Ratchet & Clank: Rift Apart – újgenerációs játékélmény, nem kevés nosztalgikus elemmel

Megvolt a bája annak a kétezres évek elején, amikor az akkori videójátékokat nem a történetükért, hanem pusztán a játékmechanikák élvezetéért játszottuk az akkori számítógépeken vagy játékkonzolokon. A Super Mario-franchise alapján, és annak játékfunkcióit hasznosító és más-más grafikai elemekkel megvalósító platformerek tényleg nem a történeteikről voltak híresek – hiszen azt a néhány átvezető videót és sok esetben átugrott párbeszédet nem igazán lehetett komplex történetnek nevezni –, hanem arról, hogy

el kellett jutni A-ból a B-pontba úgy, hogy számos kihívást kellett a két pont között leküzdenünk.

Szakadékokat kellett átugrani, felkapaszkodni valamire, kicselezni a csapdákat, legyőzni a szembejövő szörnyeket, kihasználni a rendelkezésünkre álló mozgásokat, fejleszteni a harci technikákat, és persze begyűjteni a lehető legtöbb játékbeli jutalmat, legyen az fényes érmék, gyümölcsök, színes kövek vagy egyéb csillogó holmik halmaza.

Playstation 5: a futurisztikus dobozba zárt erőgép

Hihetetlen grafikai teljesítményre képes, rendkívül gyors, és képes lesz futtatni a négy-öt év múlva érkező játékokat is: ezt tudja és ígéri a Sony újgenerációs videójáték-konzolja, ami több mint fél évvel a megjelenése után is kevesek kiváltsága.

A két- és időközben háromdimenziósított akció-platformer videójátékok ma már kevésbé népszerűek, de vannak még, amik kiállták az idő próbáját, és

folyamatosan készek megújulni, netán egy új alapötletből kinőni, és korszerű grafikával biztosítani pár órára az önfeledt szórakozást a játékosoknak.

Az Insomniac Games fejlesztőcsapat műhelyében 2002-óta készülő Ratchet & Clank széria évről-évre (az utóbbi időben több éves kihagyásokkal) volt képes megújulni és biztosítani a játékosoknak konzolgenerációkon keresztül (Playstation 2, Playstation 3, Playstation 4 és mostmár Playstation 5-ön is) azt a bizonyos agykikapcsolást, amiben nem igazán kell a játék történetét emésztgetni, hanem

sodródni kell a játékmenettel, és fura fegyvereinkkel szétcsapni, lelőni minden utunkba kerülő ellenfelet, miközben a pályán elhelyezett ládák széttörésével és az ellenfelek legyőzésével csavarok százait kell magunkhoz „porszívózni”.

Mindezt azért, hogy ezek segítségével új fegyverek és fejlesztések birtokába juthassunk, amikkel biztosíthatjuk az előrehaladásunkat az utunkba kerülő űrlények és robotok kavalkádjában.

Ratchet & Clank egy érdekes sci-fi egyveleg, amiben bolygóról bolygóra utazva teljesítünk küldetéseket, hogy a végén legyőzhessük a gonosz Dr. Nefarioust, aki már-már egy parodisztikus, világuralomra törő robot-főgenyó, akit lehetetlen komolyan venni. A történetet sem úgy írták meg, hogy bárki is újszerűnek lássa ezt a jó és rossz örökös küzdelmeire alapozott macska-egér harcot, hanem

kellő öniróniával, humorral, sok esetben kikacsintásokkal teszik élvezhetővé a már lerágott csontnak minősülő alaphelyzetet, ami végül mindig a jó győzelmével végződik.

Ami viszont ennél is jobb, hogy játékról játékra ötletesebbnél ötletesebb fegyverekkel rukkolnak elő a készítők, a legújabb részben a multiverzum és az annak résein, a különböző portálokon keresztüli utazás kerül a középpontba a lehető legjópofábban, és legprofibban kivitelezve.

