Az egykor szebb időket megélt Málnásfürdőn többek között Semseyné bugyogóját is megcsodálnánk túránk alatt, ha lehetne. A fürdőtelep múltja igen gazdag, jelene azonban inkább szegényes.

E havi természetjáró utunk során a székelység egyik nagy természettudósára, a tusnádi születésű dr. Ábrahám Ambrus akadémikusra, Kossuth-díjas tudósra emlékezünk.

Változékony párás őszi időben jártuk be Segesvár környékét. A Nagyküküllő egykori kanyargó medrében, a Serkési fehér szikla alatt kerestük Attila király nyughelyét.

A kora őszi meleg napsütés az egykori fülei vashámor melegét idézi. A Kormos-patak felett lebegő reggeli pára a nyár búcsú fátylaként úszik tova, helyet adva az ősznek. Ott járunk, ahol Gábor Áron a Bodvajon készült ágyúihoz a golyókat öntette.

Gyaloglataink során az utóbbi időben mellőztük „Gyergyó regényes tájainak” bemutatását. Jóvátéve mulasztásunkat, ezúttal gyergyócsomafalvi „gyaloglatra” hívjuk kedves olvasóinkat.

Szitáló esőben, felhúzott esőernyővel jártuk be a nyergestetői csata utóvédharcainak helyszíneit, emlékeztünk az 1849 július végén, augusztus elején a Kászoni-medencében és Alcsík déli szegletében lezajlott ütközetekre, csetepatékra.

Pokoli az időjárás. A napsütéses délelőttöket a menetrendszerűen érkező, rittyegő, zivataros erős idők követik. E havi túránk a torjai Büdös-hegy keleti lejtőjén tátongó Gyilkos-barlangot, a Madártemetőt és a szortyogókban, kotyogókban gazdag Buffogó tőzeglápot jártuk körbe.

A Mária-út udvarhelyszéki rövid szakaszát még porosan jártuk be, de hazafelé már menetrendszerűen megérkezett a keresztjáró hétre jellemző csapadékos időjárás, a fagyos szentekkel kissé lehűtve.

Egy hónapja még kemény hóvihar dühöngött Csíkban, de mára már rügyfakasztó, meleg napsütéses idő köszöntött ránk. A kakukk is megszólalt, ehetjük a szalonnát. A kora tavaszra tervezett vártúránkat ezúttal sikerült bejárni.

Mi lesz mama, ha nyáron is tél lesz? Kérdezi az unokám a nagyanyjától. Már csak reménykedünk, hogy az idei nyáron Csíkban nem lesz tél. Csak tavasz a szívünkben. A cudar idő áthúzta a vártúrás tervünket, ezért Újtusnádot és környékét jártuk be.

Február, hol a nyár? Nem tűnik közelinek, ha a vastag hófellegekbe burkolózó csíki tájat vizsgáljuk. Ebben a hónapban Havasalja legdélebbik településének, Csíklázárfalvának homályos történelmi múltjában barangolunk.

Hurrá! Itt a tél. Vastag hótakaró fedi a tájat. Mát csak a zuzmarás farkasordító hideg van hátra, de az is már itt kopog a jégvirágos ablakokon. Az alkalmat kihasználva etimológiai indíttatású sétára indulunk.

A fehértől a feketéig a szürke ezer árnyalata borítja be a csíki tájat. A vékony fehér hólepel alól kikandikáló fekete rögök a havat várják. Az ember a megváltót. Advent első napján a Csíkszeredához közeli Kissomlyót, a székelyek szent hegyét jártuk be.

Igazi télies időben kapaszkodtunk fel a Borszéki-hágóra. A hágót őrző Kerek-hegy fenyői már fehérbe öltöztek. Gyertyaként világítottak a hajnali sötétségben.

Szeptember vége sziporkázó napsütéses idővel kényeztetett. Október első napjaiban már beköszöntött az igazi szemerkélő esővel fűszerezett ősz. Kupa eső véka sár, véka eső köböl sár. Ebben a csodálatos időszakban jártuk be a Dél-Hargita legmagasabb tűzhányójának, a Kakukk-hegynek hatalmas kráterét.

Viharos szél nyomán, bőséges csapadékot hozó sötét fellegek gyúródtak be Csíkba. Vége a meleg napoknak. Ködcsíkot szül reggelente az Olt, jelzi az ősz kezdetét.