Húsvét magyar költők szemével

A klasszikusok, a modernek, de még a kortárs irodalom művelői is megírták a maguk húsvétját – ki szűkebb, ki tágabb értelmezésben –, ezt vizsgálva pedig széles skálát kapunk a húsvéti tematikájú versekből. Kronológiai sorrend nélkül futottuk át Ady Endre, Pilinszky János, Závada Péter és József Attila költészetét arra a kérdésre keresve a választ, hogy a húsvét hogyan képződik le egy-egy író művészetében. A válasz az, hogy egyaránt eltérően és hasonlatosan, vannak a bibliai feltámadás témáját megíró versek, és olyanok, amelyeket csupán inspirált az.

Azokat a verseket vizsgáltuk, amelyek tágabb értelemben írják meg a feltámadást, amelyek nem csupán újramesélik a már ismert történetet – így Ady Endre A föltámadás szomorúsága című versével kezdjük áttekintőnket.

Ady versében a normákkal ellentétesen a nézőpontot egyes szám első személybe helyezi, ekképpen a feltámadás alanya maga a lírai én. „Sírom sziklái szétgurultak, / Füstölt a Golgotha, s kiléptem / Föltámadottan, tétován / Mély Sárkány-sírjából a Multnak / S mint akinek kevés a vére, / Elindultam új apostolok / Keresésére.”

Mint láthatjuk, Ady önmagához hűen merít inspirációt az Újszövetségből és vetíti ki azt saját magára, így kapunk egy tágabb értelmezési lehetőséget a költő húsvétjára. Felfoghatjuk a szó szerinti bibliai feltámadásként is, ám a versben egy esetlen és emberi alanyt kapunk, akiben nem látjuk Isten fiát. Ennek függvényében értelmezhető a vers az újrakezdésként, a kor elteltével járó pánikként, ahol a halandó és egyszerű ember éli meg azt az élethelyzetet, amiben önmagát ismételten keresi, csak ezúttal elveszett.

Pilinszky János Harmadnapon című verse Ady művével szemben nem az lírai ént teszi előtérbe, hanem a természetet. Formabontó szempont ez, amiben az élővilág egy elhanyagoltabb rétegének nézőpontjával találkozhatunk. Pilinszky érzelmekkel ruházza fel a fákat úgy, hogy kontextusból kiragadva ez fel sem tűnne az olvasónak, hiszen a fényről ír, ami az égből jött, ennél mi sem természetesebb, azonban az író kikacsint az értő olvasó felé, és mind jól tudjuk, hogy jelen esetben az égi fény maga a teremtő:

Pilinszky versét latin szavakkal zárja, mintha anyanyelvén ki sem merné mondani a csodát: „Et resurrexit tertia die” (És harmadnapon feltámadt).

A költők sorában kortárs költőnk, Závada Péter következik, akinek az Április eldurvul című versét elemeztük mint húsvéti témájú alkotást. Závada műve tágan értelmezhető a feltámadást felidézőként, azonban a finom utalásokban, az óvatossággal megírt sorokban ott rejlik mindazon érték, amit egy ilyen témájú versnek képviselnie kell.

„Boldog vonyítással ünneplik érkezésem, / a leigázottak otthonos szervilizmusával, / mint akik hanghordozásáról fölismerik / az elnyomót”. Závada versében a nézőpont a népre szegeződik, azokra az alanyokra, akik akarták Jézus halálát, vagyis az elnyomókra. Így formabontó képet kapunk, egy olyan lírai én gondolatait, aki megérdemeltnek véli Isten gyermekének keresztre feszítését.

A vizsgált költői munkásságok sorát József Attila Húsvéti vers című alkotása zárja, amiben már egészen más okok miatt tekint a feltámadás ünnepére a hagyományostól eltérően, ugyanis versében a haragos költőt látjuk, Jézus Krisztus története említésre sem kerül. „Én csak úgy állok a húsvét előtt, / mint a többi ünnep előtt, / melyek nem szólnak énhozzám, / és nem jönnek.” József Attila versében a lírai én bánatos, életunt képét kapjuk csupán, a gyarló embert, akinek földi érzelmeit nem írja felül semmilyen keresztényi ünnep.