The Boys: kissé elfáradt, de az évadfináléra magára talált a leggusztustalanabb és legperverzebb szuperhős-sorozat

Nincs még egy olyan sorozat, ami ennyi gusztustalanságot, perverzséget, vért és egyéb testnedveket, belsőségeket, valamint sokkoló és megbotránkoztató fordulatot vonultatna fel, mint az Amazon negyedik évada futó The Boys (A Fiúk) anti-szuperhős szériája.

Garth Ennis azonos című képregénye alapján készült The Boys még még 2019-ben, a covid előtt indult, az akkor még a streamingpiacra betörni kívánó Amazonnál, a sorozat showrunnere pedig nem más volt, mint az Supernaturallal (Odaát) magának hírnevet szerző Erik Kripke, akinek meglepően jól sikerült átültetnie a képernyőre a 2006 és 2012 között futó, 72 számot megért képregénysorozat történéseit és tenyérbemászó, rendkívül ellenszenves és szélsőséges karaktereit.

Ahhoz azonban, hogy a sorozat tényleg betaláljon, több mindennek volt köszönhető: először is a rendkívül jól eltalált casting, ebből is a Homelandert alakító, korábban a Cinemax-os Banshee-sorozat főszereplőjét megformáló Antony Starr, vagy a Gyűrűk ura Éomerjeként is ismert Karl Urban Billy Butcherként. Ők nem csupán eljátszották a The Boys két ikonikus karakterét, hanem az évadok során eggyé is váltak velük, már elképzelni sem tudjuk másként ezeket a karaktereket. Mellettük a Mother's Milket játszó Laz Alonzo, a Hughie Campbellt alakító Jack Quaid, vagy a Frenchie bőrébe bújó Tomer Capone nélkül is elképzelhetetlen lenne A Fiúk sorozatverziója, a csajokról (Erin Moriarty, Karen Fukuhara, Colby Minifie és Claudia Doumit) nem is beszélve, akik

mind elképesztő munkát végeztek azért, hogy a képregényt nem ismerők számára is emlékezetesek legyenek a nem mindennapi szuperhős-univerzum karakterei.

Merthogy a The Boys nem egy szokványos szuperhős-franchise, mint amilyen a közismert Marvel- vagy a DC-univerzum. A Fiúk világában a képességgel rendelkező emberek a társadalom jelentős hányadát teszik ki,

a legerősebb szuperhősök pedig egy Vought nevű szupercég kötelékében vannak, és celebként élik a mindennapjaikat.

Önpusztító tinik és arrogáns szuperhősök – ez a nyár két legjobb újoncsorozata

Alig túl az év felén, bátran jelenthetjük ki, hogy igencsak erősre sikerült a 2019-es év a sorozatok terén, nyáron pedig nemhogy pangás, de épp, hogy dömping van a folytatásos történetek palettáján, a felhozatal pedig már el is feledtette velünk, hogy az év elején mennyire a Trónok harca körül forgott szinte minden.

A csúcson az úgynevezett Hetek helyezkednek el: a Superman megfelelőjének számító Homelander, vagyis Hazafi, aki az amerikai zászló csíkjaival és csillagjaival kidekorált jelmezében az amerikai nemzet szuper erejű védelmezőjét testesíti meg, ám elég hamar kiderül róla, hogy

egy öntörvényű, arrogáns, felsőbbrendűségűségi komplexusban és kapuzárási pánikban szenvedő figura, akinek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy az emberiséget védelmezze.

Mellette további gyarló szuperhősök alakítják a Heteket, az évadok során azonban néhány kivétellel cserélődnek, mert vagy szembefordulnak Hazafival és a Vought céggel (Stormfront), vagy pedig a rájuk vadászó álló Fiúk áldozatául esnek (Translucient), esetleg átállnak (Starlight), vagy feláldozzák magukat (Queen Maeve).

