„Amennyiben a kvalitásnak, az eredményességnek fokmérője lehet a népszerűség, a biennálé eddigi történetében a G8 a legsikeresebb rendezvény. Soha nem jelentkeztek ennyien a kiírásra, ami nyilvánvalóan azzal is magyarázható, hogy éppen a biennálé révén olyan szakmai hálózatot sikerült kialakítani, amely láthatóbbá, elérhetőbbé teszi azt” – emelte ki Túros Eszter.
A kétévente megrendezett kiállítás a kortárs grafikai tendenciák bemutatására vállalkozik, és egyszerre ad teret a hagyományos és a kísérletező grafikai eljárásoknak. A pályázó művészek mindig az azévi témára reagálnak alkotásaikkal, ami nem jelent nagy kötöttséget tartalmi szempontból. A művészettörténész szerint a nyolcadik kiadás alkotásait egymás mellé helyezve egy, a jelenleginél jóval nagyobb történet válik értelmezhetővé mind a technikák, mind a tartalmi kérdések tekintetében.
A kiállított munkák között a hagyományos magas- és mélynyomás technikák széles skálájával találkozunk, de a digitális és kísérleti eljárások változatait is láthatjuk.
A nyolcadik Székelyföldi Grafikai Biennálé kiírása szerint az egyensúly témakörében várták az alkotásokat. A művészek szabad kezet kaptak, néhány hívószóra támaszkodva sok irányba indultak el az alkotók.
– hangsúlyozta Túros Eszter.
A múzeumi terekhez alkalmazkodva, a leghangsúlyosabb témakörök szerint rendeződnek az alkotások. A művészettörténész szerint mindez úgy jelöli a mozgásterünket, hogy a világ legkülönbözőbb szegleteiből érkezett alkotásokat egymás mellé helyezve tágítja perspektívánkat, segíti tájékozódásunkat.
A kiállításon a hiány különböző tapasztalatainak képi manifesztációi tárulnak elénk, a pusztítás és a pusztulás képei, disztópikus látomások, monumentális hatású mementók, amelyek a modern világ állapotára reflektálnak. „Ilyen körülmények közül indulva, az identitás témájához kapcsolódó képekhez érkezünk, olyan belső tájakhoz, ahol a magány, a szorongás, az idegenség alapállapotok”– mutatott rá a művészettörténész. Hangsúlyozta,
mintegy társadalomkritikát fogalmaz meg egy-egy művész az alkotásaival, ki-ki a maga nyelvén szól a nézőhöz.
A különböző kulturális behatás is meglátszik a kiállított munkánkon, így a nagyvilágiság, az internacionalitás jelen van a Csíki székely Múzeum falai között. A művészek az egyensúlyt keresik az egyensúlytalanságban, a szimmetria és az aszimmteria visszatérő motívumok a grafikai munkákban.
Sokan a technika révén találják meg az egyensúlyt, de maga az ábrázolt kép ennek az ellentétéről árulkodik.
A falak történeteket mesélnek, önreflexiókat, világképeket építenek és rombolnak a világ különböző tájairól származó grafikusok. Száztizenegy világnézet kap helyet Csíkszeredában a száztizenegy alkotótól.
A kiállítás a Csíki székely Múzeumban december 31-ig látogatható.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.