Alkotni szabadon – így nőtt fel egy generáció az Altertáborral

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor először megfogalmazódott bennetek, hogy egy ilyen tábort szeretnétek szervezni?

– 2016 nyarán a Nagyhagymás villában fogalmazódott meg először az Altertábor ötlete. Egy diáktanácsos esemény után a szervezői csapattal egy padon üldögéltünk, és azt a következtetést vontuk le, hogy az eseményeinkre mindig csak a diáktanácsosok járnak, és ez így nem jó. Azon kezdtünk gondolkodni, mi az a téma, ami mindenkihez szól, amihez mindenki tud kapcsolódni. A saját életünkből próbáltunk kiindulni, abból, hogy kit éppen mi foglalkoztat. Volt, aki művészeti iskolába járt és a képzőművészet érdekelte, míg mások táncolni, fotózni tanultak, varrtak, zenéltek; aki pedig nem „alkotott” aktívan, gyakran nézett filmeket, színházba és múzeumokba járt.

Körbevesz bennünket a művészet, és ez az, amihez – ha nem is alkotói minőségben, de – mindannyian kapcsolódni tudunk.

Ez volt a nagy felismerés, ami nyilván nem egy spanyolviasz, de minket akkor nagyon lázba hozott. Innen pedig már nem volt megállás, innen indult az Altertábor.

– Hogyan áll össze a szervezői csapat?

– A szervezői csapat jelenleg az Alter Crew Egyesület és a Hargita Megyei Magyar Diáktanács önkénteseiből áll. Különböző generációk dolgoznak együtt; színes csapat ez, ugyanis középiskolásoktól és egyetemistáktól elkezdve, informatikusokon és grafikusokon át pedagógusokig, művészekig több területnek is van képviselője a csapatban. Sokan egykor résztvevők voltak a táborban, míg mások – magamat is ideértve – az első tábor óta részt veszünk a szervezésben. Én középiskolásként szerveztem először, ma már oktatás- és rendezvényszervezéssel foglalkozok teljes állásban, emellett szabadidőmben Altertábort főszervezek. Az Altertábornak sok mindent köszönhetek. Itt fedeztem fel, hogy ki vagyok és mivel szeretnék foglalkozni, itt találtam rá a hivatásomra, itt szereztem meg azt a tudást, amit a mindennapjaimban aktívan használok, itt találtam értékes barátságokra és a táborhoz köthetőek a legszebb középiskolás emlékeim. Mondhatnám azt is, hogy tulajdonképpen

sokan együtt nőttünk fel az Altertáborral.

– Miben változott meg a tábor az első évhez képest?

– Mindegyik Altertábor egy kicsit más volt, mint a másik. Valójában soha nem is akartunk ugyanolyat szervezni. Évről évre változott például a műhelyek és szabadidős programok felhozatala, a résztvevők létszáma, sőt, még a helyszín is. Egyrészt azért, mert szeretünk kísérletezni, másrészt pedig azért, mert próbáljuk tartani a lépést az aktuális célcsoport érdeklődési körével, igényeivel, és természetesen az elmúlt 8 év szervezői tapasztalatával a hátunk mögött mi is folyamatosan fejlődünk és változunk. Egy valami viszont állandó: az Altertábor egy olyan biztos pont kíván lenni a fiatalok életében, ami mindig képes újdonságot hozni és kimozdítani a komfortzónából.

– Mit gondolsz, mit jelent a mai fiataloknak a művészet? És mit jelent nektek a szabad alkotás?

– Amellett, hogy a művészet esztétikai élményt nyújt, az önkifejezés, az identitáskeresés, a világunk és önmagunk megismerésének eszköze. A 21. század fiataljai számára a művészet (a fentiek mellett) egyre hangsúlyosabban állásfoglalás, közösségépítés és a kulturális párbeszéd eszköze is. Azt a világot, amiben élünk, egyre nehezebb megérteni, így a művészet szerepe felerősödik, és ez egy eszköz lehet a párbeszédhez, a kérdéseink feltételéhez.

Közösségben, szabadon alkotni mindig hatékonynak bizonyul.

Ez a szabadság pedig többféleképpen értelmezhető. Formai szabadság, ugyanis nem ragaszkodunk a hagyományos műfajok követéséhez, támogatjuk a kísérletezést; belső szabadság, hiszen a tábor célja, hogy a fiatalok kilépjenek a komfortzónájukból. A szabad alkotás mindezek mellett külső kényszerektől való mentességet is jelent. A tábor hetén a cél nem az, hogy egy alkotás például piaci értelemben értelmezhető legyen. Sokkal inkább az alkotás folyamata számít, a diák tapasztalatai és felfedezései az alkotás közben.