A CIA megbízásából működő Fiúk Billy Butcher szedett-vedett csapata, akik mindegyikének nyomós oka van arra, hogy ujjat húzzon a szupikkal (így hívják a különleges képességgel rendelkezőket a sorozatban), főként Hughie-nak, akinek a barátnőjén a nyitóepizódban szó szerint átszalad a világ leggyorsabb szuperhősének számító A-Train. Az azóta lement évadokban rengeteg brutális, perverz és gyomorforgató dolog történt:

többek között képernyőre került a hírhedt Herogasm-jelenet (szuperhős-orgia, ahol rengeteg pervezkedést lehetett látni, és szó szerint vödörszámra ömlöttek a testnedvek), egyszóval minden eltúlozva, a normál emberi tűrőképesség határán túlmenve láttatták a készítők, mint minden mást a sorozatban.

Merthogy a The Boys az abszurditás ellenére a jelen társadalom egy kikarikírozott, túltolt verziója, ahol a tömegek ugyanúgy hódolnak be a populista irányadóknak, csak itt épp nem félőrült politikusok, hanem arrogáns, egoista, felsőbbrendűségi komplexusokkal megáldott szuperhősök azok, akiket

a szórakoztatóipari nagyvállalat az emberek elé állít, hogy kövessék minden publikus rezdülésüket, és azt tegyék, amire ezek a szuperemberek kérik, ne adj’ isten utasítják őket.

A Trump-érával rengeteg párhuzamot mutató, a Disney, Amazon (ennyi önkritika számukra belefér) Warner Bros. és a hozzájuk hasonló szórakoztatóipari nagyágyúk telhetetlenségét, az utolsó bőr lehúzásának szándékát és a vitatható döntéseket is pellengére állító sorozatban majdhogynem South Park-szerűen kapja meg mindenki a magáét, miközben

egók, vagy épp szupererők feszülnek egymásnak, következmények pedig a szuperemberek számára lassan nincsenek, nagyrészt Homelandernek és az ő egyre nagyobb térnyerésének köszönhetően.

Ebben a sorozatban ha nem épp embereket lézereznek szét, vagy testeket robbantanak miszlikbe, akkor mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti mindkét oldalon: Butcherék kapkodva, szétziláltan, szervezetlenül és sokszor indulatból próbálják legyőzni valamelyik szupit, és megtalálni Homelander legyőzésének módját, míg a másik oldalon Homelander próbálja megerősíteni a folyamatosan széthulló Heteket, és kitörni mindenféle kontroll és elvárás alól, miközben épp kapuzárási pánikkal küzd és egyre kevésbé tudja háttérbe szorítani a felsőbbrendűségi érzését, ráadásul az erőszak révén fogant fiát, az időközben magához vett Ryant is próbálja a maga képére formálni.

A negyedik szezon a korábbi évadok már jól bejáratott sémáira épült: az előző etap nagy összecsapása után (amiben Solider Boyt (Katonasrác) és a vele érkező fenyegetést sikerült eliminálni), Butcher, Frenchie, Hughie, MM, Kimiko és Starlight mindannyian szét vannak esve, a személyes drámáik kezelése mellett pedig kezdeniük kellene valamit az alelnöki poszthoz vészesen közelítő Victoria Neumann (aki egy fejeket szétrobbantani képes szupi) által jelentett fenyegetéssel, és persze Homelander újonnan felálló Hétjével, akik között a világ legokosabb szuperhőse (Sister Sage) valamint egy konteóhívő, Alt-rightos „influencer” Firecracker kap lehetőséget a bizonyításra a görénységeikkel együtt megszokott Deep, A-Train és a pót-Black Noir mellett. És persze

ott van a minden lében kanál Ashley is, aki próbálja még Homelanderéket kordában tartani a Vought részéről, ez azonban egyre kevésbé sikerül neki.

Az évad döcögősen indul, és bár szinte minden epizódban kapunk valami, a korábban látottaknál is megbotránkoztatóbbat, a történetmesélésen már a kifáradás és az önismétlés jelei mutatkoznak,

a szereplők ugyanazokat a köröket róják, mint korábban, a személyes drámák pedig inkább elvesznek a sztori élvezetéből, minthogy hozzátennének.

