Emberközpontúság és sajátságos humor – Márai Sándor hagyatéka

125 éve született Márai Sándor – Vendégünk Budavár címmel szervez eseménysorozatot Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és a székelyudvarhelyi Művelődési Központ. A testvérvárosi kapcsolat erősítésére most az irodalom nyújt kiváló alkalmat. A Városháza Szent István termében szeptember 21-én 19 órától Kassától az óceánig. A Márai életmű metszete címmel válogatás hangzik el az életmű legjavából: ismert és kevésbé ismert szövegek mutatják be egy pálya 1915–1989 közötti történetét versben és prózában. A 22-i műsor során az író alig ismert oldalaival ismerkedhetnek meg a nézők: borral kapcsolatos írásai mellett még nagyobb meglepetés lehet a humora, ami a mai ember számára is számos tanulsággal szolgálhat, miközben jót derül az élet visszásságain.

Közéleti témájú soraiból az iróniával gyógyító író arcát ismerhetjük meg, legyen szó futballról, szépségversenyről vagy egy idős ember házasságáról.

Az előadásokon való részvétel ingyenes. Mindkét műsor előadói: Hirtling István Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, valamint Mészáros Tibor irodalomtörténész, a Márai Sándor-hagyaték gondozója. Közreműködik: Solymosi Vince cimbalomművész.

Mészáros Tibor és Hirtling István huszonnégy különböző Márai-műsort hozott létre az elmúlt tizenkét évben. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, a Márai-hagyaték gondozója elmesélte, a sorozat úgy indult, hogy az egyik budapesti művelődési ház felkérte, hogy tartson előadásokat Márairól, különböző témákban. „Azt találtam ki, hogy legyen irodalmi est jellege ezeknek az alkalmaknak, és ne csak én beszéljek, hanem irodalmi részletek is hangozzanak el. És ekkor hívtam el Hirtling Istvánt színészként, hogy jöjjön el és a részleteket olvassa fel. A kezdetekkor még nagyon mások voltak az arányok, mert én beszéltem többet és az irodalmi részletek inkább csak hangulatfestők voltak. Utána meghívtak minket a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és az már olyan típusú est volt, mint a mostani, de még nem ilyen kiforrott formában. Később alakult ez ki, hogy élőzenével színesítettük. Minden előadásnál bevezetőt is tartok, ami az adott témát felvázolja, például, hogy mit gondolt Márai a borról, milyen volt a viszonya a humorhoz, vagy éppen a férfiról és nőről szóló írásai milyen gondolatokkal íródtak meg, és hogyan ábrázolja őket. Egyre többféle műsorunk lett, úgyhogy már csak egy hiányzik ahhoz, hogy egy jubileumi, huszonötödik féle műsorunk legyen.”

Az irodalomtörténész úgy véli, Máraival kapcsolatban egyből adná magát, hogy Márai és a polgárság estet összeállítani, de épp a kutatásai révén látta azt, hogy nagy szükség lenne arra, hogy árnyalják ezt a Márai-képet, ami helyenként egyoldalú.

„Gondoltam egy merészet, és elkezdtem összeszedni a boros írásait, a humoros írásait, tehát azokat, amelyek már egy kicsit másfajta Márai-képet mutattak be, egy teljesebbet. De például van egy Márai és a sport estünk is” – sorolta Mészáros Tibor.

Hirtling István elmondta, készült Márai verseiből is est, hiszen az írónak nagyon gazdag a lírikus hagyatéka.

Vagy létrehoztunk a Petőfi emlékév alkalmából egy Petőfiről szóló estet is. Márai rengeteget foglalkozott Petőfivel, az estünk címe pedig az lett, hogy Szeretnék kibékülni azzal a zsenivel. Szóval így alakult ez a tizenkét év alatt, és ma már örömmel válogatnak a meghívóink a témák között, mert nemcsak évszakokhoz, évfordulókhoz, eseményekhez lehet igazítani a kiválasztandó programot, hanem adott esetben a hangulathoz vagy helyszínhez is. Voltunk már a boros írásokkal például szőlészetben és borászatban, szóval nagyon-nagyon alkalmas ez a végtelenül gazdag életmű arra, hogy az élet legkülönbözőbb területeit és legkülönbözőbb témáit rendkívül szórakoztatóan és elgondolkoztatóan tárgyalja és tárja fel.”

