A kocsmába befordulva is Petőfiről beszélgettek

Péter Beáta 2023. december 30., 21:29

Szinte minden második nap Petőfi és Arany barátságáról mesélt az elmúlt két évben szerte a Kárpát-medencében Tóth Péter Lóránt versvándor. A Petőfi bicentenáriumi programokhoz csatlakozva, Erdélybe is több alkalommal elhozta versműsorait. Az emlékév végén arra kértük, elevenítse fel az utazásaihoz kapcsolódó élményeit.

Tóth Péter Lóránt versvándor •  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
galéria
Tóth Péter Lóránt versvándor Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

A Toldi írójához elküldöm lelkemet irodalmi stand up és a Kálló Béla Jászai Mari-díjas színművésszel közös Szabadságharc című előadásokkal járta a Petőfi-emlékévben a Kárpát-medencét a kunszentmiklósi Tóth Péter Lóránt Radnóti- és Latinovits-, valamint Pro Cultura Hungarica-díjas versvándor.

„Pár hete Kárpátaljára is sikerült eljutnom, nem jártam ott a háború kitörése óta. Az emberek felüdüléssel hallgatták az előadásokat, kicsit kiszakadtak abból a borzasztó lelki és fizikai nyomásból, ami a családokra teljesen ráveti az árnyát. Direkt olyan előadást vittem, ami vidámabb, de mély gondolatokat is tartalmaz, és kicsit elveszi a fókuszt arról, amiben most élnek.

Azt tapasztaltam, hogy egy erős, kitartó magyarság lakik ott, amelyik nem panaszkodik, csak elmondja, hogy hogyan élnek most. Szívós emberekkel találkoztam, akik nagyon várják a békét, akik nagyon magukénak érezték azt a történetet, hogy lám Petőfi és Arany két teljesen különböző, más-más felfogású ember volt, akik nemcsak megfértek egymás mellett, hanem egymást segítették és táplálták.

És ami az egyiknek az erőssége volt, azt próbálta a másiknak a gyengeségébe beleépíteni.”

Mint mondta, Erdélyben például óriási élmény volt számára, hogy Petőfi és Arany nyomába eredhetett és eljuthatott több olyan településre, ahol ők is jártak. Segesvár, Fehéregyháza, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr, legutóbb pedig Szatmárnémeti, Nagyvárad, Nagykároly – sorolta az útja stációit.

Petőfi szülőházától Arany szülőházáig zarándokolt •  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
Petőfi szülőházától Arany szülőházáig zarándokolt Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

„Ilyenkor mindig megnéztem a helyi Petőfi vonatkozásokat. Szatmáron a mai napig ott van a püspöki palotában az az oltár, amelynél Petőfi és Júlia összeházasodtak. Vagy ott van az a korpusz, ami ott volt Erdődön az oltár fölött annak idején. Nagykárolyban megnéztem azt a helyet, ahol ők megpillantották egymást, és fellobbant a magyar irodalom legnagyobb fokán égő szerelmi lángja. Mindezt megkoronázta az a zarándokút, amelyet október 17-23. között jártam végig, Kiskőröstől Szalontáig, a két szülőházat összekötve.” Hozzátette, ez több tízezer kilométer utazást és többezer emberrel való találkozást jelentett.

Sok településen megfordult az emlékév során •  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
Sok településen megfordult az emlékév során Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

Tóth Péter Lóránt hangsúlyozta, mindenhol nagy szeretettel fogadták, és visszaköszönt az, hogy mennyire fontos, hogy ma is a költészetről, a versekről beszéljünk, hiszen – úgy látja – a pandémia óta méginkább befelé fordultak az emberek és nehezebb őket megszólítani. De azok, akik mégis elmennek az előadásokra, hálásak a történetekért, amelyeket elmesél nekik, mert visszahozza a fiatalkorukat, az emlékeiket. „A zarándokúton is rengetegen megállítottak, érdeklődtek és köszönték, hogy ezt az utat megcsinálom. Rengeteg szeretetet kaptam és megerősítést abban, hogy Petőfit szeretik az emberek és kíváncsiak is rá.”

