Száguldás a pengén

A gyorskorcsolya őshazájának Hollandia számít, ahol a futball mellett ez a másik „nemzeti” sport – története annyira régi, hogy más sportágak közül is kimagaslik ilyen értelemben. Már az egyik középkori holland festő, idősebb Pieter Bruegel talán leghíresebb képén, a Vadászok a hóban című, 1565-ben készült festményén is vannak korcsolyázók. A hollandok a befagyott vizeken több száz métereket is tudtak korcsolyázni,

de amikor ez a tevékenység sportággá vált, a 19. század közepén, már azon kellett gondolkodni, hogy miként lehet ezt beszabályozni, hiszen nem mindenütt találni alkalmas felületet.

Igen nagy és jól befagyott természetes tavak kellettek volna, aztán az Egyesült Államokban így esett a választás a jégkorongpálya méretére, az ún. oválpályára, mert ezeken hokimeccset is lehetett rendezni, de műkorcsolya- és gyorskorcsolyaversenyeket is.

A gyorskorcsolya kezdettől ott volt az olimpiai sportágak között, már az 1924-es, utóbb olimpiának hivatalosított chamonix-i sporthéten az amerikaiak, a finnek és a norvégok domináltak. A „kistestvér”, tehát a sportág rövidpályás változatának leválása és kifejlődése kicsit más volt. A lényege és az alapja ugyanaz, köröket tenni bizonyos távolságokon,

de teljesen más a technikája, igen látványos esések és gumifalba csapódások vannak, megy a lökdösődés a versenyzők között, és igen nagy adag szerencse is kell a sikerhez.

A gyorskorcsolya amerikaiak által kifejlesztett kisebb szakága, a rövidpályás gyorskorcsolya 1967-ben lett hivatalos sportág, és 1978-ban az angliai Solihullban rendezték meg az első világbajnokságot.

Bővebben minderről a Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványának február 8-ai lapszámában olvashatnak.