Egy iskola 350 éve. Kiállítás a Református Kollégium történetéről

Szeretek Haáz Rezső Múzeum alagsorában kiállítást nézni, mert van valami összehasonlíthatatlan egyediség benne – a kiállítások behelyezése, kialakítása igen speciális, de pont ettől hangulatossá válik.

A 350 éves székelyudvarhelyi Református Kollégium történetét bemutató kiállításra ez hangsúlyozottan, fokozottan igaz – az időutazást azonban a kortárs eszközök is nagyon feldobják, sőt, ezek az erősségei.

A lépcsőn leérve, a „Töviseken át...” (ez egy jelmondat: Per spinas ad rosas, Töviseken át a rózsákig) címet viselő kiállítás első termébe jutunk, ez az iskola megalapításáról szól: Bethlen János kancellár, a református egyház erdélyi főgondnoka adta az első pénzadományt, amelyből az iskola megszületett 1670-ben. Az udvarhelyi református egyházközségnek ekkor már volt iskolája, a kiállításon az első teremben egy korabeli, 17. századi úrvacsorai kehely látható, illetve az udvarhelyszéki református esperesség első jegyőzkönyve, amelyben az szerepel, hogy az alapító Bethlen János korábban, már 1666-ban adott pénzt az egyházi iskolának.

A következő terem a ma is álló, igen híres könyvtárat mutatja be – a 17–18. században nehéz volt könyveket beszerezni, hiszen nagy ára volt a könyvnek, az állomány azonban folyamatosan bővült. A fali tárolókban régi könyveket láthatunk, igen ízlésesen elrendezve, közelről bele is lehet olvasni ezekbe. Továbbmenve, a következő terem a peregrinációnak, tehát a nyugat-európai tanulmányutaknak van szentelve, de

itt látható az első olyan tankönyv is, amely a református kollégium számára készült.

Hollandia, Németország és Anglia voltak azok az országok, amelyekbe a 16–18. században tanulni mentek az erdélyi, székelyföldi protestáns diákok – ezeket egy interaktív térképen lehet követni.

Akik pedig idehaza maradtak, azok elég érdekes diákéletet éltek – ezt mutatja be a következő terem, amelyben felfelé megyünk, ez az iskola egykori tanulmányi szintjeit is jelzi. Iskolai jegyzőkönyvek, illetve egy néhány perces film (ebben és a kiállítás többi részében is közreműködnek a Tomcsa Sándor Színház színművészei) mutatja be a kollégiumi életet. Szegény és gazdag diák, tolvaj és becsületes gyerek egyaránt volt a tanulók között, külön kis világ lehetett ez a 17–18. században, illetve később is.  

A kiállításon két olyan számítógépes animáció is van, amely részletesen, a mai tudásanyag alapján mutatja be a kollégium épületeinek át- és újjáépítését, bővítését: az 1600-as évektől egészen az 1912. évi építkezésig láthatjuk ezt két részben, az iskola épületegyüttese ugyanis az első világháború előtti években nyerte el mai formáját. A kollégium három és fél évszázados történetében volt néhány igen nagy formátumú rektor, illetve professzor, akiknek a névjegyét mai napig, szabad szemmel is láthatjuk Székelyudvarhelyen. Egyikük Baczkamadarasi Kis Gergely, akinek a nevéhez a 18. században az iskola fejlődése, illetve a kollégium és a református templom újjáépítése fűződik. A reformkort Szigethi Gyula Mihály író, történész, tudós neve fémjelzi, a 19. század közepét pedig Magyarósi Szőke József rektorprofesszor neve. A kiállításon természetesen róluk és más jelentős személyiségekről is képeket (Kis Gergelyről és Szőke Józsefről a városi képtárban őrzött Barabás Miklós-olajfestmények is átkerültek erre a tárlatra), illetve más szemléltető eszközöket látunk, háromnyelvű leírásokat, személyes tárgyakat.

