Művészi pálya családi örökségként

Benczédi Ilona Korondon született 1948. január 6-án. 1973-ban végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakát. Első egyéni kiállítására a kolozsvári Művészeti Alap kisgalériájában került sor 1974-ben. 1987-ben Svédországban telepedett le. Munkái sok helyen megtalálhatók, többek között a kolozsvári Művészeti Múzeumban, a makói múzeumban, a svédországi östersundi színházban, kultúrközpontban, a megyei kórház homlokzatán, és számtalan magángyűjteményben.

Arra a kérdésre, hogy mennyire számított a családi örökség hivatásának választásában, elmondta, két testvérével – Sándorral és Józseffel – mindhárman művészi pályát választottak azért, mert egyszerűen nem volt sok lehetőség. „Apám képzőművész volt, anyám vezette a háztartást. Nem láttunk senkit reggel munkába menni.

Nem olyat, mint amiben ők nőttek fel: kisgyerekkortól munka, kötelesség, feladat. Én semmiképpen nem akartam apám nyomdokaiban járni. Egészen más életét kívántam, nem a füstös-piás művészvilágot. A sportot láttam akkor az ellenpólusnak, de álmaim – országos bajnok voltam – egy balesettel és a kórházi ápolással hirtelen elszálltak. Nyolcan voltunk a kórteremben, ismerkedtünk, beszélgettünk, és én kezdtem őket rajzolni.

– mondtam magamban. Minden erőt bele, művészetire fogok felvételizni! Sportlíceumból nem éppen könnyű, de behozom. És így is történt…”

A teljes interjút az Erdélyi Napló május 13-ai lapszámában találják.