Hiába temették, nem haltak ki a hagyományok

A magyar néptánc világának két neves koreográfusa, rendezője, intézményvezetője is Csíkszeredába látogatott az elmúlt időszakban. Diószegi László a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb műsorát, az Erdély.ma, Levelek Londonba című előadást rendezte, koreografálta, Zsuráfszky Zoltán pedig a Magyar Nemzeti Színház Csíksomlyói passió című előadásának koreográfusa, a produkció nyári, csíksomlyói előadása kapcsán szervezett sajtótájékoztatón vett részt. A magyar néptánchagyomány megmutatásában, megőrzésében és továbbadásában szerepet vállaló szakemberektől azt kérdeztük meg, hogyan látják az erdélyi néptánckultúra jelenét.

A fiatalok kivándorlásáról, ünnepeink, szokásaink változásairól szól a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb előadása. A helyenként drámai hatású produkcióval a rendező emléket állít múltbéli értékeinknek és figyelmeztetést is megfogalmaz a jelennel, jövővel kapcsolatosan. Diószegi László azt mondta, amikor az 1970-es évek elején elkezdett néptánccal foglalkozni, a mesterei már akkor azt mondták, hogy a 24. óra hatvanadik percében vannak a népi hagyományok átmentését illetően.

„Azóta eltelt több mint negyven év, és még mindig vannak hagyományaink. Azt gondolom, nem szabad leírni ezt az értéket, kultúrát, de nyilvánvalóan ma már nosztalgikusan nézzük a hetvenes évek filmfelvételeit, mert akkor ez még érintetlen egész volt. Ma már nagyon sok töredéket tudunk csak felmutatni.

Sok minden változik, de az értékek még ott lappanganak, és a mi feladatunk az, hogy egyrészt ezt észrevegyük, másrészt meg segítsük a megőrzés folyamatát a megváltozott idők között” – fejtette ki a rendező, koreográfus.

A népzene- és néptánckultúra utolsó óráiról beszéltek már a múlt század első évtizedeiben is, de ez nem következett be – említette Zsuráfszky Zoltán is. A koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője úgy látja, a hagyomány nem egy halott valami, hanem létezik, él és alakul.

– nyilatkozta. Azt mondta, örül, hogy vannak az átörökítésre, tanításra szolgáló kezdeményezések, ilyen a magyar közszolgálati televízió által műsorra tűzött Fölszállott a páva című műsor is. „Ez egy nagyon nagy segítség. A média nélkül nagyon nehéz ebben eredményeket elérni. De mindig is vannak ilyen sziklák, azok a pedagógusok például, akik elkezdenek a gyerekekkel dolgozni. Örömömre szolgál, hogy szerte a világon a szülők fontosnak tartják, hogy a gyermekek egy bizonyos korban találkozzanak népi kultúrával, zenével énekkel, tánccal, viszik a gyerekeket néptáncolni Kanadában és Budapesten is” – emelte ki Zsuráfszky.

Hozzátette, természetesen a hivatásos világ egy másik dolog, az egy életformát kíván, de nem kell mindenkinek, aki ezzel kapcsolatba kerül, hivatásos táncosnak vagy zenésznek lennie. „Ha valaki jó orvos vagy mérnök, és tud egy jó ugrós táncot vagy egy erdélyi csárdást, egy legényest, az műveltebbé és egész emberré teszi. Az én életemet ez hivatásos szinten kísérte végig, és boldog vagyok, hogy ezzel foglalkozhattam. Amit tudok, átadok, tanítok, akár kritikát is megfogalmazok, ezt mind szeretettel teszem” – mondta a koreográfus.

Bár a tánckutatás nagyjairól kevesebbet tudunk, mint Bartókról és Kodályról, a magyar néptánckutatás a népzenéhez hasonlóan már az 1950-es években jelentős anyagot gyűjtött össze, és a hetvenes években a táncházmozgalom megmutatta azt a módszert is, amint ezt városi körülmények között meg lehet őrizni – válaszolta Diószegi László a kérdésre, hogy hogyan őrizzük meg a fennmaradt értékeket. A know how (magyarul ismeret, tapasztalat) adott, csak használni kell – tette hozzá.

Úgy gondolja, helyben, például a Gyimesekben úgy lehet megőrizni a népi kultúrát, hogy rá kell ébreszteni az ott élőket arra, hogy ez érték.

„Amikor a hetvenes években Gyimesben jártam, akkor épp az elhagyás, elfeledés folyamata zajlott, a néptánccal, a hagyománnyal a szegénységet is összekötötték az emberek, és ki akartak ebből törni. Eltelt azóta egy ki idő, és hálistennek már ismét büszkék rá. Vannak pozitív folyamatok, ezeket kell erősíteni, a negatívokat pedig gyengíteni” – fejtette ki.

Zsuráfszky Zoltán és Diószegi László is tagja a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor zsűrijének, és mindketten fontosnak tartják a Duna Televízió produkcióját. „A Fölszállott a páva műsorban az elmúlt negyven év eredményeit most összesűrítve a világ elé tárjuk. Nem túlzás a világ elé kijelentés, mert tudok arról, hogy több nemzet televíziója érdeklődött a licensz után, és például Szlovákiában már folyik is az ottani műsor” – mondta Diószegi László.

Még elmesélte, nem mindig könnyű a műsor során a televíziós elvárások és a népművészeti szakmai elvárások egyeztetése: „ez néha vitákat eredményez, mert a tévések egy gyorsabb, villogóbb műfajt képviselnek, a néptánc pedig nyugodtabb, lassabb, de én amondó vagyok, hogy meg kell kötnünk a kompromisszumokat, mert nem élhetünk a 19. században, ahol gyönyörűséges érintetlen paraszti kultúra volt, csak éppen senki nem tudott róla”.