A főtér őre. Érdekességek az udvarhelyi református templom történetéből

Vigyázza a főteret és nagyon sokat „látott”: az 1849-ben elhurcolt kollégiumi professzorok megalázását, a magyar hadsereg bevonulását 1940-ben vagy a kommunizmusban a május elsejei és augusztus 23-i felvonulásokat. Ünnepségek, nagy események, nagy idők tanúja a református templom, amely a kollégiummal együtt alkot szellemi egységet.

Ha visszanyúlunk több évszázaddal korábbra, bizony nem mindig volt ilyen szép és békés a helyzet a kisvároska vallási felekezetei között: még abban az időben, amikor a székelyeken kívül más nemzetiségű ember nem nagyon élt Udvarhelyen, az itteniek akkor is egymásnak tudtak esni, ha másért nem, egy templomért. A 16. században létrejött reformáció hamar elérte a Székelyföldet is, a Szent Miklós-hegyi régi, kis templomot felváltva használták a katolikusok és a reformátusok. Ám az 1500-as évek végén több templomfoglalás is történt, némelyik erőszakosan.  A jezsuita Lakatos István egyszerűen csak „kálvinista eretnekekként” emlegeti a reformátusokat 1702-ben megjelent leírásában:

1600 körül már gondok voltak a két felekezet között, ugyanis az említett, felváltva használt templomot erőszakkal foglalták el a katolikusok Mindszenti Benedek várkapitány irányításával, de 12 év múlva a reformátusok létrákon másznak be az épületbe, és „visszafoglalták”. Ezt meg egy másik várkapitány, Németi Gergely irányította.

Abban az időben még állt a Székely Támadt vár, és kápolna is volt benne – a katolikusok egy darabig oda jártak misére, majd Bethlenfalvára, de később felülről jött az igazságtétel. Bethlen Gábor halála (1629) után felesége, Brandenburgi Katalin lett Erdély fejedelemasszonya, aki az udvarhelyi helyzetet úgy „rendezte”, hogy mindkét felekezetet eltiltotta a Szent Miklós-hegyi templomtól, és arra kötelezte a lakókat, hogy építsenek egy templomot. Ez a kis templom körülbelül a mai helyén állhatott a főtéren, 1633-ban a reformátusoké lett, körülbelül másfél évszázadig ezt használták, a katolikusok pedig a Szent Miklós-hegyre járhattak misézni. A templomot I. Rákóczi György fejedelem küldöttsége adta a reformátusoknak, és ismerünk róla egy rajzot is – pontosabban az egész várost ábrázolja J. I. Haas 1735-ben készült városképe, amelyen három templom látható, a középső a régi református templom. Balról az első a ferencrendi templom, amelynek alapkövét 1730. augusztus 10-én tették le, 1734-ben már miséztek benne, teljesen 1737-re lett kész.

Egy évszázad alatt azonban nagyot fordult a világ minden szempontból, a város lakossága és a reformátusok száma megnőtt, az 1700-as évek közepére a templom már kicsinek bizonyult – a hívek egy új templomot szerettek volna építtetni, ezt több ízben kérvényezték, engedélyt kaptak arra, hogy 1780 tavaszán lebonthassák a régi épületet, és kiássák az alapjait az újnak.

Az új templom építtetőjének a Református Kollégium rektor-professzorát, Baczkamadarasi Kis Gergelyt (1738–1787) tekinthetjük. Szegény családból származott, de a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kitűnt szorgalmával – mint abban a korban, a 17-18. században oly sokan, ő is Nyugat-Európában tanult, méghozzá Bázelben, de nem volt egyszerű kikerülnie, mert akkoriban egy császári rendelet tiltotta meg, hogy protestánsok külföldön tanulhassanak. Bécsben sikerült a trónörökös, a későbbi II. József (a magyarok később „kalapos királynak” hívták, mert lemondott a koronázásról) elé járulnia, akitől külön engedélyt kapott a tanulmányútra. 1768 őszén foglalta el a professzori székét az udvarhelyi kollégiumban, személyisége meghatározta az egyházi iskolát. Kis Gergely vezetési időszaka alatt az akkor már száz éve, 1670 óta létező iskola új épületet kapott: 1773-ban épült meg az a kétszintes épület, amely 1886-ig állt, akkor újabb emeletet húztak rá (ez az épület van a templommal szemben Ferenczy Lukács fényképén).

