Budapest ostroma idején, hetvenöt évvel ezelőtt tragikus körülmények között hunyt el Székelyudvarhely művelődési és sportéletének egykori híres mecénása. Becsek Aladár nemcsak pénzintézet-vezetőként, hanem újságíróként, laptulajdonosként is maradandót alkotott a székelyföldi kisvárosban.

Nagyon szeretem ezt a magyar történelmi tévéfilm-vonalat, s az Örök tél, illetve a Trezor filmek díjai azt jelzik, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. Az év végén újabb ilyen jellegű alkotás jött ki, a rövidfilmes Oscar-díjas Deák Kristóf első nagyjátékfilmje, a Foglyok. Egy igaz történet a legsötétebb kommunizmusból.

Válogattunk egyet az egyik zenei palettáról, de gyorsan hozzá is tesszük, hogy ez nem átfogó. A magyar alterzene mellett megtehettük volna ezt a dzsesszből vagy a pop-rockzenéből is, de hátha megteszik azt helyettünk mások. Mindent nem lehet meghallgatni és megemészteni, de mindenkinek vannak kedvencei.

Mint oly sokaknak a Reszkessetek, betörők!, nálunk a kötelező karácsonyi családi program megnézni a Brian életét. Nincs más szebb és jobb ugyanis, mint a nevetés, az önmagunkon való önfeledt kacagás. Blaszfémia ide vagy oda, pro és kontra, de a végén mindig mosolyogva állsz fel a fotelből, mert az élet napos oldalát nézed.

A „láásztkrisztmász”, a „letitsznó-letitsznó” vagy az „óllájvántiskrisztmászizjú”, netán a „haelmúlikkarácsony” vagy a „dzsingölbellsz” az elcsépelt klasszikusok a karácsonyt illető zenei témákban, de mutatunk sok sok más és jó karácsonyi dalt.

Elégedetlen gazdák, mutyizó szövetkezetek, multik, visszaélés, korrupció – az ember azt hinné, hogy ilyesmi Kelet-Európán kívül nincs is, Izlandon pedig pláne. Pedig de.

12 683 jegyzetpapír a Teleki Tékában, egy függelék az apja könyvében és egy igen ellentmondásos és furcsa, különleges élet. És most egy könyv, Láng Zsolt tollából – Bolyai Jánosról, az elfelejtett erdélyi matematikus-zseniről, aki szerint a tér másképpen görbül, ha egy test belekerül.

Egy székelyföldi szerkezetépítő és csoportja igen sokat tettek hozzá az új Puskás Arénához: az az építkezési cég, amelynek az alsósófalvi Bálint Béla a vezérácsa, több hónapig dolgozott az épülő stadionban. A szakembert az általa épített családi házában kerestük fel.

A nyolcvanas éves undergroundjának legfontosabb alakja életművének (talán) legfontosabb darabjait egy erdélyi klubturnén is átadta zenekarával. A Müller Péter Sziámi AndFriends udvarhelyi koncertjén mazsolázgattunk belőle.

Alapvetően egy abszurd helyzet az, hogy „a világ a Beatles nélkül” – a Trainspotting és a Gettómilliomos rendezője azonban eljátszott a dologgal. Egy ártatlan, kedves kis film – egy kellemes vicc (vagy rémálom..?) az egész, de legalább arra jó, hogy az ember figyelme e félelmetesen sokoldalú zenekar felé forduljon már sokadszorra.

A székelyföldi kocsmákon is végigdübörgött az Elefánt, azazhogy dehogy, semmi közük nincs a klasszikus elefántdübörgéshez – a mai harmincasok lelkületéhez, az ironikus szerelmi balladákhoz és a melankóhoz annál is inkább.

Egy ókori nép, amely a Kárpát-medencében és azon túl is letette a névjegyét. Az udvarhelyi múzeum szarmatákról szóló kiállítása még januárig megtekinthető. De mi köze van a szarmatáknak a lengyel főnemességhez? Ez is kiderül.

Egyszerre szép, varázslatos, kőkemény, melankolikus és úgy véres az új Tarantino-film, hogy hahotázom rajta. Egy igaz történethez hozzáadott fikciós sztori, ami akkorát csavart a végén, hogy szinte úgy ugráltam a moziszékben, mint egy koncerten. Spoilermentes kritika.

„Megkereslek és kitípem a beled!” – ismerősek az ilyen és ehhez hasonló fenyegetések? Hallott ön is ilyenről? No és a felvidéki, színtiszta magyar maffiáról, amely a kilencvenes évek végén (és azelőtt is) rettegésben tartotta Dunaszerdahely lakóit? Nem film, nem mozi, hanem egy igen jó regény született a történetből.

Mindenben tapintható ez címbeli a kettősség: látványban, szolgáltatásban, érzésben. A Nagyszeben melletti Vízakna ma elsősorban sóstavairól híres, még ha nekünk, magyaroknak elsősorban történelmi emlékek jutnak is eszünkbe. Néhány napot eltöltve vegyesek az itteni élmények, a mulatságostól a szomorúig és a sztenderdig m

Hamarosan újabb válaszokat kaphatunk a 170 évvel ezelőtti fehéregyházi csatával kapcsolatos kérdésekre, miután elvégzik a tervezett régészeti feltárásokat. Addig is elevenítsünk fel egy olyan részletet, ami lehet a helyi legendárium része, de akár figyelemre méltó, öröklött szájhagyomány is.