Az új Pókember-mozi a rajongói filmek netovábbja

A Bosszúállók: Végjáték óta nem volt Marvel-film (sőt, hollywoodi szuperprodukció), amit ekkora előzetes érdeklődés övezett volna, mint a Marvel-Sony koprodukcióban készült, az MCU-ban játszódó Pókember-filmek harmadik részét.

A Pókember: Nincs hazaút az a film, aminek a bejelentése óta vágták a centit a kedves, aranyos hálószövő történeteinek rajongói, de ugyanakkor a Marvel Filmes Univerzum filmjeinek hatalmas nézőbázisa, hiszen

a másodjára rebootolt Pókember-filmek harmadik része olyan történetet ígért, ami alapjaiban változtatja meg a több mint húsz filmmel – és most már féltucatnyi sorozattal is – a 2008-as Vasember óta épülő filmes univerzumot.

A hatalmas érdeklődést mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy a pandémia miatt alaposan megtépázott filmipar új üdvöskéje a legújabb Pókember-film, hiszen a kizárólag csak mozikban látható alkotás a fent említett, rekordbevételű Végjáték utáni legjobb nyitóhétvégét produkálta, maga mögé utasítva a két éve bemutatott, új Star Wars-trilógia lezáró részének, a Skywalker korának premierhétvégi számait is, cikkünk megjelenésekor pedig összbevétele éppen alulról közelíti a 600 millió dollárt,

amilyen filmes bevételre még nem volt példa járvány kezdete óta.

A kritikusok is szeretik, akik látták, azok pedig egyenesen szuperlatívuszokban tudják jellemezni a filmet, már ha egyáltalán beszélnek róla, hiszen épp ez a legnagyobb kihívás:

spoilermentesen megnyilvánulni róla, anélkül hogy elrontanánk azok potenciális szórakozását, akiknek még nem volt idejük elmenni valamelyik moziba (ami Székelyföldön a legtöbb esetben minimum félnapos utazással jár valamelyik nagyváros multiplexébe), hogy megnézzék a pókhálókon lengedező és világmegmentő tinédzser legújabb – nagyszabású – kalandját.

A Pókember: Nincs hazaút egy olyan film, aminek gyakorlatilag csak a fináléja és két-három nagyobb fordulata nem szivárgott ki időnap előtt, ami egyrészt marketingszempontból hihetetlenül jót tett az alkotás promójának, hiszen

rajongók milliói spekuláltak folyamatosan azon, hogy mit is fogunk majd látni a filmben az alapján, hogy kik tűntek fel a forgatáson, illetve megalapozott volt a remény, hogy megnyílik a rég várt multiverzum is, ami aztán tényleg új lehetőségeket ad az elkövetkező évekre a Marvel-produkciókon dolgozók kezébe.

Lesifotósok hada pásztázta a forgatási helyszíneket, gyakorlatilag mindennek hírértéke volt, ami a készülő produkció háza táján történt, mindez úgy, hogy a készítők gyakorlatilag csak fél évvel a megjelenés előtt kezdték promózni, és nem is igazán nyilatkoztak a készülő filmről (időközben az is kiderült, hogy nem csak a film fordulatait, hanem szinte mindent, beleértve a filmben feltűnő gonoszok kilétét is titokban akarták tartani). Az internet azonban tette a dolgát a hangulat feltüzelése érdekében, hiszen még a spoilerezésről híressé vált, a Pókembert alakító Tom Holland is meglehetősen szűkszavú volt a készülő alkotással kapcsolatosan, ami érthető, hiszen titoktartási szerződés kötötte őt a többi színész és stábtag mellett, hogy

ha akart volna, sem tudott volna elkotyogni semmi fontosat, nemhogy a történet fordulópontjait.

A rajongók pedig tűkön ülve, minden információra éhesen várták, hogy az első promóanyagok megjelenjenek, így természetesen időnap előtt kiszivárgott az első előzetes is, amit a stúdió szélsebesen próbált irtani a közösségi médiából, de végül belátták, hogy jobb, ha inkább tűzoltás gyanánt közzéteszik azt a hivatalos csatornájukon, mivel ami felkerült a világhálóra, az már ott is marad, így ez volt a legjobb megoldás, ha legalább a hivatalos verzió kezd szélsebesen terjedni.

Már az előzetes megdöntött minden létező rekordot, 355 millióan nézték meg 24 óra alatt, amivel a Végjáték első előzetesének 289 milliós nézettségi rekordját utasította maga mögé (ha már később a nyitóhétvégi bevételi rekordját nem is sikerült.

A nézői elvárás tehát óriási volt, sőt már olyan szinten állt, hogy a készítők bármit és bárkit is tesznek bele a filmbe, nem fogja kielégíteni ezeket a hatalmas elvárásokat – mindez a korábbi Pókember filmek népszerűsége és a barátságos, mindenkin segíteni akaró, pókruhás, hálóeregető szuperhős kultusza alapozta így meg, amit tovább tetézett a Sony azzal, hogy 2019-ben egy egész estés Pókember animációs filmmel rukkolt elő Pókember: Irány a Pókverzum! címmel, ami a multiverzumot és annak lehetőségét mutatta be, egész pontosan azt, hogy

milyen is, amikor több, párhuzamos univerzumból érkező Pókember találkozik, és zúdul a nyakukba a világ, sőt világok megmentésének terhe.