Az 1848–1849-es szabadságharc bukása után Magyarósi Szőke József rektorprofesszort és Szabó György professzort Kolozsvárra hurcolták az osztrák katonák, a város és a kollégium sarcot fizetett értük. Ennek oka a forradalom támogatása volt (több diák nemzetőrnek állt), amit

kegyetlenül megbosszultak a városba érkező román és szász csapatok, igencsak megrongálva az iskolát, annak könyv és régiség-állományát is.

A kiállításra, erre az alkalomra készült egy rajz (Csillag István munkája), ami a két tanár elhurcolását és a pusztítást ábrázolja, de korabeli pénzek és fegyverek is szemléltetik az akkori hangulatot.

Egy következő helyiségben láthatjuk az ún. régiségtár egy részét, ez egy 18. századi kezdeményezés volt:  fegyverek, pajzsok, sisak, ókori érmék – ez épült be a későbbi múzeum gyűjteményébe, ami már a huszadik század elején létrejött néprajzi gyűjteményhez, és az azt létrehozó Haáz Rezső nevéhez kapcsolódik. A múzeum névadója ugyanis a kollégium egyik legjelentősebb tudós-tanára volt, s a mostani intézmény nagyon jó érzékkel a névadó Haáz Rezső képeiből is rendezett egy rendhagyó kiállítást. Ezt külön, a felső szinten lehet megnézni, a szó szoros értelmében képet kaphatunk arról, hogy ki is volt Haáz Rezső, aki az iskola történetében is jelentős szerepet játszott.

Az a korszak, amelyben ő is elkezdte itteni tanári működését, a dualizmus korszaka volt, amely a mai napig példátlan fejlesztést hozott az oktatásban és nemcsak Székelyudvarhelyen.

Ebben a városban ebben a korszakban épültek meg a ma is álló nagy iskolaépületek: a főreáliskola, a gimnázium és a kollégium is ekkor épült, illetve bővült. Utóbbinál órási szerep hárult az akkori igazgatóra, Gönczi Lajosra – akárcsak elődei, előtte is tiszteleg a kiállítás, annál is inkább, hiszen olyan szempontból is jelentős volt a munkássága, hogy a kollégium szertára is az ő időszaka alatt bővült ki. Ebből láthatunk ízelítőt a kiállítás utolsó, legnagyobb termében, ahol egy igazi osztályterem van kialakítva a szertár híres darabjaival: kitömött állatok, növénygyűjtemény, szemléltető eszközök, a „Gönczi-szertár” kövületei, illetve a tárolóknak kialakított iskolapadokban az üveg alatt korabeli tankönyvek, írószerek, palatábla és tintatartó is van.  

A történet más irányt vett 1927-ben, ugyanis a kollégium megszűnt, Nagyenyedről ide költöztették a református tanítóképzőt – más lett az élete az iskolának, amelyet az 1940–1944-es korszak után pár évvel, 1948-ban államosítottak, és a rendszerváltás utánig tanítóképzőként működött. A negyvenes évekből is van egy nagyon érdekes rész a kiállításon,  Dávid Gyula irodalomtörténész, az iskola egyik legismertebb tanulójának érettségi oklevele és más dokumentumok láthatók, majd következik a kommunizmus időszaka: ennek legnagyobb és leglátványosabb darabja az a Józsa Béla-szobor, amely évtizedekig az iskola előtt állt. A rendszerváltás utáni éveknek is méltó emléket állít a tárlat, hiszen a kilencvenes évek munkafüzeteibe, illetve a Képződmény nevű iskolaújság akkori számaiba is belenézhetünk.

Komplex, bő ismeretanyagú, nagyon ízléses iskolatörténeti kiállítást sikerült összehozni, élmény végigjárni – a múzeum nyitva van, de természetesen a járványügyi szabályokat (maszk, távolságtartás) be kell tartani a látogatás során.

Az iskolatörténeti kiállítás online megnyitója és Szász Hunor történész-muzeológus (a kiállítás kurátora) tárlatvezetése ebben a videóban is megtekinthető. De a személyes élmény azért mégis más.