A szeszgyártól a szalonig: egy masszőr szokatlan története

Péter Beáta 2018. január 05., 15:30

Ki ne vágyna egy fárasztó nap után megszabadulni a hátfájástól, feszültségtől és ellazulni, vagy csak egészségmegőrzés céljából igénybe venni egy masszázst? Ebben segít már több mint tíz éve Jánosi Tibor masszőr, aki húsz évvel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy egy biciklis baleset nyomán milyen irányba változik az élete.

Nyugalomba ringató zene, hangulatfények, kellemes környezet és egy jó szakember – ez fogad, amikor a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyő wellness házába lépünk. Az egyik masszázsszalonban ülünk le beszélgetni.

Szeszgyári munkásból gazdálkodó, majd egy baleset következtében lett masszőr a csíkszentsimoni férfiből Fotó: Péter Beáta

Jánosi Tibor 1984-től 1990-ig mezőgazdaságban dolgozott traktoristaként, aztán munkásként a csíkszentsimoni szeszgyárban. „A szeszgyárban jó munkám volt, jó kereseti lehetőség, de miután édesapám meghalt, vissza kellett vegyem a gazdaságot, mert nem volt, aki vezesse. Megvoltak a földek, még béreltem melléjük, és húsz hektáron gazdálkodtam 2005-ig. De egy idő után nem érte meg ennyi földön gazdálkodni. Időközben megbetegedett a feleségem, egyedül maradtam, és egy gazdaságban kell a segítség, nem volt, aki főzzön a munkásoknak.

Aztán egyik este biciklivel mentem haza, de nem volt lámpám, és egy részen az utat felásták, belehajtottam, eldobott. A vállamat nagyon megütöttem, felkötött vállal jöttem-mentem. Egy ismerősöm mondta, hogy menjek el vele masszíroztatni, ahová ő jár.

Elvitt Szentimrén egy házhoz, ott négyszer megmasszírozták, és miután két hónapot fájdalommal húztam, a masszírozás után helyrejött a vállam. A masszőrnő mesélte, hogy nemrég végezte az iskolát Brassóban, majd pár napra rá az újságban láttam egy hirdetést, hogy masszázstanfolyam lesz. Feliratkoztam, elvégeztem, megtetszett. Addig semmi közöm nem volt a masszázshoz” – foglalta össze a történetét Jánosi Tibor.

Eleinte furcsa volt az emberekkel foglalkozni, vallja Jánosi Tibor Fotó: Péter Beáta

Miután elvégezte a tanfolyamot, 2005 szeptemberében rögtön alkalmazták a tusnádi kezelőközpontba, a Csukás Hotelbe. Ettől fogva dolgozik masszőrként. Tusnádfürdőn két évig dolgozott, egy éven keresztül pedig a Fenyő Wellnessbe is bedolgozott, majd tíz évvel ezelőtt szerződött mostani helyére.

 „Eleinte furcsa volt az emberekkel foglalkozni. Nem szeretek sokat beszélni, és voltak, akik sokat mondtak, igényelték a beszélgetést, mert ez egyfajta terápia is, nem csak testileg, lelkileg is. Aztán ráéreztem, megszerettem.

Minden ember más, jót tett nekem is a váltás.

Amíg gazdálkodtam, egyedül voltam, nagyon bezárkóztam. Ha elmentünk egy társaságba, én hallgattam, egy szót sem szóltam. A masszázs által én is megnyíltam, az emberek kérdezgettek, muszáj volt válaszolni, lassan kezdtem kinyílni. Ebben a szakmában fontos az emberi kapcsolat, a kommunikáció. Megszerettem ezt a fajta munkát” – vallotta a foglalkozásáról a masszőr, majd hozzátette: a falujában, Csíkszentsimonban sokan csodálkoztak a hirtelen váltáson, és vannak, akik még ma sem tudják, hogy mivel foglalkozik.

Ma már nem számít luxusnak ez a fajta kezelés Fotó: Péter Beáta

Mint mondta, manapság nagyobb az érdeklődés a masszázs iránt, mint ezelőtt tíz évvel, sokan ráéreznek arra, hogy jót tesz, és meg is tudják engedni maguknak. Ma már nem számít luxusnak ez a fajta kezelés vagy kényeztetés, hisz úgy van, akárcsak az idővel: amire szánunk, arra van pénz.

Ha valaki például három csomag cigaretta megvásárlása helyett elmegy egy masszázsra, mindenképp jobbat tesz magával.

És hogy milyen gyakorisággal ajánlott? A szakember szerint hetente-kéthetente, de legalább havonta egy alkalommal jó felkeresni egy masszőrt, hogy lazítsa el az izmokat.

Sokan járnak hozzá lazításra, de olyanok is, akiknek már fáj itt-ott, noha kihangsúlyozta, hogy ő nem gyógymasszőr. „A mai világban nagyon sok olyan munka van, amelytől fáj a hát, a derék, vagy éppen az állómunka a lábakat teszi tönkre. Járnak hozzám olyanok, akik csak relaxálni szeretnének, nekem kicsit nehezebben megy az ilyen fajta masszázs, mert keményebb a fogásom, a svéd masszázsra jobban áll. Nehezebben tudok ráhangolódni a finomabb munkára, de azt is megcsinálom. Itt végzünk svéd, relaxáló, csokis, zöldteás, gyertyás, mézes és aromaterápiás masszázst is” – tudtuk meg.

Folyamatosan képezi magát: szakkönyvekből és kenőemberektől is tanul Fotó: Péter Beáta

Jánosi Tibor szerint fontos, hogy egy masszőr évente több alkalommal is elmenjen továbbképzőre, mert mindig vannak új technikák, fogások, amelyeket elsajátíthat. Ugyanakkor a szakkönyveket is be kell szerezni, és jó visszanyúlni az ősi masszázstechnikákhoz is. Ő maga is elsajátított olyan technikákat, amelyeket ugyan nem használ egészében, de beépít belőlük egy-egy fogást. Falvakra is járt ki kenőemberektől tanulni, csontkovácsolásból is van képesítése, ezeket igaz, nem alkalmazza a napi tevékenysége során.

„Most nagyon sok tanfolyam van, sokan elvégeznek egy-egy masszázstanfolyamot, és azt hiszik, hogy sokat kereshetnek ezzel. De nem épp úgy van, ahogy elgondolják, és nagyon hamar feladják. Úgy vélik, hogy könnyen megy.

Akit csak a pénz érdekel, az ne csinálja, mert itt lényeges, hogy a kliensre koncentráljunk, hogy neki jó legyen. Aki ebből akar élni, az tényleg kell szeresse, amit csinál, és rá kell érezzen.

Sokszor én is kifáradok öt-hat masszírozás után, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Minden ember más, másképp kell ráhangolódni, egyénileg kell mindenkire rászabni a masszázst. Ehhez sok év tapasztalata szükséges” – mutatott rá a szakember.

•  Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
•  Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
•  Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
•  Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.