Mészáros Tibor kiemelte, kutatásai során sok minden meglepte Máraival kapcsolatban. Egyrészt, hogy ez az ember rendelkezett egy nagyon sajátságos, de nagyon jó humorral – noha a róla készült fényképeken soha nem mosolyog. Egy másik példaként a levelezéseket említette.

Vagy nagyon meglepő volt az is, hogy milyen sok kapcsolata volt olyan emberekkel, akikről nem is gondolnánk. És persze ott van az a felszínes rész, ami általában az embereket érdekli, a nőügyek. De ezen belül is nagyon érdekes az, ahogy Máraiban a plátói szerelem kialakult, hogy az mennyire diszkrét volt, ugyanakkor meg nagyon szép, mert kiderül azokból a versekből és naplórészletekből, amit Tolnay Klárinak írt, hogy valami egészen más ember kezd kibontakozni, mint akit addig ismertünk. Tehát sokféle témában és tényben derült az ki, hogy ez az író sokkal több annál, mint amit eddig tudtunk róla. És tulajdonképpen ez is egy oka volt annak, hogy elhatároztam, hogy ezt egy monográfiában össze kéne foglalni, pont azért, hogy árnyalhassam a képet, és hogy néhány dolgot pedig, ami tévedés, helyre tegyek.”

Arról is beszélgettünk, hogy talán Márai publicisztikái kevésbé ismertek, noha hihetetlenül gazdag anyagról, minteg 2500 szövegről van szó.

Részemről teljesen tudatos az, hogy amikor ezeket az esteket összeállítom, akkor mindig jelen van bennük a publicisztikai írásokból. A korszerűségüket illetően pedig csak egyetlen példát említenék: Márainak a pesti futballról született írását. Ez az írás csaknem 100 évvel ezelőtt íródott, de sokan azt gondolták, amikor az egyik estünkön elhangzott, hogy mi valamilyen politikai jellegű akciót hirdettünk meg, mivel Márai azt írja, hogy gyakorlatilag a futball is hatalmas üzlet. És ez valahogy úgy hangzott most, mintha mi vagy valakik támadni akartak volna. Jóllehet egyszerűen aktuálissá vált, egy száz évvel ezelőtt leírt mondat. Nagyon sok ilyen van nála, és hát a legmegdöbbentőbb talán az, amikor az egyik estünkön elhangzott egy írás, amiben leírja azt, hogy az emberiség legnagyobb betegsége a háború – és az est előtt két nappal tört ki az orosz – ukrán háború. Ezek olyan dolgok, hogy nyilván az író szándékától függetlenül, meg az én válogatói szándékomtól függetlenül, valahogy sajnos, vagy néha örömteli módon, de aktuálissá válnak” – magyarázta Mészáros Tibor.

Hirtling István is úgy véli, hiába, hogy száz évvel ezelőtt vetette papírra Márai, ma is érvényesek. „Ha belegondolunk, hogy ő az első világháborút fiatal felnőttként élte meg, sőt a trianoni diktátum franciaországi döntésekor jelen lehetett fiatal újságíróként, és beszámolt róla... Minden egyes sora, mondata és elemzése a mai napig is érvényes. Nem kell ezeket az írásokat nekünk egyáltalán aktualizálni, vagy tematizálni, hogy na most akkor direkt valami jól hangzó, a mai napra aktuális mondatot vagy idézetet válogassunk. Egyszerűen a témák, ahogy kibomlanak és ezek az idézetek egymás mellé sorakoznak, mind-mind – sajnos – a napi aktualitásainkat is érinti. És igazodást, sőt, gondolkoznivalót ad a nézőknek, hogy száz év alatt semmit nem változott a világ. Az emberiség soha nem tanul. Tapasztalataink vannak, de igazi tanulásra az emberiség képtelen. És hát ezek a törvényszerűségek sugároznak az ő írásaiból is, olyan, mintha ma írná.”

