, amiből tudunk válogatni, rengeteg olyan dal kimarad koncertek alatt, amelyet szeretnénk betenni. Vannak az alapdalok – Ha volna két életem, Becsület, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – , amiket nem szabad kihagynunk, mintegy kötelező játszani őket. Azokat a közönség várja, szereti.”

És ha már kürtöskalács-fesztiválon voltunk épp, adódott a kérdés, szeretik-e a zenekar tagjai a kürtöskalácsot? Pinyó egyszer evett, a fia hagyott meg egy darabot. „A kisfiam meg van őrülve a kürtöskalácsért. Aranyos kis étel, de nem az én ízvilágom.” Závodi János öt éves kisfia, Janóka imádja az édességet, apukája szeretne is vinni neki a fesztiválról. Nyemcsók Bence, a zenekar „beugrós” billentyűse röviden csak annyit mondott, ő nem édesszájú. Édesapja, Nyemcsók János, annál inkább. „Itt, a zenekarban én vagyok az édesszájú. Lehet, hogy viszek magammal néhány kürtöskalácsot.

Nagyon kellemes a környezet, jól érzem magam itt. Nagyon fontos az első benyomás, az, hogy hol játszunk, milyen a színpad, a közönség.”

Závodi hozzáfűzte: nagyon szeretnek Erdélyben játszani, mert másabbak, kedvesebbek az emberek, mint odahaza. Csak az utazás készíti ki őket – tette hozzá Pinyó. „Nem amiatt, hogy távol van, hanem az utak állapota borzasztó. De olyan kedves emberek vannak itt, hogy bámulatos. Sokkal romlatlanabbak, sokkal tisztábbak, mint Magyarországon, pláne Budapesten.” Feltöltődve mennek haza – bólogatott Nyemcsók János, majd beleharapott egy darab kürtöskalácsba.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS