Aki a ragasztóba aranyport kever: Gere Nóra Éva
Milyen az élet Prágában egy erdélyi fiatal számára? Hogyan lehet feldolgozni és túllendülni a gyerekkori traumákon? Miként lehet beépíteni egy verseskötetbe a környezetünk tapasztalatait, élményeit? A csíkszeredai származású Gere Nóra Éva és Repedések című debütkötete voltak a vendégei a budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonnak. A pályakezdő fiatallal Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész beszélgetett.
Gere Nóra Éva • Fotó: Magyari Lukács
„Piszokul fiatal” költő debütkötetének bemutatóján vehettünk részt január 29-én a Magyarság Háza Irodalmi Szalonján. Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész már a beszélgetés elején – majd közben többször is – kiemelte, hogy Gere Nóra Éva a Repedések című első verseskötetével magas lépcsőfokokat lépett meg irodalmi pályakezdése során, versei érettségről és rengeteg élettapasztalatról árulkodnak.
Gere Nóra Éva és Kalocsai Andrea a könyvbemutatón • Fotó: Magyari Lukács
A csíkszeredai születésű költő Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi szakán kezdte el tanulmányait, egy évvel később viszont átköltözött Budapestre és a MOME Design- és művészetelmélet hallgatójaként tanult. A mesterképzésre pedig már Prágába ment, ahol történeti szociológiából diplomázott.
Kalocsai Andrea • Fotó: Magyari Lukács
A
Repedések című kötete az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában látott napvilágot. Az íróakadémia ösztöndíjasaként lehetősége volt több olyan neves kortárs íróval és költővel együttműködni, akiknek segítsége, mentorálása nyomán és eredményeképpen született meg az első kötete.
Kicsit babonás vagyok, nem szoktam a repedésekre lépni az utcán. Valahonnan innen jött az, hogy feltegyem a kérdést: félni kell tőle, vagy fel lehet építeni egy belső mitológiát a repedések köré. Úgy gondolom, hogy minden veszteség beépül az emberek karakterébe és személyiségébe. Ezekre lehet úgy tekinteni, mint repedésekre, de lehet úgy is látni és figyelni őket, mint a minket szebbé, többé tevő eszközöket”
– mesélt Gere Nóra Éva (művész- és becenevén Genovéva) a kötet címének részleteiről.
A Repedésekben szereplő versek legtöbbje traumafeldolgozásként is funkcionál, a negatív és megrázó élmények kiírása és csatornázása különösen sok hasonló élménytapasztalattal rendelkező olvasót vonz magához. A kötetben viszont szembetalálkozhatunk olyan írásokkal, verssorokkal, amelyek nem a költő impresszióhalmazából származnak, a költő sok esetben a környezetében lévők tapasztalatait és élményeit is megverselte.
Vannak olyan költemények, amelyeknek nem Genovéva az áldozata, hanem a környezetében valaki vagy valakik, mégis ő meri megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyeket talán a női társadalom nagy része még mindig nem mer elmondani, kimondani”
– foglalta össze Kalocsai Andrea. A fiatal költő szerint az ő generációja nyelvi szinten is figyel ezekre a problémákra, beszélnek róluk. Éppen ezért lát esélyt arra is, hogy sikerül megtörni a felvetett problémák mintázatait, hogy ne ismétlődhessenek meg újra ezek a hibák.
„Igen megrázó, de egyben üdítő olvasmány. Bár a szerzőnek ez az első könyve, szokványosnak semmiképp sem mondható debüt, nyoma sincs benne az első kötetekre jellemző szárnypróbálgatásnak, útkeresésnek. Többkötetes szerzőket megszégyenítő igényességgel és pontossággal vezet minket szerelmeken, kórházfolyosón, Budapesten és Prágán át, hogy bejárva az utat önmagunkhoz érkezhessünk” – írja a költő kötetéről Muszka Sándor József Attila-díjas szerző. Gyászfeldolgozás, abortusz és erőszak, és még sok hasonló tabutémának is tekinthető gondolat kerül elő a
Repedések verseiben.
A verseskönyv hét alfejezetén keresztül látunk rá a felnőtté válás különböző szakaszaira, és ismerjük meg azokat a leküzdeni való akadályokat, amelyekben folyamatosan ott lebeg egyfajta haláltapasztalat, az otthontól való elszakadás, a pandémia okozta bizonytalanságok.
Ezek a témák sokszor kegyetlennek is bizonyulnak, nemcsak az olvasók számára súlyosak.
„Olykor nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy úgy adjam ki magamból, hogy ne ragadjak bele, legalábbis olyan szinten, hogy mások számára érthetetlenné váljon” – hangsúlyozta a Repedések szerzője.
Az est során a kötet verseiből is megismerhettünk néhányat, olyanokat, amelyek embert próbáló eseteket, szinte pofoncsapásként érintő gondolatokat is tartalmaznak. A kötet címéhez – és a költő hitvallásához – talán leginkább a
Kintsugi című írás kapcsolható. A kintsugi a törött kerámia javításának japán művészete, porított arany, ezüst vagy platina keverékével.
A ragasztóba aranyport kevertek, ezzel emelték ki a repedéseket, mert éppen az volt a lényeg, hogy ne úgy rakják össze a darabokat, hogy ne látszódjon az összeillesztés helye, hanem éppen ezzel a módszerrel emelték ki, hogy annak a bizonyos tárgynak története van, a repedés pedig hozzátartozik, hozzáad a szépségéhez.
Ez számomra nagyon szimpatikus ötlet – elfogadni és felmutatni azt, amin átmentünk, hogy mindaz, ami az életben megkarcolt, az hozzánk is adott, azzal is csak szebbek lettünk.” Persze a japán művészet a tárgyakhoz köthető, viszont mindennek a filozófiai része már az emberi lélekre is vonatkoztatható. Gere Nóra Éva Repedések című verseskötete pedig éppen ezt igazolja. A kötetbemutató, az elhangzott versek és történetek is mind erről tanúskodtak.