A beszélgetésünk során elhangzott, Márai az újságírást is ugyanolyan igényességgel, műgonddal művelte, mint a regényeinek, a verseinek a megírását.

„Számára nagyon fontos volt az igényesség, a választékosság, a gondolati tartalmaknak a plasztikus kibontása. Gyakorlatilag neki teljesen mindegy volt, hogy újságba vagy könyvlapokra ír, ugyanazzal az elkötelezettséggel látott munkához minden esetben” – hangsúlyozta a színművész.

A székelyudvarhelyi közönség szeptember 21-én a Kassától az óceánig című esten vehet részt, amely Márai-életmű keresztmetszetét nyújtja. Hirtling István elmesélte, a korai zsengéktől – Márai már 18 évesen publikált – egészen az utolsó bejegyzéséig követik az életútját a műsoron belül. Azt, ahogy elindul Kassáról, majd a budapesti megérkezését, majd ahogy Budapestről Berlinbe, Párizsba, Olaszországba, majd New Yorkba, ismét Olaszországba, onnan vissza Amerikába, és San Diegóban búcsúzik az élettől.

Azt, ahogy elgondolkozik azon, hogy micsoda világ ez itt, micsoda robogó világ, és közben azon töri a fejét, hogy a megváltozott rendszer a Károly körutat milyen névre változtatta Pesten, vagy hogy a mama sírját vajon ki ápolja? Szóval ez a kettősség és ez a nagyívűség, és a rendkívüli személyesség határozza meg ezeket az előadásokat annak érdekében, hogy a néző ne valami irodalmi magaslatra tekintsen és nagy távolságban érezze ezeknek a gondolatoknak a felcsendülését, hanem azt érezze, hogy egy, köztünk élő, ma élő ember morzsolgatja a saját gondolatait, mert ez az, amivel közelebb tudjuk hozni a Márai életművet.”

A szeptember 22-ei, délelőtti előadás több témát is érint, és több Márai-est fontosabb momentumát sorakoztatja egymás mellé. Mert a Márai-életmű nemcsak a Gyertyák csonkig égnek című regényből, nemcsak a Füveskönyvből, a Szinbád hazamegyből, vagy az Eszter hagyatékából áll, hanem az író adott esetben szarkasztikus megközelítésben és némi iróniában tálalt fűszerezéssel, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről.

És szeretnénk, hogy amikor egy-egy ilyen előadás után hazamennek a nézők, akkor kezdjék el keresni otthon a könyvespolcon a könyveit, és esetleg azzal a hangulattal vagy azzal a szemlélettel próbálják meg olvasni, amit kaptak néhány részlet erejéig a mi estjeinken.”
Az előadásokon zenei megszólalások is vannak, ezúttal Solymosi Vince cimbalomművész működik közre. Azért is esett a választás a cimbalomra, mert az alkotók úgy vélik, ez az a hangszer, amely ehhez az életműhöz a leginkább alkalmas és ezt a sokszínűséget, a gazdagságot legalább olyan gazdagon tudja megszólaltatni zeneileg.

És hogy mi jut eszébe elsőként Hirtling Istvánnak Márairól? A humanitás – válaszolta. „Az, hogy milyen szeretettel fordul az emberekhez, az élethez, még a kritikájában is akár. De mindig a mélyén valami elementáris, kommunális erő van: jobbítani, feltárni, megértetni, rávilágítani. És ott van a humanitás abban is, ahogy az állatokról ír, mert mindent az ember viszonyában és az emberrel való kapcsolatban jelenít meg, gondola végig és tár az olvasói elé.”