Miért is szeretünk egy autótolvaj bőrébe bújni? GTA-visszatekintő

Több mint húsz éve, 1997 októberében landolt a játékosboltok polcain az első Grand Theft Auto. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy micsoda kultikus magaslatokba emeli a nyílt világú akciójátékok műfaját, ahogy azt sem, hogy új standardot, viszonyítási alapot teremt a videójátékok között. Egy olyan sorozatról van szó, amellyel az utóbbi évtizedben a gamerek döntő többsége találkozott, számítógépen, konzolon vagy akár okostelefonon is. Ahhoz képest, hogy 23 év telt az első GTA megjelenése óta, nem élt meg túl sok epizódot a sorozat, a legújabb számozott folytatás is csak ötössel kezdődik, ráadásul annak a megjelenése óta már hét év telt el.

Az első GTA 1997-ben jelent meg PC-n, illetve Playstation konzolon. Mai szemmel nézve igencsak kezdetlegesnek tekinthető, jórészt minden kétdimenziós volt, a főhőst csak felülnézetből irányíthattuk, illetve a története is elfért volna egy gyufásdobozon. Mégis már akkoriban volt benne valami új, valami merész, ami kiemelte a többi játék közül. A címéből következtetve (Grand Theft Auto, azaz nagy autólopás) a kocsilopáson volt a hangsúly, de

mellette szabadon járhattunk-kelhettünk, lövöldözhettünk a gyalogosokra, menekülhettünk a rendőrök elől, egy igazi bűnözőszimulátorral volt dolgunk.

A kidolgozottabb videójátékok alkonyának tekinthető kilencvenes évek vége felé ez még nagyon szokatlannak hatott az a szabadság, amit ez a játék adott, sok órára a képernyő elé szegezte a játékost, ugyanis az addigiaktól eltérően egy teljesen más megközelítés látott akkor napvilágot. Főhősünk számos eszközt bevethetve okozhatott káoszt, aminek sok értelme nem volt, de jól szórakoztunk vele akkoriban.

Több rádióadót foghattunk a száguldások közepette, nem kis újdonságként hatott pedig az, hogy a számítógépen található zenéinket bemásolva a játék könyvtárába „vezetés” közben is „hallgathattuk” azokat. Az első rész megjelenése után a játék erőszakossága miatt sok helyen került tiltólistára a GTA, viszont a rengeteg eladott példány és a játék népszerűsége alapján nem is volt kérdés, lesz-e folytatás. A folytatás előtt még megjelent egy kiegészítő, Grand Theft Auto: London címen, ami, maradjunk annyiban, hogy jó szórakozás volt, de nem kavarta fel az állóvizet.

A második rész, a GTA 2 javarészt az előd erősségeire épített, néhol kiegészítve azokat, viszont azon túl, hogy picivel szebb lett, valamelyest komolyabb történettel rendelkezett, néhol újított az első rész formuláján, de nem tekinthetünk rá olyan mérföldkőként, mint a széria további részeire. Jó móka volt, tény, viszont a továbbra is fölülnézetes mivolta már megjelenésekor, 1999-ben is maradinak számított.

Az igazi áttörést a 2001-ben napvilágot látott Grand Theft Auto III hozta, ami új standardot teremtett, és nem túlzás azt állítani, hogy örökre megváltoztatta a játékipart. Immár felső nézet helyett egy háromdimenziós játéktérben barangolhattunk, a külső nézetből irányítható főszereplőnkkel pedig akkoriban hihetetlennek vélt szabadságot kaptunk.

Az óriási méreteket öltött, gyalogosokkal benépesített New York-ot járhattuk be autóval és gyalogosszerrel, közben pedig gengszterfilmekben is helytálló történetnek voltunk részesei.

Rendkívül élvezetes volt küldetésről küldetésre haladni, hagyni, hogy közben bevonzzon a játék világa. Maffia, jakuza, kolumbiai drogkartell – minden jelen volt, amit csak elképzelni lehetett, megspékelve a kor legszebb grafikájával.

Az első és második részben lefektetett alapokra épült a játék, de ez a világ már teljesen más volt. Persze voltak hiányosságai, de mire erre ráeszméltünk, egy évvel később érkezett a boltok polcaira a GTA Vice City.

Biztos vagyok benne, hogy a cikk olvasói közül sokaknak számtalan kellemes gyerek- és ifjúkori emléket idéz fel a Vice City, ahol a napsütéses Miamiban piti kis bűnözőből válhattunk helyi maffiafőnökké a fiktív nyolcvanas években. Sokkal színesebb látványvilágot, újabb járműveket – motorok, motorcsónak, helikopter, repülő –, fegyvereket és missziókat kaptunk, nem mellesleg pedig számos filmes utalással találkozhattunk a sztori során. Igazi nosztalgialöket volt ez a maga módján, a Tommy Vercetti névre hallgató főhősünkkel könnyű volt azonosulni, sokaknak máig ez a kedvenc része a szériából.

