HIRDETÉS
Ritkán születik olyan széria, amit szinte egyhuzamban néz végig az ember, nincsenek benne üresjáratok, és végig leköti a figyelmet. A The Innocent (Az ártatlan) című spanyol minisorozat számomra teljesen ilyen volt, mind a nyolc része gyakorlatilag egy mestermű mind történetvezetés, mind karakterek, mind a melankóliát, reménytelenséget kifejező látványvilága okán.
Na de miről is van szó benne? Nagyvonalakban, szigorúan spoilerek nélkül felvázolva a történet Az ördög játszótere című Harlan Coben bestseller adaptációja, egy spanyol feldolgozása. Főhőse, egy Mateo nevű férfi kilenc évvel azután kezd új életet, hogy véletlenül, egy verekedés közben megölt egy embert.
Ezt követően új esélyt kap az élettől, és noha boldog házasságban él feleségével, egy furcsa telefonhívás után olybá tűnik, hogy a múlt visszajár kísérteni, újból bizonyítania kell, hogy nem szándékosan ölt. Kezdetét veszi egy rendőrséget megkerülő nyomozás, néhány furcsa szál, amelyekről kezdetben keveset tudunk, majd folyamatosan derülnek ki a részletek. Kissé sablonosan hangzik, igaz? Pedig egyáltalán nem az, hiszen a széria csavar egyet a jól bevált formulán, így gyakorlatilag
a különböző szereplők néhány percben felvázolt élettörténetein keresztül bontakozik ki a cselekmény, kapcsolódnak össze a szálak.
Kezdetben megismerhetjük Mateo történetét, és hogy miképpen kezd új életet, de ahogy felvettük volna a ritmust, és vakarjuk a fejünk, hogy most mi is történt, máris egy másik szereplő bőrébe bújunk, egy fiatalon árvaházba került, később nyomozóvá vált nő szemszögéből láthatunk egy teljesen más történetet, és mikor azt hinnénk, hogy a különböző részeknek nincs is közük egymáshoz, összekapcsolódik a két cselekményszál, de ez ismét kérdéseket vet fel. Majd sorban jönnek az új szereplők a saját történeteikkel, amelyek majd egybefolynak a nagy egésszel.
Így megy ez mind a nyolc részen keresztül, mikor azt hinnénk, hogy már világos mi történt, ismét csavar egyet a sorozat a történeten.
A karakterek pedig zseniálisan lettek kidolgozva, mindegyik kapott egy szépen felvezetett háttértörténetet, sokkal jobban megértjük így döntéseiket, cselekedeteiket, sokszor kaptam magam azon, hogy együttérzek velük minden rossz cselekedetük ellenére is. Persze itt is megkapjuk a tipikusan jó és gonosz harcát, de valahogy mégsem olyan egyértelmű a legtöbb esetben, hogy most mi számít jónak és mi számít rossznak, helyesebben fogalmazva
csak élettörténeteket, nézőpontokat kapunk, majd ezek kereszteződésének a következményeit, mindezt úgy, hogy végig nagyon emberi marad a sorozat, könnyen azonosulhatunk a szereplőkkel.
A sorozat persze nem idegenkedik kendőzetlen valójában bemutatni az erőszakot, a vért és a szexet sem, egyes jelenetek egészen horrorisztikusra sikerültek.
Amiben még igen erős a sorozat, az az atmoszféra, amit teremt. A képi világból is teljesen átjön az a melankólia, ami átjárja a szereplőket, és egy olyan világot mutat, ahol nem menekülhetünk a múltunk elől, a döntéseinknek pedig sokszor szó szerint húsba vágó következményei vannak.
Néha úgy éreztem, hogy a főszerepet játszó Mario Casas, bár kétségtelenül hoz egy okés szintet, a show-t elviszi előle a mellékszereplők nagy része, például a rendőrnyomozót alakító Anna Alarcón, illetve a kötelezően gonosz és romlott rosszfiú bűnözőt alakító Sam Feuer.
A The Innocent miniszéria megtalálható a Netflix kínálatában, magyar feliratot is kapott, így kár lenne kihagyni. Nem emlékszem, legutóbb mikor láttam ennyire jó sorozatot, van egy olyan sejtésem, hogy idén ez lesz az egyik kedvencem.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
