Egyedül, a gyökeréig korrupt egészségügyi rendszer ellen. Újabb lehangoló helyzetkép Romániáról

Sajnos minden évre jut egy botrány, ami megmutatja, hogy Romániában minden és annak az ellenkezője is megtörténhet. Az ember már meg sem lepődik azon, hogy hány és hány területen szövi át a mindennapi életet a korrupció, és ennek milyen negatív hatásai vannak a társadalomra nézve.

A gátlástalan közpénz-csapolás, az „urambátyám” politikai berendezkedés és a kéz-kezet mos rendszer már az országról alkotott kép velejárója:

a hangzatos, korrupció felszámolására tett folyamatos ígéretek ellenére mindannyian tudjuk, hogy naponta cserélnek gazdát a pénzzel tömött borítékok, annak érdekében, hogy a befolyással nem rendelkező emberek „haladni” tudjanak, és ha ennek kicsiben nem is, nagyban, már negatív hatása van a társadalom egészére nézve.

Ilyen negatív hatású történés volt az elmúlt években kirobbant Hexi Pharma-botrány is, amelyben egy bizonyos „egészségügyi” cég felhígított fertőtlenítőszereket adott el az ország szinte összes nagykórházának, természetesen túlárazva.

A szer ebben a koncentrációban hatástalan volt: nem pusztította el a baktériumokat, éveken át hatalmas volt a fertőzésveszély a kórházakban, annak ellenére, hogy rendeltetésszerűen használták.

A Cătălin Rotaru és Gabi Virginia Sarga rendezőpáros legújabb filmje, a Să nu ucizi (Ne ölj) ezt a botrányt dolgozza fel alulnézetből, egy orvos szemszögéből, így nem kapunk teljes képet a botrányról és körülményeiről. Természetesen a valósággal nem egyező, csak hasonlító nevekkel, terminusokkal, ami azért elég ahhoz, hogy a néző már első blikkre rájöjjön, hogy a valóságból inspirálódtak a készítők.

A film főszereplője, a gyerekspecialista Cristian tisztában van azzal, hogy az a fertőtlenítő, amit a műtét előtti bemosakodásnál használ, egyáltalán nem hatékony, de látszólag csak őt háborítja fel ez a probléma.

Mossa és dörzsöli a kezeit, de mindez teljesen hiábavaló, hiszen annyit ér az egész, mintha csak vízzel érintkezett volna a bőre az operáció előtt.

Aztán egy nap bekövetkezik a tragédia: egy gyerek belehal a Cristian által végrehajtott sérvműtétbe. „Megtörténik”, legyintenek az egészségügyi intézményben, és míg a gyászoló apa a gyereke elvesztése miatt érzett fájdalmában megveri az orvost, a kórház vezetősége semmit nem tesz az eset kivizsgálása érdekében, minden megy tovább a régi kerékvágásban. Pedig nyilvánvaló, hogy a beteg nem a műtétbe, hanem a kórházban kapott, úgynevezett nozokomális fertőzésbe halt bele. És itt indul el Cristian „hadjárata” a korrupt egészségügyi rendszer ellen, amelyben

azt próbálja bebizonyítani, hogy emberek halhatnak meg a felhígított fertőtlenítőszerek miatt.

Ezt azonban ne úgy képzeljük el, hogy a makulátlan orvos a maga igazát bizonyítva próbálja meggyőzni a rendszer működtetőit, ugyanis itt nem elég az észérvek szajkózása és a bizonyítékok felmutatása.

A korunk Romániáját rendkívül hitelesen leképező alkotásban azt láthatjuk, amint egy szakember a rendszer visszásságára próbálja felhívni a figyelmet, azonban kiderül, hogy szinte mindenki tud a fertőtlenítőszerek helyzetéről, csak mélyen hallgat, és nem viszi vásárra a bőrét egy olyan dolog miatt, ami nyílt titoknak számít.

Cristian ezért törvénytelen eszközökhöz nyúl: fertőtlenítőszereket csempésztet ki a kórházból, engedély nélküli laborvizsgálatokat végeztet, és vegzálni kezd minden érintettet főorvostól kezdve az ügyészekig, több-kevesebb sikerrel.

Cristian harca a rendszer ellen azonban áldozatokkal és előre nem látható nehézségekkel jár, családja mind szellemileg, mind anyagilag megsínyli azt, hogy az orvos nem hajlandó szemet hunyni a nyilvánvaló törvénysértések sorozata felett. A Ne ölj tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy meddig képes elmenni valaki azért, hogy valós igazát bizonyítsa a hazugságok és elutasítások tengerében, a film nézése közben pedig feszülten várjuk, hogy akkor győz-e vagy sem a magányos szabadságharcos a mindent bekebelező óriásvállalat ellen indított hadjáratában.

A film főszereplőjét megformáló Alexandru Suciu rendkívül jól alakítja az egyszemélyes harcba beletébolyodó fiatal orvost, aki még hisz abban, hogy ha valami nem jó, azt kellő akarattal gyökeresen meg lehet változtatni. A készítők ugyanakkor helyenként átesnek a ló túloldalára is:

a kellő drámai hatás kedvéért sokszor időzik el a kamera egyes, nem annyira fontos részleteken, vagy épp hosszú, csendes, borongós tájnézegetésre is jut a nem épp rövid játékidőből.

A cselekményt is lehetett volna feszesebbre írni, de akkor azt rónánk fel az alkotóknak, hogy összecsapták ezt a majdhogynem dokumentarista alkotást. Mindezek ellenére a a sztori és az alakítások nagyszerűvé és felejthetetlenné a filmet, amely nem szűkölködik az abszurd jelenetekben, elég csak arra gondolni, amikor az ügyészek hallgatják az orvos gépiesen felmondott tanúvallomását.

A hírekből tudjuk, hogy a Hexi Pharma-botránynak súlyos következményei lettek: házkutatások, vádemelések, valamint bírósági eljárások indultak a cég képviselői ellen.

A cég időközben bezárt, az alkalmazottakat elbocsátották, a vállalat tulajdonosa pedig 2016-ban autójával egy fának hajtott és szörnyethalt, mint utólag kiderült, egyértelműen öngyilkossági szándékkal.

Még belegondolni is szörnyű, hogy a Colectiv-tragédia után kirobbant botrányban az ország szinte összes kórháza érintett volt: hol teljesen tudatlanul, hol pedig szemet hunyva az elkendőzött valóság fölött, ami emberek életébe került (többek között a Colectiv-tragédia néhány áldozata is a kórházban összeszedett fertőzésekbe halt bele, de még ki tudja hány közvetett vagy közvetlen áldozata lehet a botránynak).

A román filmes újhullám újabb alkotása ismét rendkívül lehangoló képet fest az országról, amelyben élünk. Az általa kiváltott érzés kettős:

jó, hogy ilyen minőségi, realisztikus társadalom-ábrázoló alkotások készülnek, a szomorú pedig az, hogy ezek többsége megtörtént botrányok utózöngéjeként készül el.

Mintegy kordokumentumként.

Az alkotást a Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép Fesztiválon láttuk, és remélhetőleg a közeljövőben elérhető lesz Netflixen vagy az HBO Go kínálatában is.