HIRDETÉS
A Csíki Székely Múzeumban a januári hónap tárgyává egy olyan mezőgazdasági eszközt választottak, amely 2022 őszén került felszínre Csíkszentkirályon, egy különleges temetkezés mellékleteként. A két egymásba fordított gerebent egy rituális temetkezés kísérőjeként helyezték a sírba. A sírgödörből a gerebeneket egy oxidált vastömbként emelték ki, amelyet a Hargita Megyei Sürgősségi Kórházzal együttműködve, röntgenvizsgálatoknak vetettek alá, majd ennek eredményeit felhasználva Lázár Levente, a Csíki Székely Múzeum restaurátora konzerválta és restaurálta a tárgyakat.
„2022 őszén végeztünk régészeti felügyeletet egy házépítés kapcsán Csíkszentkirályon és akkor azonosítottunk egy, eleinte semmitmondónak tűnő, két méter átmérőjű gödröt. Amikor elkezdtük a feltárását, szemétgödörnek gondoltam, utólag kiderült, hogy ez egy sírgödör. Egy 10-12 és egy 12-14 év közötti gyerek csontvázát találtuk meg benne. Rossz megtartású vázak voltak a savas talajnak és más körülményeknek köszönhetően. A nemüket nem lehetett még megállapítani, de folyamatban van” – magyarázta Darvas Lóránt.
A régész-történész, muzeológus elmesélte,
a gödörben nagy mennyiségű fémtárgyat is találtak: a két egymásba fordított gerebent, egy sarkantyút, három sarlót, egy kaszát fenőkővel, egy ösztökét, egy vésőeszközt, két ollót és egy lókaparót. De pereszlen és három kerámiaedényből származó töredék is volt a sírban.
„A leletek nagy része mezőgazdasági eszköz, kakukktojásnak számít a sarkantyú. A leletek kormeghatározása elég tág időintervallumot vesz fel. A kerámia és a sarkantyú nyújtott ugyan támpontot, de a datálás itt sem egyszerű, mert ezeket a típusú sarkantyúkat a 11. század közepétől egészen a 13. század második feléig használták. A kerámia a 12-13. századra keltezhető” – sorolta a szakember. Még egy nagyon fontos tárgy került elő a sírból: egy nagyobb, aranyozott ezüsttál-töredék, amelyet kivágtak az eredeti tárgyból. A pontosabb kormeghatározás érdekében mindkét csontváz, valamint a gödörben talált szén és állatcsont-töredékek mintáiból C14-es vizsgálatot végeztettek. Az így kapott eredmények is különbözőek, de közelebb visznek a pontosabb kormeghatározáshoz: a vázakat 1163-1227, valamint 1153-1215 közötti intervallumra datálják, a szén 994-1044 közötti, az állatcsontból vett minta 1158-1218 közötti intervallumot határoz meg. Az eredmények fényében elmondható, hogy a temetkezés a 12. század második felére, a 13. század elejére keltezhető, tehát késő Árpád-kori – mutatott rá Darvas Lóránt.
Gál Szilárd Sándor, a marosvásárhelyi megyei múzeum munkatársa, régész-antropológus, aki a vázak antropológiai vizsgálatát végezte, hívta fel a figyelmemet, hogy a koponyákon is égésnyomokat azonosított. Tehát a feltételezéseim szerint a gödör aljára elhelyezték a tárgyakat, amelyekre a vázakat helyezték és mindezt meggyújtották. Úgy tűnik, hogy egy rituális temetkezésről van szó és annak mellékleteként helyezték be a fémtárgyakat a sírba. Ilyen temetkezésről ebből a korszakból analógia az egész Kárpát-medencéből egyelőre nem található. Ez a jelenség furcsa olyan szempontból is, hogy a 12. század végén, 13. század elején, a kutatásink szerint, Csíkszentkirályon már állt a plébániatemplom, tehát egy keresztény közösség környezetében végezték el ezt a rituális temetkezést. Elképzelhető, hogy a település ezen részén volt egy közösség, amely még pogány szertartásokat (is) követett.”
A régész kiemelte, a tűz, a vas a megtisztulást jelképezte, a rossz elhárítását. A sarlós temetkezéseknél például az elhunyt mellkasára/nyakára sarlót helyeztek, ezzel próbálták a gonoszt elhárítani.
Arra is kitért, hogy nem csak hogy ritka temetkezési típussal találkoztak ebben az esetben, hanem a sír maga is rendkívül gazdag. Ebből a korszakból, egy 13. századra keltezhető gödröt (vagy kemencét) tártak fel 2000-es évek közepén Csíkszentkirály másik felében, a Csíkszentmárton felé vezető út mellett a Keleti Kárpátok Múzeum munkatársai egy ásatás során. Ekkor egy ollót, egy ekepapucsot és egy lókaparót találtak, de ez mennyiségileg jóval kevesebb leletanyag és a tatárjárás kapcsán elrejtett deponációrol is lehet szó.
Attól is különleges ez a leletanyag, hogy a középkori ásatások során általában nagyon kevés fémtárgy kerül elő, mivel nagy volt a vasnak az értéke és ezeket legtöbbször újrahasznosították. Tehát a temetkezési mellékletként elhelyezett tárgyak nagy értéket képviseltek.
„Azért is szerettem volna a C14-es vizsgálatokat elvégeztetni, mert az is felmerült, hogy a tatárjárás idején elrejtették ezeket a tárgyakat, és az elhunytakat is a gödörbe helyezték. De látható volt, hogy ezeket a tárgyakat rendezetten rakták a sírba, a kaszaél mellé is szépen oda volt téve a fenőkő. Tehát nem a tatárjárás idejére tehető, 1242-nél jóval korábbi, és a megfigyelések alapján egy furcsa rituális temetkezés emléke maradt fenn.”
Így született meg a gereben új formája, amelyet az egykori római provinciák területén (ill. germán nyelvterületen észak felé távolabb is) használtak. Amikor a déli szlávok az egykori közös szláv hazából kiváltak, még a lapos fa fésülőt vitték magukkal »gereben« néven, de romanizált kultúrájú balkáni új hazájukban a fejlettebb vasszeges formát megismerve, ezzel felcserélték azt, megtartva hozzá a korábbi, azonos funkciót ellátó eszközök, »greben« nevét. A magyarság a honfoglalás után főleg a dunántúli területeken lakó s a déli szlávsághoz tartozó népcsoportoktól ismerte meg a számára új eszközt, és átvette kultúrájában déli szláv nevével együtt.”
A Csíki Székely Múzeumban bemutatott gerebenek esetében egy vaslemezt lyukasztottak át, amelyet a feltételezett lapát alakú fára ráerősítettek. Az eszköz fa részei a savas környezeti hatásnak kitéve nem maradtak fenn. A gerebenek megtekinthetők a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
