A besúgó: a rendszer ellen és a rendszer szolgálatában

Bulik, kocsmázások, közös filmnézés a kollégium alagsorában, és némi rendszerellenes szervezkedés. Mindez annyira a közelmúlt történelme, hogy a filmesek még nem igazán nyúltak hozzá, hiszen valamiért a régmúlt történeteinek elmesélése vonzóbb, mivel a közelmúlt még elevenen él az élő emlékezetben.

Szentgyörgyi Bálint és csapata azonban

gondoltak egy nagyot, és írtak egy történetet, amely a Kádár-korszak végébe nyújt betekintést, az épp utolsókat rúgó kommunista rezsim ellen szervezkedő fiktív egyetemisták szemszögéből, akik közül egyet beszervez a rendszer, hogy jelentsen a megmozdulás vezéralakjának szándékairól.

Bentlakás, buli, besúgás: kiemelkedő az új magyar HBO-sorozat

Az HBO Max-en debütált, így egyszerre a világ 61 országában lett elérhető az új magyar sorozat, ami a Kádár-korszak besúgóinak mindennapjaiba nyújt betekintést. A besúgó egy minőségi széria, amit sokáig fogunk még hivatkozási pontként emlegetni.

A meglehetősen jól induló sorozatot az első pillanattól kezdve nem lehet korhűtlenséggel vádolni, hiszen minden díszlet, minden régi tárgy a helyén van benne, legyen szó a lepukkant kollégiumról, a szürke rendőrségi épületről, vagy épp egy vonatbelsőről, amelyet nagyon át sem kellett alakítani, csak megtölteni a kort idéző tárgyakkal, és a néző máris a rendszerváltás előtti időkben találhatta magát. A történetvezetés azonban már nem sikerült ennyire jól,

a végére ellaposodik, következetlenné, időnként pedig életszerűtlenné válik az egész cselekmény, ami valószínűleg forgatókönyv szintjén, „papíron” jobban működött, mint ahogyan sikerült azt megvalósítani.

A sorozat negatívabb megítélése az első néhány rész megjelenése után kezdődött, amikor Veiszer Alinda műsorában Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történészek mondták el lesújtó véleményüket A besúgó kapcsán, kifejtve, hogy a sorozat – annak ellenére, hogy fikció – olyan történetet mesél el, amely a rendszerváltást megelőzően

biztosan nem történhetett volna meg, tehát nem hitelesen idézték meg a készítők ezt az időszakot.

Rainer szerint nem volt olyan, hogy a tartótiszt a vonaton, vagyis nyilvános helyen szervezte be a besúgót, ahogy az a sorozatban történt, hiszen ezt a tevékenységet nagy körültekintéssel, hivatalos helyiségben végezték. Hodosán Róza szerint

az ellenzéknek akkoriban semmilyen mozgalom jellege nem volt, inkább elemző, háttér-tevékenységet végeztek, és egyáltalán nem kötöttek alkukat a rezsim ifjúsági szervezetével, a KISZ-szel. 

Továbbá elképzelhetetlen volt az, hogy egy táborban egymással vitázzon a KISZ egyik embere és az ellenzék vezéregyénisége arról, hogy a kommunizmus miért jó vagy miért rossz. (És valóban, a politikai vitákat meghonosító szabadegyetemek a rendszerváltás után bontakoztak ki, nem pedig a kommunista rezsim elnyomása alatt, hiszen akkoriban gyakorlatilag lehetetlen volt nyilvánosan ilyet szervezni.)

A történész azt is kifogásolta, hogy a történelmi képsorokból összevágott főcím is azt sugallta, hogy a sorozat megtörtént eseményeket dolgoz fel, holott ez egyáltalán nem így van, nem az akkori valóságot mutatja, emellett pedig

a beszervezés, a zsarolás általában mindig valamilyen vétség alapján történt a sorozatban bemutatottal ellentétben, ahol a besúgót a testvére betegségével és az ennek kezelésére kapott ritka gyógyszer megvonásának veszélyével tartják sakkban.