2004-ben jelent meg összes eddigi résznél nagyobb, grandiózusabb, szerepjátékos elemeket is felvonultató a GTA San Andreas. Óriási játékteret kaptunk, az eddig megszokott betondzsungel helyet pedig már az erdőket, mezőket, kisebb peremfalucskákat is be lehetett bolyongani. Nem mellesleg pedig a játék főhőse színesbőrű volt, a történet pedig nagyon adta azt a bizonyos „getto-feelinget” –

bandaháborúk, rablások, árulás, volt itt minden, amit a zsánertől elvárni lehet, az idővonala pedig 1992-be vezetett minket vissza.

Itt először jelentek meg a szerepjátékos elemek a sorozat történetében, karakterünkre, azaz CJ-re most már oda kellett figyelni, kajálni kellett, gyúrhattunk, a különböző járművezetési képességeinket fejleszthettük, de még szexepil-mérő csík is volt.

A karakter külsejét illetően is nagy szabadságot kaptunk, tetkók, frizura, ruházat, mind-mind cserélhető volt. A tengernyi tennivaló mellett maguk a küldetések is kellően változatosra sikeredtek, igazából ez lett az addigi legrészletesebb GTA.

A folytatás négy évet váratott magára, ahogy megszokhattuk, újból egy merőben más megközelítést kaptunk. Ezúttal New York lemodellezett városában, Liberty City-ben barangolhattunk. Egy Balkánról érkezett figura, Niko Bellic kapta a főszerepet, aki az amerikai álmot hajszolva költözött az Egyesült Államokba.

A kiválóan felépített küldetések és az akkoriban lélegzetelállítóan szépnek számító grafikának köszönhetően ismét szintet ugrott a játék, amely egyben társadalomkritika is volt, rámutatva az irigyelt nyugati világ árnyoldalaira. Ezt hivatott szimbolizálni a kissé komor, szürke környezet is. Noha a játék kétséget kizáróan kiváló, mégis talán ez az egyik legfeledhetőbb darabja a sorozatnak a második rész után.

Öt évvel később, 2013-ban jelent meg a mai napig is csúcsra járatott GTA V, amely mondhatni akkora ugrás volt fejlődés tekintetében, mintha az első résztől a harmadik számozott folytatást vennénk alapul.

A játék a korábban megjelent, a Kalifornia állam déli részéről mintázott San Andreas államba kalauzol minket vissza, amelyet a 2004-es előd óta a nulláról építettek újra. Itt már három főszereplőt kaptunk, akiket párhuzamosan irányíthattunk küldetésről küldetésre, a sztori pedig hármuk történetét meséli el. Egy, a húszas éveiben járó fiatal fekete srácét, aki többet vár az élettől, minthogy a nagynénje nyakán lógjon, ezért lép a bűn útjára, miután a bűnözőélettől visszavonult Michaelben meglátja a potenciális apafigurát. Michael, a másik főhősünk visszavonult bankrablóként tengeti mindennapjait, a negyvenes évei végén járó családfőt emellett kapuzárási pánik is kínozza. Mindez azonban megváltozik, miután színre lép harmadik főszereplőnk, az igazi elmebeteg Trevor – akihez egyébként a sztori legviccesebb jelenetei is köthetők –, hiszen némi elszámolnivalója maradt Michaellel, miután a legutóbbi közös balhé után Michael elárulta barátait.

Innentől gengszterfilmeket megszégyenítő történet bontakozik ki, a küldetések pedig eléggé változatosak ahhoz, hogy mindvégig lekössék a figyelmünket. A játékot az egyik legdrágább szórakoztatóipari termékként tartják számon mai napig, 266 millió dollárból fejlesztették, aminek a megjelentését követő első napon rögtön a háromszorosát hozta vissza. Nem beszélve arról, hogy népszerűsége a mai napig töretlen, ami főként a többjátékos módnak köszönhető.

Milliónyi játékos most tűkön ülve várja az áhított hatodik rész megjelenését, viszont egyelőre még egy pici információmorzsát sem kaptunk róla annak ellenére, hogy a legutóbbi rész megjelenése óta már hét év telt el.

Na de mitől is vált ez a széria oly meghatározóvá, milliók kedvencévé, a nyitott világú játékok alfájává és omegájává? A GTA sorozat részei nem csak a maguk korában voltak forradalmiak, de mind a mai napig alapműnek számítanak. Filmvilágbéli hasonlattal élve ez olyan, mintha valaki a Gyűrűk Uráról vagy a Csillagok háborújáról maradna le. A játékot kiadó Rockstar szakemberei olyan világokat és történeteket alkottak, amely illúziója magával rántott, és nem engedett el a történet végéig. A hatodik rész pedig vélhetően ismét új standardot, viszonyítási pontot teremt a videójátékok történelmében.