Tusványos: koviubi-leves és egyéb érdekességek

Úgy érkezünk meg minden év júliusában az egykori tusnádfürdői Univers kempingbe, mintha két-három hete hagytuk volna ott: minden nagyjából ott van, mint tavaly, miközben azért mindig van egy pici változás, amit azonban könnyen meg lehet szokni. A manapság már csak Tusványosként ismert Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (amely létrejöttének történetéről éppen itt cikkeztünk a napokban) kellőképpen követi napjaink trendjeit, de nem mindenben. Példának okáért a

Tusványos az a hely maradt, ahol nem kell külön fesztiválkártyát szereznünk, ha fizetni akarunk az itt forgalmazott különböző árucikkekért, ételért, italért.

Elég volt, ha jó öregesen készpénzt viszünk magunkkal, ennek hátrányára pedig rá is jöhettünk hamar, miután a táborban működő egyetlen készpénzautomata beadta a kulcsot, maradt a kölcsönkérés lehetősége, mint a régi szép időkben… Így is nosztalgiázhattunk hát a táborban.

Akadt azért olyan hely, és itt főleg az egyre nagyobb számban levő büfékocsikra gondolok, ahol kártyával és telefonos appal is lehetett fizetni, éhen legalább nem maradtunk, egy-egy sörért vagy pohár borért azért csaknem illik még kártyával fizetni, tudva azt, hogy vásárlói oldalról hiába kézenfekvő, a kereskedőkkel azonban eléggé megfizettetik ezt a szolgáltatást a bankok. S hiába egyre drágább a sör a Tusványoson is évről évre, az a 6-8 lej még mindig nem éppen kártyabarát. A fő sörszolgáltató továbbra is az Ursus volt Tusványoson, de legalább két helyen be lehetett szerezni a csíkszentsimoni sörgyár termékeit is.

A tábor egyik újdonsága volt az idén, hogy az infópontoknál beszerezhető speciális műanyag poharakba lehetett kérni a sört vagy egyéb italokat, újrafelhasználva ezt,

hozzájárulva ahhoz, hogy kevesebb műanyag hulladék termelődjön a fesztivál ideje alatt.

Ahogy elnéztem, elég sokan éltek a lehetőséggel és vettek részt így a műanyagmentes július kihívásban, több nadrágról, övről lógott az újrafelhasználható füles pohár.

Gasztronómiai vonalon évről évre egyre erősebb Tusványos, a fesztiválokon már megszokott food truckokból is egyre több van, idén még a messzi Kolozsvárról is érkezett egy ilyen járgány. De ami számomra abszolút pozitív változásnak számított, az a Hagyományok Háza által szervezett programok sátra körüli, főleg magyarországi éttermek és borászatok (és kis részben pálinkafőzdék) felhozatala, amely a Magyar Turisztikai Ügynökség közreműködésének köszönhetően érkezett Tusnádfürdőre.

A megszokott erdélyi felhozatalhoz képest sokkal fantáziadúsabb fogások

(például a kovászosuborka-leves, a malacfül újburgonyával vagy a marinált pisztráng paradicsomlekvárral) valószínűleg nem voltak épp annyira népszerűek, és hát nem is voltak annyira olcsók, de mindenképpen üdítő változatosságnak számítottak. A magyar borok erőteljes jelenléte pedig azt kell mondjam, eddig hiányossága volt Tusványosnak.

A szervezők idén további meglepetésekkel is előrukkoltak, például a nagyszínpadi koncertek alatt elindított konfettiesővel, amelyről fontosnak tartották megemlíteni, hogy a kilőtt konfettik környezetkímélő anyagból készültek.

Ami minden évben kiszámíthatatlan, az az időjárás, idén a tábor elején az esőzések ismét betették az ajtót, aminek következtében a nagyszínpad előtti tér sártengerré változott. A szervezők a műanyag vagy fa járófelület lerakásán kívül mindent megpróbáltak, fűrészport szórtak szét, letaszították a vizet, később pedig kotrógépekkel takarították le a fűrészporos, megszáradt sarat a pályáról. Az igazi megoldás erre a problémára a nagyszínpad előtti tér ideiglenes járólapokkal való burkolása volna, de hátha jövőre.

Ami az egyebeket illeti, a tábor szerencsére az maradt, ami volt, egy hiánypótló rendezvény, egy találkozóhely, ami még mindig sok ismerős évi naptárában szerepel. A különböző közéleti és tudományos témákban megtartott előadások száma is egyre nagyobb, a kulturális felhozatal is egyre bővebb, a harmincadik kiadásához érve sem hagy alább a tábor a színvonalból. Az esti koncertfelhozatal nívója sem csökkent, s nem csak a magamfajta őstusványosozók, hanem a fiatalok is megkapják itt a számításukat. Ki gondolta volna ezt huszonkilenc évvel ezelőtt?