A besúgó szakmai stábja azonban biztosan nem azzal a szándékkal készítette el az HBO-nak a sorozatot, hogy ezt a történelmi korszakot hiteltelenítse, Szentgyörgyi Bálint és alkotótársai csupán egy kitalált történetet szerettek volna elmesélni arról, hogy

milyen lehetett abban a korszakban besúgónak lenni.

A sorozat pedig pont a besúgó Geri cselekedetei miatt válik életszerűtlenné, hiszen

a folyamatos lebukás kockázata ellenére csak nagyon későn lepleződik le (és akkor sem a többség előtt), mindent az előnyére fordít, mindig feltalálja magát, és az utolsó epizódokig senkinek sem tűnik fel a sokszor gyanús viselkedése.

Amikor pedig lebukik, akkor villámgyorsan kovácsol előnyt a helyzetéből, és képes sakkban tartani mindenkit annak érdekében, hogy az álcája megmaradjon. Emellett kiveszi a részét a rendszerellenes szervezkedésből, és tulajdonképpen ő lesz az egész szervezkedés agya, mialatt a karizmatikus vezéregyéniségként bemutatott Száva Zsolt részről részre omlik össze, és megkérdőjelez mindent, amit addig tett, vagy tenni szándékozik.

Mindössze ezt az életszerűtlenséget és a kissé összecsapott befejezést lehet negatívumként felróni a sorozatnak, valamint azt, hogy egyes szereplőket indokolatlanul a háttérbe szorított a cselekmény feszessége miatt, holott nagyobb potenciál lett volna bennük (lásd a Katkát alakító Szász Júlia vagy az Adélt játszó Hermányi Mariann), de nyilván ennyit engedett a sorozat játékideje.

A Gerit alakító Váradi Gergelynek viszont volt lehetősége kiteljesedni, karakterfejlődése pedig egy szép ívet ír le:

láthatjuk hogyan lesz a visszahúzódó, megalkuvó besúgóból egy karakteres vezéregyéniség, aki mindent képes a saját előnyére fordítani, emellett hogy miként torzítja el személyiségét a besúgói mivolta.

A Patkós Márton által megformált Száva Zsoltról viszont nem mondható el ugyanez, ugyanis a karizmatikus vezéregyéniségből sikerült egy agresszív, a szerelemtől elvakított és önmaga tetteit megkérdőjelező ellenszenves figurát kreálni, aki már szinte mindegy, hogy mit tesz, az évad egyik kulcsjelenetében, a forradalmi felvonuláson pedig egy vállrándítással veszik tudomásul a többiek, hogy nem jön, holott ő volt az egésznek a kitalálója és szervezője.

Thúróczy Szabolcs tartótisztjét is sikerült „félredobni” a végére, lányát, a Szőke Abigél által játszott Judit karakterét pedig egy megvezetett szerelmi érdekeltséggé tenni, ami egyáltalán nem tett jót annak, hogy

milyen ígéretesen voltak felépítve a sorozat elején.

A besúgó ugyanakkor minden hibája ellenére nem süllyed egy középszerű Netflix-dráma szintjére, viszont a legendás HBO-szintet sem sikerül elérnie, és minőségében elmarad a nagy etalonnak számító, szintén HBO-s Aranyélettől, amelynek

minden egyes epizódja húsbavágóan kegyetlen és drámai volt, a nem várt fordulatokról nem is beszélve.

A besúgó még kiküszöbölheti a „gyerekbetegségeit”, amennyiben berendelik és elkészítik belőle a következő szezont, amelyre egyébként nagy szükség van az első évad befejezésének tükrében.

Szentgyörgyi Bálinték a promóanyagok és a werkfilmek tanúsága szerint a legnagyobb odaadással készítették ezt a sorozatot, amely annak ellenére, hogy nem sikerült tökéletesen, megérdemli a bizalmat, és azt, hogy elkészüljön hozzá a folytatás, amely már várhatóan kinövi a mostani évad gyerekbetegségeit.

Remélhetőleg majd ez a sorozat is tovább öregbítheti a magyar sorozatgyártás nívóját, ami A besúgóval az HBO Max révén 61 ország nézőihez jutott el.

Reméljük, hogy nem most láthatta utoljára a fél világ a rendszert megdönteni akaró Száva Zsoltékat.