Zsebpénz-ügyek: dőzsöljön vagy koplaljon a gyerek?

Az iskolaév elkezdésével együtt sok szülő újra átgondolja, hogy mikor és mennyi zsebpénzt adjon a gyereknek, vagy hogy adjon-e egyáltalán. Pénzzel már az óvodáskorú gyerekek is találkoznak, hiszen sok esetben ajándék gyanánt nagyszülők, nagybácsik inkább pénzt adnak, de járhat a fogtündér, kaphat locsoláskor is kevés pénzt a gyerek.

A zsebpénz fogalma mégis leginkább az iskoláskor elkezdésével szokott felmerülni, amikor már tud számolni, meg tudja érteni, hogy mi mennyibe kerül.

Ágota két fiú édesanyja, az egyik 16 éves, a másik 12. A rendszeres zsebpénz fogalmát az 5. osztály hozta el számukra, amikor nagyobbik fiuk elkezdett ingázni egy tíz kilométernyi távolságra lévő város iskolájába. Akkor már kellett arra gondolni, hogy legyen buszpénze, s legyen még költőpénze a gyereknek.

– mondja Ágota. Magyarázatképpen hozzáteszi, hogy például nem vehet a nagyfia háromszáz lejnél drágább cipőt magának saját pénzből sem, csak majd azután, ha már egy éve nem nőtt a lába. A szülők ugyanis nem támogatják azt, hogy olyasmire költsön a gyerek nagyon sokat, amit csak pár hónapig tud majd használni. De támogatták abban, hogy SUP-deszkát vegyen saját pénzből – magyarázza az édesanya.

Hozzáteszi,

a havi gyerekpénz mellett a gyerekek úgynevezett buszpénzt kapnak,

általában 50 lejt hétfőnként, a buszozás pedig heti harminc lejbe szokott kerülni, de a maradék az övék. „Csütörtökön azért még megkérdem, hogy van-e pénzük, s ha nincs, akkor még megtoldjuk valamennyivel, de ez nem fordul elő gyakran. Nem költenek túl sok mindenre sulis időszakban, ételük-italuk megvan. Olykor egy-egy üdítőt, édességet vesznek meg. A 16 éves költ többet, mert ő még időnként beül az osztálytársaival valahová, ahol megiszik, megeszik valamit. De ha szülinapozni, bulizni megy, akkor az pluszköltség, kap még rá mondjuk egy ötvenest” – magyarázza az édesanyja.

Visszatér kicsit a spórolt pénzen vásárolt nagyobb dolgokra is, magyarázza, azért sem engedik meg, hogy a fiúk fellángolásból megvegyenek valamit akár a saját pénzükből is, mert tudják, hogy sok esetben meggondolják magukat a gyerekek, s ami ma létfontosságúnak tűnt, holnapra nem biztos, hogy az.

Csilla háromgyerekes családanyaként most éppen senkinek sem ad hivatalosan zsebpénzt, két nagy gyermeke 20 és 22 éves, ők bár otthon laknak, saját keresetük van, így maximum kölcsönkérnek anyától, ha már nem futja tankolni, és még nincs fizetésnap. Csilla azonban főként róluk tud mesélni, mert a legkisebb fia még csak első osztályos. „Elemiben nem is igényelték a nagyok, hogy pénzt kapjanak, napközis iskola volt, ahol ebédet kaptak, nem nagyon volt, amire költeni.

– meséli a családanya.

Hozzáteszi, a kisfia most első osztályos, zsebpénzt nem adnak neki, spórolt pénze mégis van, mert kap születésnapokra rokonoktól, vagy jár hozzá a fogtündér, s pénzt hagy a párnája alatt a kihullt fogért cserébe. Ezeket az összegeket valamilyen célra spórolja a gyerek, jelenleg is egy Minecraft Legóra gyűjt, mert a szülők azon a véleményen vannak, hogy ha ilyesmiket szeretne, igyekezzen kigyűjteni az árát, ők esetleg kipótolják azt.

Úgy véli, nem tesz jót egyetlen gyereknek sem, ha bármit megkap, amit csak kimond a száját.

Csilla azt gondolja, most is ráérne, hogy majd csak ötödik osztálytól kapjon pénzt a kicsi fia, de tudja, hogy ez azért a környezettől is függ, ha majd az osztálytársak kapnak, akkor a fia is igényelni fogja. Így jártak a fogtündérrel is, a nagyobb gyerekekhez nem járt, de a kicsinél muszáj volt, mert nem értette, miért nem jár nála a fogtündér, ha mindenki másnál igen.

Kinga egy 16 és egy 15 éves leányzó édesanyja, nevetve meséli, lehet, hogy a gyermekei csodabogarak, mive amikor megpróbálták bevezetni a lányoknál, hogy kapjanak hetente bizonyos összegű zsebpénzt, akkor a lányok nem igényelték ezt.

