A polgármesterek közül a legjobb énekes, az énekesek közül a legjobb polgármester – ez mind illik Ferencz Alajosra, aki huszonkét évig volt Csíkszentdomokos polgármestere. Szerinte az emberek bizalmát a megfelelő viszonyulással, alázattal, és eredményekkel lehet kiérdemelni.

Születés, házasság, halál – ez a három emberi sorsfordító momentum, valamint a hozzájuk kapcsolódó szokásvilág izgatta mindig is Balázs Lajost, akinek meggyőződése, hogy a szokások szolgálták az ember felemelkedésének az útját az állati szintről az emberi szintre.

Marosvásárhelyiből vált csíkszeredaivá dr. Borsa István nyugalmazott bőrgyógyász főorvos, aki nemcsak szülővárosa egyetemi katedráját, hanem a külföldi klinikák kínálta állásokat is elfoglalhatta volna, de inkább Csíkban akart dolgozni, gyógyítani.

Amikor szükség volt rá, festett szobát, majd táblaképet, rajzot is tanított, közben pedig olyan nagy léptékű alkotás tervezésével és kivitelezésével is töltött több mint egy évtizedet, mint a Csíki Mozi homlokzatát díszítő mozaik.  Zsigmond Márton a monumentális művészet kevés képviselőjének egyike.

Harmincöt évig volt a csíkmadarasi iskola igazgatója Ördögh Imre, aki tanári, intézményvezetői munkája mellett a helyi és tágabb közéletben is aktív szerepet vállalt. Azt mondja, mindig Csíkmadaras érdekében igyekezett tevékenykedni, és vallotta, hogy az oktatáson áll vagy bukik egy közösség sorsa.

Noha rajzolt és festett is, végül a fametszés, a lapdúcra vésett, kézi erővel történő nyomtatással előállított képek készítése mellett kötelezte el magát a csíkszeredai Imets László. Márton Áron püspök is szerzett neki papírt, később a Szekuritáté tiltotta el az alkotástól.

Ifjúkorában nem a versek, hanem inkább a természet, a növények, állatok foglalkoztatták Ferenczes Istvánt, aki biológusnak tanult, és csak a főiskola utolsó szakaszában fordult az irodalom felé. Életműve, amely a kortárs magyar irodalom kiemelkedő jelentőségű alkotói közé emelte, bizonyítja, hogy ez jó választás volt.

Fizikatanárnak készült, aztán teljesen másképp alakult minden az 1949-ben Csíkdánfalván született Antal Vidor számára. A ló lett tevékenységének központi eleme, mégpedig háromféleképpen: állatorvosként, állattartóként és fogathajtóként is bizonyított.

Erdőjáróként kezdte, magashegyi túrázóként és sziklamászóként folytatta. Volt hegyimentő, feljutott Európa és Ázsia több ismert hegycsúcsára. A csíkszeredai Tőke Dénes úgy tartja, a hegyet természetes közegnek, élettérnek kell felfogni, aminek lelke van. Ehhez tartja magát túl a hetven éven is.

Műszaki rajzolóként dolgozott, és közben hódolt egyik hobbijának, a karikatúra-készítésnek is. Bábelőadásban és a cserkészmozgalomban vett reszt, majd állatotthont hozott létre. Orendi Éva aktív közösségi emberként mindent lelkesedéssel, kitartással végzett, és úgy érzi, munkájának volt eredménye.

Gáll Jenő nyugalmazott testnevelő tanár közel három évtizeden át volt a csíkszentdomokosi iskola igazgatója, illetve aligazgatója, ahol nemcsak a fejlesztésekből vette ki részét, hanem a helyi közösség aktív tagjaként is tevékenykedett. Vele beszélgettünk.

Az utóbbi ötven év csíki néptáncéletének egyik meghatározó alakja, a csíkrákosi Fodor Csaba táncmester nemzedékeknek tanított néptáncot. Hivatásos és diák néptáncegyüttesek alapításában vállalt szerepet. Azt vallja, a hangulat hozza ki az emberből a táncot, amellyel ő egy életre elkötelezte magát.