Hőseink, Ratchet – az egyedüli lombax a világban, akinek fajtájáról nem sokat lehet tudni, csak hogy valamikor ők is meghatározó népcsoport voltak a játékbeli univerzumban – és Clank – a szuperintelligens és rendkívül segítőkész robot – egy kis, a tiszteletükre rendezett ünnepség után kerülnek ismét az események sűrűjébe, méghozzá amiatt, hogy a gonosz Nefarious egy spéci eszközzel megnyitja a multiverzumot, hogy eljuthasson abba a valóságba, amiben mindig ő győz. A cselekményt ennél jobban nem is ecsetelném, legyen az elég, hogy a játékbeli hat-hét-nyolc óra (igen, ennyi idő alatt végig lehet vinni az egészet, ezt pedig a játék kimaxolásával tizenakárhányra is fel lehet húzni) alatt biztosan nem fogunk unatkozni, és

tényleg igazi nextgen-játékélményben lehet részünk, hiszen ezt teljes egészében az újgenerációs Playstation 5-re fejlesztették.

Amellett sem lehet elmenni, hogy mennyire jól megírták a játék egyébként nem túl bonyolult és nem túl fárasztó sztoriját sem, arra pedig, hogy Ratchet másik dimenzióbeli lombax-párja, a játékidő felében szintén játszható Rivet mennyire cukira és szerethetőre sikeredett, nincsenek szavak, annyira jó lett.

Mondhatni, hogy elképesztő az Insomniac Games fejlesztőinek munkabírása, hiszen ők az a stúdió a Sony berkein belül, akik már két nextgen-címet is letettek az asztalra rendkívül rövid időintervallumon belül:

a Playstation 5 megjelenésekor kiadták a Spider-Man: Miles Moralest, ami gyakorlatilag a 2018-as, szintén az általuk készített, Playstation 4-re kiadott Spiderman folytatása, és most, június elején kijöttek a 2016-ban rebootolt Ratchet & Clank következő részével, ami minden tekintetben felülmúlja az előző részt.

A marketinggépezetet már kora tavasszal, a járvány harmadik hullámában elindították, és a Play at Home (Játssz otthon) akciójuk részeként ingyen juthattak hozzá a Playstation tulajdonosok a korábbi játékhoz. Az ingyenes akció egyértelmű célja volt, hogy

az új rész megjelenése előtt legyen lehetőség újra végigjátszani a korábbi kalandot, illetve az új, potenciális rajongók bevonzása is, akik a játék kipróbálásával nagy eséllyel befizetnek a következő epizódra.

Aki pedig olyan kiváltságos, hogy sikerült már beszereznie a készlethiánnyal küzdő Sony legújabb konzolját, az nagy eséllyel bele is vetette magát az újgenerációs játékba, ami többek közt arra is jó, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy

milyen teljesítményre és grafikai megjelenítésre képes az adott konzol, és hogy milyen is valójában az újratervezett kontroller haptikus feedbackje.

Az élmény tényleg újgenerációs, és a játékipar jövőjébe nyújt betekintést, pontosabban abba, hogy mit várhatunk a jövőben a Sony-Playstation vonalon. A grafika elképesztően részletgazdag és kidolgozott, és nem túlzás azt állítani, hogy

hőseink cuki szőrös pofáján az utolsó szőrszálig minden teljesen kivehető, a robotok csillogó páncéljain pedig az utolsó repedés, fényvisszaverő tükröződés a helyén van, a hihetetlenül látványos környezetről nem is beszélve.

A játék ugyanakkor nem szakad el a gyökereitől, hiszen megtartották az akció-platformer játékmenetet és a játékmenet változatosságát biztosító egyedi fegyvereket, amit most egy, a megnyitott portálokat magunkhoz húzó eszközzel is bővítettek, ami a folyamatos ugrálást és a játékbeli távolságok leküzdését, ugyanakkor a harcok közbeni taktikázást teszi változatosabbá. És hogy mennyire szórakoztató egy hatalmas és groteszk fúrópisztollyal vagy éppen halálsugárral kiiktatni a folyamatosan felénk ömlő, direkt komikus testmozgással érkező ellenfeleket, azt már a játék kezdetétől meg lehet tapasztalni, és a játék végéig nem lehet megunni, hiszen

annyiféle fegyver, variáció és lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy tényleg nem lehet panaszunk a változatosságra.

A Ratchet & Clank tehát egy a régi akció-platformerek nosztalgiáját meglovagló, és azt a mostani játékok technikai adottságaihoz igazító, azt maximálisan kihasználó, AAA-játék, aminek biztosan lesz még egynéhány folytatása a következő években és konzolgenerációkban. Már csak a mindenki számára elérhető újgenerációs konzol kellene hozzá, amin majd a régi idők játékmenetére, de korszerű grafikára vágyó játékosok tömegei szórakozhatják ki magukat pár tartalmas játékóra erejéig.