A kollégium újjáépítése után következett a református templom építése, mégpedig a marosvásárhelyi Schmidt Pál tervei alapján. Érdekesség, hogy a néhány évvel később, 1787 és 1791 között megépült, ma is álló Szent Miklós-hegyi római katolikus plébániatemplomot is a marosvásárhelyi építész tervei alapján építették, s ezek a tervek már 1781-ben megvoltak.

A református templom építésével 1781 őszére végeztek – a tetőzet nyugati részén ma is olvasható a KG monogram (az építtető Kis Gergely), valamint az 1781-es évszám.

A szószék az építés után egy évvel, 1782-ben készült el, ebben az évben rendezték is be teljesen a klasszicizmus és barokk jegyeit mutató templomot. Első harangja 1783-ban készült, Farkas István (Stephan Wolf) öntötte, erről azt is tudjuk, hogy az öntő „a maga matériáléjából, melly Parajdon megméretvén nyomott 690/ven fontot” készítette. Ám alig egy év után, 1784-ben kénytelenek voltak levenni a nagyharangot a toronyból, ugyanis az megrepedt, illetve lepattogzott. Egy 1904-es dokumentumban viszont már az szerepelt, hogy a nagyharangot 1791 júliusában Thallmann Mihály öntötte – valószínűleg egy teljesen újat készíttettek a régi, hibás helyett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Székelyudvarhelyre betörő császári csapatok megsarcolták a várost, ennek a református kollégium látta kárát, hiszen két tanárát, Magyarósi Szőke Józsefet és Szabó Györgyöt a váltságdíj miatt Kolozsvárra hurcolták, de a templomnak akkor nem esett bántódása – a kollégiumnak viszont igen, hiszen a katonák ládákat törtek fel, és ellopták az éremgyűjtemény egy részét.

A ma is látható toronyóra 1874-ben került a helyére, a templom orgonája pedig 1885-ben készült el. Az első világháborúban azonban nemcsak a régi harangot rekvirálták, hanem az orgona cínsípjait is elvitték, a háború után majd tíz évnek kellett eltelnie, amíg mindkét nagyon fontos tartozékot sikerült pótolni.

1924-ben a református egyházközség gyűjtést szervezett, hogy új harangot vehessen a templomba: „Uj harang-beszerzés. A helybeli református egyház is mozgalmat inditott uj harangok beszerzésére. Egyelőre, önkéntes adományokat gyűjtenek a nemes célra. Az egyház felkéri minden tagját, hogy kegyes adományaikkal tegyék lehetővé az uj harangok beszerzését. Az adományok elfogadásával: Becsek Aladár, Szigethy Dénes és Gellérd Lajos urak vannak megbízva” – olvasható egy hír az akkori Székely Közéletben. Két év múlva sikerült megöntetni és Udvarhelyre szállíttatni, az új harang 1926-ban került az a református templomba. Ennek Olaszországból való ideérkezéséről (Udinében öntötték G. B. de Foli műhelyében) a Székely Közéletben részletesen olvashatunk, fénykép is maradt fenn a vasútállomástól ökrösszekéren vontatott, virágokkal feldíszített harangról.

„A beszállítás nagy társzekéren kora délelőtt történt, amikortól kezdve száz meg száz ember vette körül és nézegette a virágokkal szépen feldíszített harangot, s kísérte figyelemmel a technikai munka egyes mozzanatait. Ezt a munkát nagy gyakorlattal és szakértelemmel Fekete Béni építőmester vezette. Késő délután volt már, mikor az előkészületek olyan stádiumba juthattak, hogy megkezdődhetett a harang tulajdonképpeni felvontatása. (...) Legvégül id. Gönczi Lajos nyug. koll. igazgató, főgondnok a harangot az egyházközség nevében átvette; szép szavakban elmélkedve a harang szerepéről hitéletünkben. Az élet sok zűrzavarában, mondotta, a harang szava az, mely harmonikusan, megnyugvást teremtve csendül. A léleknek szárnyakat ad, hogy hittel eltelve, megtisztulva emelkedjék az Istenség félé. Legyen tehát kedves, becses előttünk a harang, melynek szavában az Isten hiv minket, amelyre ma még inkább szükségünk van, mint máskor. (...) Gönczi Lajos szép szavai után megkezdődött a harang felfelé vontatása, a mely a jelen volt nagy közönség feszült érdeklődése közben alig negyedórai idő alatt történt meg, fejeződött be. A buzgó ref. hivek jóleső megnyugvással távozhattak otthonukba, hogy az elvett, sokáig nélkülözött régi helyett, templomukban ismét szép, nagy harangjuk van” – írta az újság 1926. szeptember 26-i száma. A harangot 1926. november 7-én szentelte fel Makkai Sándor püspök.