– meséli. Hozzáteszi, hogy bár nem kapnak rendszeres zsebpénzt, ennek ellenére mindig van spórolt pénzük a lányoknak, mert szülinapra, bizonyos alkalmakra sokszor már azt kapnak ajándékba nagyszülőktől, rokonoktól. A kisebbik már meg is lepte őket egyszer, hogy mutatta a kétezer lejes laptopot, hogy szeretné megvenni, mert kigyűlt rá a pénze. Hogy az összegyűjtött pénzecskéjüket mire költik, abba a szülők nem szoktak beleszólni, igaz, nem is fordult elő még, hogy valami olyanra vágytak volna, amivel a felnőttek nem értettek egyet.

A zsebpénz tényleg jó eszköz lehet arra, hogy gyermekünk valóban idejekorán elkezdje a pénz értékének, helyes kezelésének, mibenlétének a megismerését – vélekedik Szabó árpád közgazdász. Gondoljunk csak arra a legkisebbek számára korántsem egyértelmű tényre, hogy ha a pénzt mind elköltjük, akkor a következő fizetés érkezéséig már semmit nem tudunk megvenni. Amíg a gyermek csak bennünket lát vásárolni, addig ezzel maximum csak felszínesen találkozik. Nem is beszélve a bankkártyás vásárlásról, amely teljesen misztikus lehet egy kisgyermek számára. Sok szülő hallotta már kisgyermekétől, hogy ha nincs pénz, akkor vásároljunk bankkártyával, mintha az valami kimeríthetetlen pénzeszsák lenne.

A pénzügyi szakember szerint azonban

a cseperedő gyermekeket nem csak arra érdemes szoktatni, hogy hogyan ossza be vagy takarítsa meg a pénzecskéjét, hanem érdemes arra is sarkallni, hogy bevételszerző források után kutasson.

„Bár nem túl nagyok a fiaim, nálunk az a szokás, hogy aki lemegy vásárolni a sarki kisboltba, azé a visszajáró, de felajánlottam már nekik azt is, hogy ha lemossák az autómat, tíz lejt kapnak érte. Igaz, eddig csak kétszer éltek a lehetőséggel” – mondja nevetve a közgazdász, akinek legnagyobb gyermeke is csak 11 éves, így egyelőre csak alkalmanként jutnak zsebpénzhez, a visszajáró mellett szülinapi ajándékok vagy a locsolópénz gyarapítja a kasszájukat.

Bár megosztó kérdés, hogy házi munkáért járjon-e zsebpénz, vagy abból amúgyis kötelező módon ki kéne vegye a gyerek is a részét mindenféle juttatás nélkül, Szabó Árpád látja ennek pénzügyi hasznát. Ha ugyanis bizonyos elvégzett munkákért cserébe bizonyos összeget kap a gyerek, az kicsit olyan, mintha „megdolgozna” a pénzéért, ami elősegítheti a fejlődését, és sokkal jobban fog bánni a pénzzel felnőttkorában, ráadásul ügyesebben takarékoskodik, mintha csak úgy „járna” neki.

Jó tanulmányi eredményt azonban a szakértő szerint inkább ne jutalmazzunk pénzzel,

bár rövidtávon úgy tűnhet, hogy egy kis pluszpénz tanulásra motiválhatja az idejét amúgy könnyen másra fecsérlő gyereket, a pszichológiai tanulmányok azt mutatják, hogy a pénz megöli a kreativitását, az innovativitását a gyereknek.

A közgazdász mindemelett úgy látja, elengedhetetlen a pénzügyi neveléshez a szülői példamutatás is. Ha gyermekünk látja, amint épp költségvetést készítünk, hogy listával megyünk vásárolni, és nem térünk el attól, vagy az olcsóbb terméket választjuk mi is a drágább helyet, akkor mindezek mintául szolgálnak számára.

A zsebpénz mennyisége, egyáltalán a léte nagyban függ a család anyagi helyzetétől – mutat rá Szabó Árpád –, ha egyik szülő minimálbéren van, és a másik munkanélküli, akkor nehezen jut zsebpénzre még a gyereknek is. Az összegekről azonban elmondhatja,

egyáltalán nem szabad sokat adni, mert az nem arra neveli a gyereket, hogy értékelje a pénzt, és a zsebpénz célja sem az, hogy a gyermek minél több dologra tegyen szert.

A zsebpénz a tudatos pénzügyi nevelésnek az eszköze. Gyermekünk a kapott összegek fényében fogja meghatározni a vágyait és az azok beteljesüléséhez szükséges időt.

Emellett számos más előnye is van a jól működő zsebpénzrendszernek: a gyerek megismeri a pénz értékét, a takarékoskodás fontosságát, megtanulja felmérni valós szükségleteit, és gyűjteni egy-egy cél érdekében. S azzal együtt, hogy megismeri a pénz beosztásának praktikáit, nagy lépéseket tesz a felelősségvállalás és az önállóság terén is.