Persze érthető az is, hogy nyolc epizódot nem lehet kitölteni belezéssel és akcióval, de most mintha a készítők egy kicsit az időhúzásra játszottak volna a soron következő, és egyben utolsó, ötödik évad előtt, amelyet legkorábban sajnos csak 2026-ban nézhetünk. Tavaly ráadásul a The Boys-univerzum is bővült egy animációs sorozattal (Diabolical) és egy testvérsorozattal (GenV) ami a szuperhős-univerzum egyetemén, a Godolkinon játszódik és a szupik új generációját mutatja be. Ez utóbbi egy új színt, és megannyi izgalmas karaktert hozott be A Fiúk világába,

a két sorozat pedig olyannyira összekapcsolódott a finálékban, hogy már átjárás van a kettő között, és várhatóan a GenV főbb karaktereinek is meglesz a szerepe az anyasorozat utolsó évadában.

A The Boys negyedik évadának legjobb új karaktere a Jeffrey Dean Morgan (Odaát, The Walking Dead) által alakított Joe Kessler volt, aki rendkívül jól kiegészítette a V-szérum miatt halálos agydaganattal küzdő, és az elhibázott döntései és drasztikus lépései miatt félredobott Butchert. Mother's Milknek rá kell jönnie, hogy nem képes vezetni a Fiúkat, mivel pánikbetegséggel küzd, Hughie pedig többnyire a kómában levő apjával és az életében sok év után feltűnt anyjával van elfoglalva (a Simon Pegg által alakított apa az évad egyik legbizarabb és talán legborzasztóbb jelenetét hozza az évad felénél).

Frenchie homoszexualitásának és bűntudatának előtérbe hozása azonban fölösleges és majdhogynem erőltetett mellékszál volt, mivel a fináléhoz nem tett semmit hozzá ez az egész, leszámítva azt, hogy a végén egyenesbe jöttek Kimikóval (hogy aztán a végén minden elszaródjon), a Starlightból ismét hétköznapi lánnyá váló Annie pedig annyi fizikai és lelki tortúrának lett kitéve, hogy nála többet talán csak Hughie szenved, akit

az évad egy adott pontján egy szex-börtönben kötöznek ki a The Boys-univerzum pókember alteregójának büdös jelmezében, miközben mindenféle őrült perverzséget művelnek vele.

De emlékezetes a negyedik epizód is, amelyben Homelander a múltjával néz szembe, és brutális, véres elégtételt vesz azokon, akik őt kitenyésztették...

A sokszor elnyújtott mellékszálak kibontása ellenére rengeteg dolog történt az új évadban, és a finálé az összes főbb karaktert új helyzet elé állította (behozva a Godolkin-növendékeket és még néhány korábban már megismert, rendkívül veszélyes supe-ot), a készítők pedig ismét magasra helyezték maguk előtt a lécet, amit nem lehet megúszósan átugorni a soron következő utolsó évadban. Bár a képregényben már adott a befejezés,

a képernyőn is nagyot kell ütnie az utolsó évadnak, hiszen a The Boys nézői évadról-évadra ahhoz vannak szoktatva, hogy a korábbiakat is túllicitáló megbotránkoztató dolgokat és váratlan fordulatokat lássanak.

Most újabb két év várakozás következik, amit valamelyest enyhíthet a GenV, várhatóan jövőben érkező második évada, ami sajnos már Andre Anderson karaktere nélkül folytatódik, mivel az őt alakító Chance Perdomo tragikus motor-balesetben hunyt idén márciusban.

Akinek tehát nincs elege a robbanó fejekből és leszakadó végtagokból és a szupikat elméletileg kinyíró vírus utáni hajszából, az mindenképp pótolja a GenV-t is hiszen biztosan meglesz a szerepük az újgenerációs szupiknak is a nagy The Boys-fináléban, amiben

Butcher egy feszítővassal a kezében néz szembe több tucat repülő szuperemberrel a Fehér Ház udvarán.

Hogy az egész sztorinak mi lesz a lezárása azt két év múlva izgulhatjuk végig, de Erik Kripke munkásságát és az eddig látottakat ismerve, Butcher szófordulatát használva, az ötödik évad is biztosan ördögi (diabolical) lesz.