A fekete kocsi mindig éjjel jött. Nem az volt a fontos, hogy már megint itt vannak, inkább hogy kit visznek a Duna-csatornához.

Öreg székely és fia fát vágnak. A fiú odasuhint, véletlenül levágja apja lábát. Erre az öreg: Áron, még egy ilyen, és seggbe rúglak! Keresve se találnék jobb viccet, ami azt a műfajt jellemzi, amit székely viccnek szoktunk mondani. S azért, mert morbid, és a valóságot egyetlen kötött szófordulattal belehajtja az abszurdba.

A látvány s kép felső-ausztriai, kelt karácsony havában. Steyr, Steinbach, Oberndorf nevezetességeit keressük fel, a betlehemi jászlak, a karácsonyi díszek és a régi babák múzeumát, meg a kápolnát, ahol a világon először csendült fel a Csendes éj. A Mikulás is ebben a percben lép be az ünnepkörbe, robogón érkezik.

József Attila-szobor Székelykeresztúron, Szent István-szobor Kézdiszentléleken, Székely hadosztály-emlékmű Csíksomlyón – íme csak néhány Zavaczki Valter köztéri alkotásaiból. A szobrásszal túl sok interjút nem talál a kedves olvasó. Ez sem az.