Ez tehát jóval túlmutatott a korábbi filmekben megismert, a New York-i bűnüldöző és „friendly neighborhood” pókemberének addigi történetein, és amikor a Marvel-filmekhez kölcsönadott, kvázi tinédzserként rebootolt pókfiú harmadik, önálló filmjénél is felvillant a multiverzum megnyitásának lehetősége, onnantól kezdve nem volt megállás, és

elkezdődött a rajongói őrület, és óriásira duzzadt a filmet övező hype.

Gyakorlatilag azok, akiket érdekelt a film, azért mentek a moziba már a premier környékén, hogy ne az internet és a közösségi oldalak lőjék le a film fordulatait, hiszen a Shang Chi óta a Marvel nem forgalmazza streamingen és moziban is párhuzamosan a filmjeit, és ez a hibrid módszer, ha másra nem is, arra jó volt, hogy minden produkció első kézből, otthonról is elérhető legyen, így a spoilertilalom gyakorlatilag nem tartott tovább pár napnál, hiszen mindenki megnézhette, akit tényleg érdekelt. A mozizás azonban olyan tevékenység, amire időt és energiát kell szakítani, ami nem is olyan egyszerű a hétköznapok pörgésében és a hétvégék lazaságában.

A film pozitív fogadtatását látva azonban mindenki elégedett lehet a végeredménnyel, hiszen a Pókember: Nincs hazaút

egy olyan érzelmes, akciódús, jól megírt és felépített mozi lett, ami a rajongók pofátlan kiszolgálása mellett új mélységet ad a kedvenc hálószövőnknek.

Erről a pókemberről azt tudjuk, hogy Vasember hozta be az MCU-ba, és aki a tinédzserkori problémáival való szembesülések mellett high-tech kütyükkel felszerelkezve állt be a szuperhősök konfliktusaiba, hogy aztán a Végtelen Háborúnak is részese legyen, és Thanos csettintése következtében eltűnjön öt évre a Föld színéről, majd újra visszatérjen, és elveszítse a mentorának tartott Tony Starkot.

Bosszúállók – Végjáték: a szuperhősfilm, aminek lelke van

Egy korszak végére került pont a Marvel filmes univerzumának történetében. A 11 éve, 21 filmen keresztül épített történetfolyam elérkezett a hattyúdalához, és az Endgame címet viselő negyedik Bosszúállók (Avengers) film az összes eddigi alkotást is méltóképpen zárja le.

Természetesen sem a Végtelen Háború, sem a Végjáték történéseit nem tudja és nem is akarja felülmúlni az új Pókember-mozi, de

azokhoz hasonló érzelmi- és akcióskálán mozog, ugyanakkor nem hiányoznak belőle a vicces beszólások, egysorosok, a könnyed hangvétel, a pillanatok alatt kibontakozó dráma.

Ugyanakkor egyfajta mérföldkőnek is számít a filmkészítés történetében, hiszen ez az a mozi, ami kézzelfoghatóan reflektál a mémkultúrára is, hiszen közismert mémek elevenednek meg benne, amit az azt értő (főként X-, Y- és Z-generációs) közönség hangos nevetéssel vagy ujjongással jutalmazhat, és ez az a film, aminek nézése közben hangos Úristen! és ehhez hasonló felkiáltások érkezhetnek a nézőtérről, ami szintén kifejezi, hogy ez a mozi a többi Marvel-produkcióval együtt mennyire a rajongóknak készült, és

biztosan számos mém ihletője is lesz, amint feloldódik a valójában le sem szögezett, csak az emberi jóérzésre alapozott spoilertilalom.

A Nincs hazaút tehát az eddigi legjobb Pókember-film, aminek előzetes fogadtatását és most, a bevételi adatokat látva Kevin Feige, a Marvel Filmes Univerzum „atyaúristene” és a Sony fejese, Amy Pascal (akinél a Pókember és még pár szuper- és antihős jogai vannak) egy interjúban arról beszéltek, hogy

természetesen már ötletelnek és dolgoznak azon, hogy miként folytatódhat a Marvelen belül a hálót lövő szuperhős története a mostani film befejezésének tükrében.

A két stúdió közti együttműködés tehát most nagyon jó, és ennek százmilliókban mérhető eredménye van, úgyhogy hülyék lennének nem folytatni a közös univerzumépítést, sőt Feige már ott tart a nyilatkozatok szintjén, hogy meg is erősítette:

készülőben van egy negyedik Pókember-film is, erről azonban még semmi konkrétumot nem árult el.

A szuperhős-vonat ettől a sikertől megerősödve, megállíthatatlanul robog tovább, immár annyira szerteágazóan, hogy lassan követni sem lehet, hiszen jövőre közel tíz film és sorozat érkezik csak a Marvel „istállójából”, nem számítva a szorosan vagy éppen lazán hozzájuk kötődő projekteket, illetve a még be nem jelentett, de az elkövetkező években érkező produkciókat.

Eközben a Pókember-jogokat birtokló Sony sem tétlenkedik, hiszen 2022 őszén érkezik a Pókember: Irány a Pókverzum animációs film folytatása, ami

egy két filmre bontott nagy egész lesz, így jövőben sem maradunk a pókruhás szuperhős és sokszínű alteregói nélkül, amit ráadásul egyedi (a képregényeket megidéző) animációs formában tárnak majd elénk.

Ha a minőségből és a menőségből (pun intended) nem adnak alább a készítők, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkező Pókember-kalandok is rendkívül szórakoztatóak lesznek, és megfelelnek majd a csillagokig érő nézői elvárásoknak, ami várhatóan még sokáig így lesz a pókruhás szuperhős minden jövőbeni megmutatása körül.