Pópák, törökök és lófejű székelyek – képet kapunk történelmünkről

„Művészettörténeti segédmunkásként aposztrofálom magam” – nemrég egy interjúban így beszélt magáról Gyöngyössy János, aki korábban, egy majd tíz évvel ezelőtti interjúban még viccesebben fogalmazott, akkor azt mondta, hogy „el akartam a kerülni azt a kínos helyzetet, hogy a vegyészek között a legjobb műemlékvédő legyek és a műemlékvédők között a legjobb vegyész”.

A székelyudvarhelyi, de Homoródkeményfalván élő Gyöngyössy János ugyanis vegyészmérnöknek tanult a hetvenes években, a nyolcvanas években a szakmájában dolgozott, de már akkor a székelyföldi erődített templomok és várak egyik legavatottabb szakértőjének tartották. Más világ járt akkor, nem számított sem régésznek, sem történésznek, de ő a hetvenes évek végétől (eleinte gyalogszerrel, amolyan „orbánbalázsos” munkamódszerrel) rendszeresen kereste fel ezeket a székelyföldi vártemplomokat. Gyermekkora óta gyakorlatilag egyfolytában rajzol nemcsak várakat és csatajeleneteket, hanem portrékat, címereket és minden olyant, ami valamilyen módon a székelység történelméhez kapcsolódik.  

1993-ban jelent meg a Székely templomerődök című kötete, amely ma is alapműnek számít a téma kutatói számára – eleinte még fehér-feketében jelent meg, majd 1994-ben és 1999-ben is kiadták, a kötet az egyik székelyföldi üzletlánc polcain ma is kapható, természetesen egy néhány évvel ezelőtti, igen igényes kivitelezésben. Ennek kezdetből az is volt az érdekessége, hogy – akárcsak a régi krónikák – szerzője kézzel írta. Egyébként Gyöngyössy kézírása nagyon egyedi, ha ma kézbe veszünk egy dedikált példányt, és megnézzük benne a bejegyzést, az teljesen más, mint egy egyszerű szignó.

A kutatásokat és a rajzolást soha nem hagyta abba, mára több évtizedes munkásságát a történész szakma is elismeri. Mára történeti grafikusként jegyzik, annyira, hogy Gyöngyössy volt az illusztrátora a majd tíz évvel ezelőtt megjelent, A székelység története című, „alternatív” tankönyvnek is. Neve több éve összeforr a Székelyföldi Legendáriummal, hiszen rengeteg projektben közreműködik – többek között a 2017-ben megjelent, Szent László királyhoz kapcsolódó hiedelmeinket bemutató, A sziklahitű király című könyvben is Gyöngyössy-illusztrációk vannak, sőt a témáról készült dokumentumfilmnek is ő volt a központi szereplője, amint motorbiciklin felkeresi a Szent László-emlékhelyeket.

A Legendárium csapata által működtetett Mini Erdély Parkban van egy kisvasút, amelyen szép időben egy kis vonatocska közlekedik a rajta ülő gyerekekkel – ennek a vonatnak a mozdonyvezetője is Gyöngyössy János, akiről a kicsik talán nem, de a szüleik egy része biztosan tudja, hogy igen jelentős a szellemi munkássága. 2015-ben például a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Megrajzolt történelmünk címmel kiállítást rendezett a székelyföldi templomerődökről készített rajzaiból, illetve az általa megrajzolt címerekből, ezekhez az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka című sorozata is csatlakozott. A kiállítás kapcsán Veres Péter muzeológus így fogalmazott:

Ha ezekre a kérdésekre megtaláljuk a válaszokat, akkor talán azt is megsejthetjük, hogy merre tartunk.”

Gyöngyössy János Erdélyi Képes Krónikák című képregénye december elején jelent meg, ezeket a kis történeteket történelmi elbeszélések, krónikák, feljegyzések alapján írta és rajzolta. A fenyédi Molioris kiadó (a szerkesztők Molnár István és Simon Ottília voltak) jelentette meg a kis, igen tetszetős kötetet, amely már kapható az udvarhelyi könyvesboltokban.

Összesen huszonkét „sztorit” tartalmaz, a Szent Jobbtól a kenyérmezei csatáig, a nőrabló tatártól Tamási Áron Rendes feltámadásáig igen érdekes kis képregények sorjáznak benne. Szakszerűen, hivatkozásokkal (a történetek eredeti szerzőjét megemlítve), egykori „nagy emberek” portréival, kézzel rajzolt képekkel elevenednek meg a történetek a könyv lapjain, amelyet mind felnőttek, mind pedig gyerekek érdeklődéssel forgathatnak – még ha egyes történeteket át is hat a fikció, mint legendáink, hiedelmeink többségét, akkor is képet kapunk arról, hogy történelmünk bizonyos eseményeiről (legyenek azok hétköznapiak vagy sorsunkat meghatározók) megfelelő és a szó szoros értelmében vett képet kapjunk.