A feltámadás ünnepe a kereszténységnek és nemzetünknek egyaránt jeles nap, így nem meglepő, hogy számtalan költőnket inspirált a téma az idők folyamán.
A Liget nemcsak egy rovat, egy hétvégi melléklet, egy online kiadvány, hanem azok a szerzők, szerkesztők közössége is, akik éveken át írták és gondozták. Az alábbi összeállítással búcsúzunk a nyomtatott kiadástól és az olvasóktól egyaránt.
Vannak helyek még a nagyvárosban is, ahol rég feledésbe merült adventi ájtatosságot gyakorolva készülnek az Úr eljövetelének ünnepére. A Szent Család templom közösségét azonban már csak a név is „kötelezi”, hogy továbbvigyék a szokást.
Harminchárom évvel ezelőtt előbb egy kis temesvári közösség, majd egy egész ország úgy döntött, hogy véget vet egy elnyomó rendszernek, De mi történt az azt követő években? Hogyan látszik az elmúlt időszak a ’89-es remények tükrében?
Kiket ábrázolhat egy közel hetven évvel ezelőtt készült fotó? Merre kanyarodott az életük, mi derülhet ki egy néprajzkutató által gyűjtött fénykép szereplőiről? És milyen volt felnőni egy nagycsaládban Felcsíkon a múlt század derekán?
Bár legtöbben áldásnak tekintik az érkező gyereket, azért senki sem tagadja, hogy az idilli ketteshez képest nagy változás, ha már háromtagú a család. A gyerek érkezése megváltozott körülményeket jelent, és sok esetben számos vita forrását is.
Az ő világa a gyógynövények, az illatos virágok, a vad gyümölcsök, a fermentált zöldségek egyszerű és mégis összetett világa. Vallja, hogy ezekben rejlik vidékünk lelke. A lengyelfalvi Dakó Viola egy étterem „zöldséfjeként” mesél.
Ha valaki ellátogat a gyimesi ezeréves határhoz, biztosan találkozik Deáky András nevével, aki nem csak évtizedekig volt iskolaigazgató a gyimesbükki általános iskolában, de 35 év szünet után ő indította újra a magyar oktatást is a községben.
Bár agykutató édesapja sokáig remélte, hogy a nyomdokaiba lép, őt kisgyerekkorától kezdve a videókamera ragadta magával. Kiskorában már Alien-filmeket forgatott a tömbházlakásuk hosszú folyosóján, s azóta valahogy nem maradt el tőle ez az eszköz.
Jakab Izabellát bő tizenöt évvel ezelőtt Magyarországról Udvarhelyszékre hozta a szerelem, sorsát pedig néhány éve egy, a padláson felejtett közel százéves szövőszék pecsételte meg. Az ő szívügye azóta a textilek világa.
Sárgák, bordók, krémszínűek, lilák. Van, amelyik magas száron fordítja a nap felé telt virágát, másik csokorban mutatja meg szépségét. Az ősz legkedveltebb dísznövényei a vágott és cserepes krizantémok.
Milyen változásokat hoz egy pár életében a baba érkezése? Miben tudja támogatni a leendő édesanyát a várandósság ideje alatt az édesapa? És egyáltalán hogyan élik meg az első gyermeküket váró férfiak ezt az időszakot?
Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy a zsebpénz jó módszer arra, hogy a gyermek megtanulja a pénz értékét, szerezzen némi pénzügyi tapasztalatot, mégis sok kérdést vet föl. Rendszeresen, netán alkalmanként adjuk? Házi munkáért vagy jutalomként járjon?
A többmázsás állat kecsesen emeli fel lábát, a fiatal patkolókovács munkához lát. A bizalom kölcsönös, a patkolás pedig mindkét fél számára fájdalommentes, bár van, amikor a mesterember húzza a rövidebbet. Lajos Sándort kísértük el egy lópatkolásra.
Székely viseletbe öltöztetett babái messzi földön híresek, helytörténeti kutatásai felbecsülhetetlen értékkel bírnak, a szülőfalujához való ragaszkodása példaértékű. Számos könyv őrzi Tankó-Molnár Mária Terézia fáradhatatlan munkájának gyümölcsét.
Az új tanévvel egyidőben sok családban beindul a „taxiüzemmód”, amikor iskola után különböző különórákra, edzésekre, szakkörökre viszik és hozzák a gyereket. Körképünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy járjon vagy ne járjon a gyerek. És mennyi az elég?
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
