HIRDETÉS
A kisebbik gyerekem extrém válogatós, lassan kijárja az óvodát vajas-mézes kenyérrel és almával, ez az egyetlen étel, ami még belefért a fenti keresztmetszetbe, így nem sokat kell agyalnom reggelente a pakolásnál. A nagyobbik ennél kicsit rugalmasabb, neki igazából ideje nem mindig van megenni, bármit is pakolok, annyira sok a focizni- és játszanivalója a szünetekben. Lényeg, hogy a tanévkezdéssel az ételmaradékok mennyisége is meredeken emelkedni kezd a kutyánk nagy örömére.
Sok-sok újság és cikk foglalkozik ilyenkor, szeptember elején tízórai receptötletekkel, ezért én inkább a csomagolással járó hulladékra fókuszálnék, amiről kevesebb szó esik. Pedig, ha belegondolunk, hogy egy 3-4-5 fős családban a mindennapi tízóraik pakolása közben mekkora mennyiségű szalvéta, frissen tartó fólia, alufólia, kis műanyag zacskó fogy egy tanév alatt, lehet meglepődnénk. De mivel ezek a hulladékok többnyire az osztálytermek, munkahelyek szemeteseiben kötnek ki, ahol a legtöbb esetben hírből sem ismerik a szelektív hulladékgyűjtést, valahogy elfolynak a fókuszunkból, nem tudatosítjuk ezt a fajta pazarlást. A hulladékmentes szokások kialakításában a tízóraival járó hulladék csökkentése szerintem az egyszerűbb lépések közé tartozik.
Sok ötletet kölcsön vehetünk nagyanyáinktól, akik egyszer használatos termékek nélkül is elég jól boldogultak a konyhában.
A konyharuhák, ételhordozó edények, szőttes kendők tökéletesen megfeleltek a célnak. Ráadásul manapság mindezen eszközök modernebb, könnyebben tisztítható, praktikusabb verziói is mindenki számára elérhetőek.
Számomra leginkább a többrekeszes dobozok váltak be, így külön tudom pakolni a szendvicset, a gyümölcsöt, zöldséget, édességet. De nagyon jól működik szedegetős falatozáshoz is, amikor apró darabokra vágom a sajtot, felvágottat, zöldséget, gyümölcsöt, és azokat teszem külön rekeszbe, ami „maszatosabb”, mint pl. a paradicsom (ha nem koktél) vagy barack, banán. Eddig még soha nem esett szét a szendvics szalvéta borítás nélkül, ezzel az érvvel szoktam leginkább találkozni.
Fontos, hogy megtaláljuk azt a méretet, ami pont elég a gyereknek (vagy felnőttnek), vagyis amibe nem kell belegyömöszöljük az ételt, hogy beleférjen, de ne is legyen fele üres, feleslegesen töltve a táskát.
Kéztörléshez és maszatos száj esetén egy négybe vágott konyharuha vált be, amit a doboz mellé, a táskába lehet tenni. Egy folyton maszatos gyermek mellett állandó kelléke a ritikülnek is. A kulacsokkal nagyon sokat kísérleteztem, és talán most találtuk meg azt, amelyik szinte minden szempontnak megfelel: könnyen tisztítható, könnyű, télen melegen tartja a teát, nyáron hidegen tartja a vizet, és most már a kicsi fiam is ki tudja nyitni.
A dobozokon kívül kipróbálhatjuk a kívül textil, belül élelmiszerbiztos vízhatlan anyagból készült, mosható szalvétákat is, vagy a hasonló tépőzáras zsákokat. Ha főtt ételt pakolunk, azoknak is kiváló ételhordozók léteznek már a piacon. Olyan is, aminek több rekesze van, külön a levesnek, szószoknak, másodiknak, olyan, ami melegen tartja, olyan is, amit be lehet tenni a mikróba, olyan is, ami teljesen zár, még a leves sem folyik ki belőle.
Ami viszont mindegyik eszközben közös, hogy minden nap el kell mosni őket. Egy fenntarthatóbb életmód szerves része, hogy a fókusz a „mindig újat és újabbat” helyett a már meglévőről való mindennapos gondoskodásra tevődik át. A lineárisról (megvesszük, használjuk, eldobjuk) a körkörösre (megvesszük, elmossuk, újra használjuk). A sok és olcsó helyett a kevés, de tartósra. Ehhez viszont kicsit túl kell lépnünk azon, hogy minden döntésünknél kizárólag a saját és lehetőleg a rövid távú érdekeinket (kényelmünket) vesszük figyelembe. Be kell engednünk fokozatosan a közösségi és a hosszú távú érdekeket is az egyensúly fenntartása érdekében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