A versvándor megpihen •  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
A versvándor megpihen Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

A Petőfi és Arany barátságával kapcsolatban kiemelte, két olyan ember találkozott, akik inspirálták egymást. „A kettejük története nagyon mai, tele humorral, pajkos élcelődéssel, és mindenféle magvas gondolatokkal fűszerezett kapcsolat. Én is próbáltam hozzátenni, olyan példákat és párhuzamokat hoztam az előadásban, amelyekkel megfoghatóbb ez az egész történet.

De a legfontosabb tapasztalás, hogy Petőfi itt van bennünk. Itt van a Kárpát-medence magyarságának a pórusaiban, a génjeinkben, a genetikánkba van beleivódva az ő igazságkeresése, az igazságtalanság ellen való föllépése, a szülőföld iránti szeretete.

Amikor én Magyarországról eljövök Nagyváradra, Nagykárolyba, Csíkszeredába, noha van egy határ, de mégis ott van egy egység, és mindannyian tudjuk és értjük, hogy mi az, amivel Petőfi összeköt minket. Erről voltak jó beszélgetések az útjaim során. Ismerjük Petőfi verseit, például a Füstbement tervet mindenki ismeri, vagy a Szülőföldemen című versét, együtt mondták velem diákok, felnőttek. Amikor volt a verszarándoklatom, az igazoltató rendőröknek is felcsillant a szeme és nagy áhítattal hallgatták végig a Füstbement tervet, miközben várták az irataimat, és füstbe ment az a tervük, hogy engem bevigyenek, mert nem volt amiért. Ott van Petőfi mindenhol, a kocsmáknak a legmélyén is, de nemcsak Petőfi, hanem az irodalom és a vers. Az is lenne a feladata az irodalomterjesztőknek, hogy kihozza az emberekből ezt az érzést, ezt a mélyen bennük szunnyadó tudást, emlékezetet a versek iránt.”

•  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

És ha már a kocsmát említette, a Petőfi-Arany zarándoklat során egyik kiemelkedő élménye éppen egy kocsmában volt. Erről egy videót is megosztott a közösségi oldalán: muronyi atyafiak Petőfi-verset szavalnak.

„Békés vármegyében volt, hogy mentem Murony irányába és jött egy bácsi egy régi Simson motorral, és megállt, hogy beszélgessen velem. És ahogy megállt mellettem, abban a pillanatban elszakadt a lánc, így tolta a motort mellettem és bejött velem Muronyba. Én, mivel le volt merülve a telefonom, betértem a helyi kocsmába, hogy töltsem fel. Hívtam István bácsit is, a többiek már ott voltak és beszélgettünk mindenféléről, Petőfiről is. Volt egy bácsi, aki elmondta, hogy mit írt vissza Júlia Petőfinek, aztán volt, aki titokzatosan kérdezte tőlem, hogy tudom-e azt, hogy itt azt beszélik a faluban – itt jelentőségteljesen körbenézett –, hogy Petőfi tulajdonképpen Széchenyi fia. Ilyenek hangzottak el, és utána odáig fajult a dolog, hogy megkértem őket, hogy mondjunk el egy verset. Megkérdeztem, hogy a Faluvégén kurta kocsmát ismerik-e. Ismerték, és a kocsmárosné aranyvirág fel is vette telefonnal, ahogy szavalták” – mesélte a versvándor.

Családja körében a verszarándoklat előtt •  Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt
Családja körében a verszarándoklat előtt Fotó: Forrás: Tóth Péter Lóránt

Az elmúlt két évben háromszázharminc előadása volt, azaz, szinte minden második nap Petőfiről mesélt. Ez rengeteg utazással járt, és rengeteg segítségnyújtással a felesége részéről. „Úgy indultam ennek a két évnek neki, hogy az egyik fiam másfél éves volt, a pici pedig egy éve született. Tehát van két kisgyerekünk, és nem győzök elég hálás lenni Lilinek, a feleségemnek, hogy egyrészt támogatja ezt, amit csinálok, másrészt, neveli a fiainkat, és emellett, hogy így neveli, mindig óriási szeretettel vár haza. Nélküle és a család nélkül ez nem menne.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.