Tűz és víz: Petőfi és Arany barátsága

Petőfi Sándor halálának 172. évfordulója kapcsán kérték fel tavaly Tóth Péter Lórántot a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum részéről, hogy készítsen egy előadást, és így született meg a Petőfi Sándor és Arany János barátságáról szóló produkciót. Az előadást a két költő verseiből, valamint levelezéseiből, különböző történetekből építette fel.

„Ez a barátság alapvetően a tűz és a víz találkozása.

Biztos, hogy másképp gondoltak a szerelemre, az életre, a Jóistenre, mindenkire és mindenre. És mégis lehet, hogy voltak olyan pontok az életükben, amiket jó értelembe véve picit irigyeltek egymástól. Petőfi talán a családi békét, a harmóniát, a nyugalmat, amit akkor látott, amikor tíz napig ott volt 1847 június elején Aranyéknál. Persze, utána ő elveszi Júliát, és megszületik a kisfia, Zolika, de ne felejtsük el azt se, hogy állandó rohanásban van. Nem tudom, hogy a családjával hány órát, napot töltött úgy együtt, amikor csak hárman voltak magukban. Arany meg lehet, hogy merítkezett Petőfi önbizalmából, a hitéből, az erejéből. Az biztos, hogy mind a ketten felismerték egymásban a zsenit.”

Tóth Péter Lóránt rámutatott, azért is csodálatos ez a baráti viszony, mert Petőfi mintegy felemeli Arany Jánost, amikor a Toldin keresztül találkoznak. Toldi az átütő siker Aranynak és Petőfi elragadtatással ír róla.

Az a Petőfi, aki ott csépelte azokat, akik nem voltak szimpatikusak számára, vagy akiknek nem tetszettek az írásaik, ahol tudta. Le is írja Aranynak az egyik levélben, hogy „a tehetségtelen vagy féltehetségű embereket nem szeretem, elgázolom, ha lehet. De a valódi tehetség előtt leborulok és imádom.”

És annyira ráérzett ez a két ember egymásra, és annyira látták a másikban a zsenit, hogy nem is volt kérdés, hogy milyen lesz ez a baráti kapcsolat. „Nagyon szép az is, amit Arany László visszaemlékezéseiből tudunk, hogy Petőfi halála után Arany János szinte halála napjáig kéthetente megkeresi a fiát, és elmeséli, hogy ismét Petőfivel álmodott. A visszatérő álma pedig az volt, hogy ők, mint egy ikerpár, repülnek fent az égbolton kézenfogva. Ez egy égben-földön köttetett kapcsolat volt” – hangsúlyozta Tóth Péter Lóránt.

Úgy véli, ez a barátság számunkra példaértékű kell legyen. Ma, amikor mindenki rohan, elgáncsolja a másikat, családok, baráti kapcsolatok mennek tönkre, akkor ott áll az a két ember ezzel a barátsággal, az egymás iránti tisztelettel és szeretettel. „Közben meg ott a humor, a finomság, ahogy viccelődnek egymással. Petőfi védi a hazát, de a két csata között egy nagyon bugyuta angol és magyar nyelvű levelet ír Aranynak, hogy bizonyítsa, hogy ő tanulja az angolt. De ott vannak azok a szép megszólítások is a leveleik elején. Annyira mai történet, de ez is az időtlenség Aranynál és Petőfinél, hogy kétszáz év múlva is az az erkölcsi norma, amit ők feltettek az asztalra, ma is meg kellene állja a helyét.”