– Milyen szempont szerint állítjátok össze a programot? Inkább hagyjátok alakulni vagy előre kitalált íve van?

– A program összeállításánál az előző évek tapasztalataira építünk, és mindig fontos szempont, hogy a művészeti jellegű programok mellett közösségépítő tevékenységek is legyenek a táborban. A szakmai programokat tekintve (ami a műhelyeket és a workshopokat jelenti) vannak nagyon népszerű műhelyeink, amelyek már az első évtől kezdve nagy érdeklődésnek örvendenek, de mi ragaszkodunk ahhoz, hogy ezek a műhelyek is képesek legyenek újat hozni az előző táborokhoz képest. Idén nagyon izgalmasnak ígérkező koncepciót próbálunk ki:

azzal kísérletezünk, hogy különböző művészeti területeket összevonva alkossunk.

A kiegészítő, vagyis szabadidős programokkal is előre tervezünk, de itt rugalmasabbak vagyunk. Az elmúlt években számtalan olyan programpont volt, amire akkor és ott volt igény a helyszínen, és csak hagytuk megtörténni. Ilyen például a zenés-verses felolvasóest a csillagos ég alatt, ami a résztvevők ötlete volt 5-6 évvel ezelőtt, azóta pedig már hagyománnyá vált.

– Milyen szempontok szerint választjátok ki a tábor helyszínét? Mennyire nehéz ott mindent megoldani?

– Az elmúlt években mindig a helyszín megtalálása jelentette az egyik legnagyobb kihívást. Nagy helyre van szükségünk a műhelyek miatt, és minden foglalkozásnak megvannak a speciális térigényei. Közben meg azt is szeretnénk, ha természet venne körül minket, ha elszakadhatnánk a város zajától. A tábornak idén a csomakőrösi Debreczi Panzió nyújt otthont. Harmadik alkalommal szervezzük itt a tábort, és úgy gondolom, megtaláltuk az ideális helyszínt.

– Mi adja a legnagyobb energiát a szervezéshez? Melyek azok a pillanatok, amelyek miatt megéri az egész?

– Minden pillanatáért megéri, még a legrosszabbakért is, mert ez vele jár. A mélypontok nélkül nem lenne értékelhető az sem, amikor fáradtan, karikás és könnyes szemekkel figyeljük a tábor záróeseményének kiselőadásait. Ilyenkor mindig nagyon elérzékenyülök. Itt válik a szervezők számára is láthatóvá az a végtelen sok energia, az a kreativitás, ami az egész tábor alkotóközösségét jellemzi. Mindig ledöbbenve figyelem, hogy mennyi eszméletlen sok kreativitás és mennyi vagány ötlet rejlik ezekben a fiatalokban és milyen jó, hogy van terük megélni és elmondani ezt. A tapasztalatunk pedig az, hogy erre hatalmas igény van a középiskolások részéről.

– Mesélnél az idei táborról? Mit érdemes tudni róla?

– Idén augusztus 18-24. között tartjuk a tábort Csomakőrösön. Olyan diákok jelentkezését várjuk, akik ebben a tanévben fejezték be a 8., 9., 10., 11. vagy a 12. (szakiskolák esetén a 13.) osztályt. A IX. Alternatív Összművészeti Diáktáborban az összművészetiség minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap.

Olyan műhelyeket indítunk, amelyek egyidőben akár 4 különböző művészeti területet is megmozgatnak, így a táborban összesen több mint 10 művészeti területet fedünk le.

Fotó, film, zene, képzőművészet, irodalom, bábszínészet, dráma és még sorolhatnám azokat a területeket, amelyekkel ismerkedhetnek a résztvevők. Izgalmas párosítások közül lehet válogatni, kísérleti jelleggel megpróbáljuk felfedezni például a bábszínészet és irodalom vagy éppen a tánc és dráma kapcsolatát. Az érdeklődök Instagram- és Facebook-oldalunkon minden műhelyről részletes tájékoztatót találnak, a jelentkezéssel kapcsolatosan érdeklődni az alternatives.community@gmail.com címen vagy a 0753512811-es telefonszámon lehet.