Egy évvel később, 1927. november 6-án hangversenyt tartottak a templomban, ezen megszólalt a felújított orgona, illetve Székelyudvarhely akkori ismert emberei vettek részt a templomban lezajlott ünnepségen, amelynek programját is ismerjük. „A helybeli református templom széphangu orgonája a háborúnak részben szintén áldozatul esett volt, nagy értéket képviselő cinsipjait annak idején elrekvirálták. Az egyház legutóbb nagy áldozatok árán az orgonát renováltatta, s ebből az alkalomból november 6-án délután 3 órakor a templomban hangverseny lesz, melynek rendkívül értékes és nivós műsora a következő: 1. Imát mond Vajda Ferecc esperes. 2. Énekel a Székely Dalegylet. 3. Szaval Rájk Erzsi. 4. Énekel Szabó Ilus, orgona- és vonósnégyes kiséret mellett. A vonósnégyest játszák Paltzer dr., Voszka dr., Khell és Filó dr. 5. Alkalmi beszédet mond Tóth Lajos dr. segesvári ref. lelkész. 6. Hegedű szólót játszik Kiss Elek, orgonán kiséri Tompa Lászlóné. 7. Verseiből felolvas Tompa László. 8. Női ének- kvártett, éneklik Czikmántori Józsefné, Z. Székely Jánosné, Imreh Ibolyka, Kovács Bici és Papp Margit. A szokásos perselypénz az orgona javításának a céljaira fordítódik. A hangverseny iránt máris nagy az érdeklődés” – áll az egykori újságban.  

Másik érdekesség, hogy a templom falához több ki építmény kapcsolódott, s ezeket csak 1943-ban (a város főtere abban az évben sokadjára újult meg) bontották le, műhelyek, boltok működtek bennük. Például ilyen volt Soha Aladár könyv- és papírárudája, ahonnan a diákság szerezhette be az írószereket és a papírt – a tulajdonos egyébként lelkes sport- és kultúra-rajongó volt, a Székely Dalegylet fúvószenekarának egyik vezetője. De a Dalegylet másik oszlopos tagjának, Kerestély Gyulának is a templom mellett volt a bádogosműhelye, s e templom mögül fordult ki Horthy Miklós kormányzó gépkocsija 1940. október 8-án:

S csakugyan néhány pillanat múlva a református templom mögül előtűnik a Kormányzó ur gépkocsija, amelyet 4-5 gépkocsi követ. (...) A gépkocsik lassan, méltóságteljesen gördülnek a Kossuth utca sarkáig. Egetverő éljenzés tör ki, mikor a Kormányzó Ur és hitvese, a Főméltóságu Asszony kiszáll a kocsiból, hogy gyalog tegye meg az utat a tribünig.”

A belvárosi református templom belsejében jelenleg is folyik a munka, tavaly nyáron fogtak hozzá a teljes felújításhoz, remélhetőleg idén befejeződik. Kicserélték a torony bádogborítását, a tetőcserepeket, illetve a belső tér is megújul. A tetőjavításnál a toronygombból időkapszula került elő, ezt 1862-ben, az akkori nagy felújításnál helyzeték el benne.  Több pénzérme is előkerült (pl. 1849-ben vert pénz is volt benne), de a református kollégium akkori diákjainak és tanárainak névsora, illetve más iratok is voltak a gombban (egyházközség- és kollégium-történet, a templom építésének dokumentumai, leírás az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc itteni eseményeiről), a papirosok egy piros-fehér-zöld szalaggal voltak átkötve. A gomb tartalmának egy része természetesen visszakerült, de újabb időkapszulát is elhelyeztek benne.

Mit rejt a református templom toronygömbje? Hamarosan megtudjuk

Történelmi pillanatra készülnek Székelyudvarhelyen: a belvárosi református templom felújítási munkálatainak a részeként leemelik a közel ötven méter magasban levő toronygömböt. Várday Zsolt, a javítási munkálatok tervezője avatott be néhány érdekes részletbe.

Értékes időkapszulát rejtett a leemelt toronygömb

Leemelték hétfő reggel a székelyudvarhelyi református templom toronygömbét: a műveletet egy toronydaru segítségével ipari alpinisták végezték. A toronyfelújítás mozzanataként leemelt gömb értékes időkapszulát rejtett.

Valamikor a távoli jövőben, amikor ez a templom még mindig állni fog, utódaink a toronygomb felnyitásakor minden bizonnyal napjainkról fognak majd olvasni.