Szabó Kolos szó szerint belenőtt a szakmába, hiszen Szabó Jenőtől, az egyik legismertebb erdélyi búvártól leste el a merülés fortélyait. Hamarosan édesapja nyomdokaiba lépett, és ma már közösen működtetik családi vállalkozásukat.
Úgy gondolja, hogy a búvárkodás igazi szépsége a változatosságban rejlik. Több ezer alkalommal nézett szembe az ismeretlennel – hiszen sosem tudni, mivel találkozik a vízben –, de mindig izgalmas, és egyben félelmetes is, ha új helyen merül.
Úszott már cápákkal, szorult be szűk helyekre, és merült rossz látási viszonyok között is.
A víz alatt mégsem a mélység sötétje, vagy a ragadozók közelsége, hanem a búvár túlzott magabiztossága jelentheti a legnagyobb veszélyt. Meggyőződése, hogy a nagy ego könnyen a biztonság rovására mehet, és másokat is bajba sodorhat.
Kolos ipari búvármunkákat vállal, oktat, egyiptomi kirándulásokat szervez, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, és
működteti a Dálnokon létrehozott tavat, amely egyszerre alkalmas tanításra és szórakoztatásra: a mélyben sörözőt és fotókiállítást is berendeztek.
Noha a székely embert a hegyre teremtették, az oktató örömmel tapasztalja, hogy egyre több környékbeli is érdeklődik a víz alatti világ iránt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.