A cannes-i vörös szőnyegen: izgatottan öltötte magára a szmokingot Katona László

Hetvennegyedik alkalommal gyűltek össze a filmes világ kiemelkedő alkotói a franciaországi Cannes-ban július 6. és július 17. között. Idén először a Cannes Premiere elnevezésű új, versenyen kívüli szekcióba is válogattak filmeket, a programban tizenhárom alkotást mutattak be, köztük az Evolúciót. Mundruczó Kornél nyolcadik nagyjátékfilmje a német Match Factory Productions és a magyarországi Proton Cinema koprodukciójában készült, a ZDF-ARTE és a Proton Színház közreműködésével, a Mitteldeutsche Medienförderung, a Film- und Medienstiftung NRW, a German Federal Filmfund, valamint a Nemzeti Filmintézet támogatásával.

„Még a Krétakör színházban kezdtem Mundruczó Kornél rendezéseiben dolgozni, A Nibelung-lakóparkban és a Jég című előadásban. Miután a Krétakör felbomlott, ő nagyon sok előadást készített a saját független színháza, a Proton színház keretében, és én majdnem minden előadásában játszottam. De a filmjeiben nem nagyon, vagy csak egészen kis szerepeket. A pandémia előtt, 2019 nyarán csináltuk az Evolúció című előadást, amelyet a Ruhrtriennale német színházi fesztiválon mutattunk be Bochumban” – elevenítette fel Katona László.

Ligeti György Requiem című művét alapul véve Mundruczó Kornél és a Proton Színház ősbemutatója koncert és színház mezsgyéjén az ismétlődés témáját járta körbe, egy család három generációján keresztül, a holokauszt traumájának három generáción átívelő hatását.

Újraindulásra várva: udvarhelyi „körök” Katona Lászlóval

Az elmúlt évadban próbáról forgatásra, forgatásról előadásra sietett – huszonkét különböző produkcióban játszott, de nem csak a deszkákon, hanem a filmvásznon, képernyőn is láthattuk. Az utóbbi hetekben viszont lecsendesedett az ő élete is.

A németországi fesztiválon több ezer ember előtt játszott produkciónak – amelyben a Lett Állami Kórus és a Bochumi Szimfonikusok is közreműködtek – nagy sikere volt. „Egyszer csak hívott Kornél, hogy ő ebből készítene egy filmet, de nem a színházi előadást venné fel, hanem átírja, és film lesz belőle. Ezt márciusban le is forgattuk, ami elég kemény munka volt. Tíz nap próbánk volt és tizennégy forgatási nap. Az előadás három különböző részből állt, a film is. Ugyanakkor nagyjából ugyanazok a szereplők, mint az előadásban. Az első részben én és két társam lengyel vöröskeresztes vagyunk, akik a háború után bemennek Birkenauba, és ott találnak egy gyereket. A második és harmadik rész már napjainkban játszódik. Amikor mondta Kornél, hogy tíz napot fogunk próbálni, csodálkoztam, mert filmre nem szoktunk ilyen sokat, de aztán kiderült, hogy miért: az előadás első része 35 perc, a filmben tizennyolc, és nincs benne vágás. Azt jelenti, hogy ennyi ideig a kamera egyben mozog, egy snittes az egész. Akkor tudtam, hogy ezzel kemény munka lesz. Sokszor nekimentünk a jelenetnek, mert ha valami kicsi hiba adódott, újra kellett venni az egészet. Máskor az van, hogy rajtad van a kamera, vágás, jön a következő snitt.

Ez egy nagyon szép, igazából filmes szenzáció, hogy vágás nélkül egy kamerával van megcsinálva. Érdekes munka volt” – avatott be a színész. A filmet pedig beválogatták a Cannes Premierbe, és mint Katona László hozzátette, így került ő Cannes-ba és a vörös szőnyegre. 

Azt a pillanatot is elmesélte, amikor ráléptek erre a bizonyos szőnyegre. A Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota közelében van a Marriott hotel, innen indultak a vetítésre – a férfiak szmokingban, a nők estélyiben. „Ott beültünk három-négy autóba, előttünk haladt egy motoros felvezetés, és tulajdonképpen egy percen belül meg is érkeztünk a fesztiválpalotához. Kiszálltunk, és már ott is volt a vörös szőnyeg. Ez az egész elég gyorsan történik, bemondják, hogy melyik film, és lépsz is be. Tehát amint a kocsiból kipattantam, már kellett is felvonulni, épp csak végigvillant az agyamban, hogy legalább a szmoking álljon jól rajtam, gyorsan igazítottam rajta. Próbáltam pár szelfit lőni, de aztán láttam, hogy nem nagyon csinálják a többiek, és akkor inkább leálltam, ne úgy menjek végig a vörös szőnyegen, hogy magamat fényképezem. Bementünk, egy vonalba felálltunk, megfordultunk, előre, még egyszer, utána még egyszer. Tulajdonképpen mintegy három percet töltöttünk a vörös szőnyegen. Utána felmentünk, vártunk valamennyit, jött a vetítés. Teltház volt a mintegy ezer férőhelyes teremben. Megnéztük a filmet, és mi, ahol egy sorsban ültünk, felálltunk, és megtapsoltak, szép nagy tapsot kaptunk. És utána volt egy vacsora. Másnap még voltak fényképezések, interjúk, az már inkább Kornélt érintette. Ami a lényeg, hogy tényleg jó érzés volt, hogy éreztem, hogy szeretik a filmet, tapsoltak, nem mentek ki. Ha nem tetszik, kicsit tapsikolnak és kész. Érződött, hogy tetszik a közönségnek a film. ”

Mint mondta, nyilván, volt egy kis izgalom bennük, főként azoknak, akik először vettek részt meghívottként a fesztiválon, és először léptek a cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegére.

„Nem ismertük pontosan a menetrendet. Jött egy férfi, magyarázta, hogy mit kell csinálni: bemegyünk egy vonalba, még egy vonal, így kell felállni, úgy kell fordulni stb. Nyilván, az van, hogy játszol filmben, de nem tudod, hogy annak milyen útja lesz. Nem úgy van, hogy minden évben részt veszel Cannes-ban a fesztiválon. Igen, mindenkiben volt egy pici izgalom” – mutatott rá Katona László. 

A tervek szerint Magyarországon ősszel mutatják be az alkotást.