Gyökerek ápolása a zenén keresztül: erdélyi tehetségeket gondozna Fejes Krisztina

Székely gyökerekkel is rendelkezik Fejes Krisztina – derült ki, amikor az éppen Csíkban pihenőszabadságát töltő művésznővel találkoztunk. Már a dédnagyapja és a nagyapja is játszott hangszeren, édesapja pedig trombitaművész és karmester, aki jelenleg ifjúsági zenekarokat vezényel Magyarországon.

magyarázta a művésznő, aki nyolcévesen kezdett zongoraversenyekre járni és nyerni. Mint elmondta, egymás után jöttek azok a jelek, hogy milyen úton kell járjon. Bekerült a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába és az indította el a zeneművészeti pályán. Jelenleg Magyarországon él, de sokat koncertezik külföldön, vannak tanítványai, járja a világot és terjeszti a magyar kultúrát, ahogy tudja – fogalmaz.

„Minden művész és minden ember folyamatos változásban van, és különböző életszakaszaink vannak. Volt például egy Chopin-időszakom a húszas éveimben, és most már nem érzem közelinek magamhoz. Én koncertező művész vagyok, ebből is élek. Tehát ha egy Ravel-zongoraversenyt kérnek tőlem, azt játszom el. De a hozzám közelálló zeneszerzők közül kiemelném Beethovent, Liszt Ferencet és Bartók Bélát. Ők voltak azok az átütő zenészek, akik mindhárman nagy változást indítottak el a zenei életben világszinten is. És ebben benne van két magyar ember, méltón lehetünk rájuk büszkék. Bartók Béla erdélyi gyűjtéseit mai napig kamatoztatom, sok szeretettel játszom, és a repertoáromra tűzöm a mai napig.”

Fejes Krisztina 2007-ben lépett fel először Erdélyben, Nagyszebenben nyert egy zongoraversenyt, majd Bukarestben is játszott két alkalommal, két éve pedig Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. Egy budapesti koncertje után ismerkedett meg a csíki Péter Lászlóval, akivel nagy terveket szőnek.

„Két-három hónappal ezelőtt ismerkedtünk meg, eljött egy budapesti koncertemre, utána gratulált, és mikor kiderült, hogy honnan érkezett, nagyon örültem, mivel nekem is vannak székely gyökereim. Innen indult a közös együttműködés. Szeretnénk egy alapítványt létrehozni Erdélyben, én mindig is gondolkodtam egy határon túli segítő projekten.

Az erdélyi magyar gyerekek és művészek támogatását biztosítanánk, erre keresünk most támogatókat szerte a világban. Én tanítok Dél-Amerikában, Kínában, sok gyermekkel foglalkozom, és fontosnak tartom a gyereknevelésben a zeneoktatást, főleg egy olyan gazdag kulturális gyökerekkel rendelkező területen, mint Erdély. Úgy vélem, hogy e tekintetben tudnánk a jövőre nézve gyümölcsözően segíteni. Olyan tehetséges gyerekeket segítenénk, akiknek nincs rá esélyük vagy családi támogatásuk a zenetanulásra, kotta- és hangszervásárlással és különböző lehetőségekkel támogatnánk, hogy tudják a tehetségüket kibontakoztatni.”

A művésznő június első hetében bemutatkozásként jótékonysági koncertet tart a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban, mert fontosnak tartja, hogy megmutassa tudását. Azt is elárulta, hogy a repertoárban hangsúlyosan jelen lesznek Kodály Zoltán művei.

Sok a tehetség a világban, a tehetséggondozás és a kulturális élet sajnos – nem mindenhol, de sok helyen – a másodlagos, harmadlagos fontosságú, mondta. Pedig a zene sokat segíthet a kulturális gyökerek ápolásában, ennél fontosabb talán nincs is. „Túlhajszolt világban élünk, és a zene, a kultúra egyfajta feltöltődést jelent az embereknek. Én azért beszélek könnyen, mert én művészember vagyok, ebben élek. Nagyon sok civillel találkozom, aki azért jön el a koncertre, hogy jól érezze magát. De van, aki el sem tud jutni és ez a probléma. Most 35 éves vagyok, keresem én is a gyökereimet, a hovatartozást, és úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom azért, amit csinálok, és ezt nagyon szeretném átadni.

Tudok hívni olyan művészembereket, akik ezen az úton vannak, mint én, és a gyerekeknek a mindennapi munkában segíteni, arra koncentrálni. A gyökereink ápolása lenne a legelső cél. Bartók Bélán keresztül erdélyi gyerekeket elérni az maga lenne a tündérkert, ahogy Erdély Európa tündérkertje” – fogalmazott Fejes Krisztina.