Biztonságban tudni a családot: Volkswagen Touran

Noha a klasszikus egyterűekre (MPV) már alig van igény a szabadidő-autók kíméletlen térhódítása miatt, ez nem mindig volt így, sőt: tíz éve még a kertvárosok kötelező kellékei voltak az egyterűek, amelyek helyét lassan átvette a T-Roc, a T-Cross és a Tiguan – hogy nemsokára az elektromos ID.3 és ID.4 legyen az uralkodó. Változnak az idők.

Az egyterűek „hanyatlásához” az is hozzájárult, hogy a jellegzetesen jellegtelen hasábformából semmilyen virtuóz formatervező nem tud igazán szépet alkotni, így hiába a kimagasló funkcionalitás, azt a kort éljük, amikor a helykínálat, a variálhatóság és a csomagtér mérete helyett a külső viszi a prímet – és ebben egy hobbiterepjáró megalkotásakor nagyobb mozgástere van a dizájnereknek. Az első generációs, második modellfrissítésen átesett, 2014-es tesztautó külseje is a VW-féle konzervatív vonalat követi, érdekes, szokatlan vagy emlékezetes részletek nélkül. A Touran a kompakt egyterűek soha nem hibázó nyakkendős középvezetőjének mutatja magát, aki munkájában kimagasló minőséget képvisel, de ránézésre nem egy izgalmas fickó. Pedig az.

A Touran egyik legfőbb erénye, hogy egy betonbunker. A Golffal azonos alapokon nyugvó négykerekűt használva érti meg igazán a felhasználó, hogy miért volt drága újonnan, illetve miért maradt értékálló: már az ajtók nyitásának és csukásának érzése, hangja, a beltéri minőségérzet is kimagasló, nehéz igazán lelakni, szétverni, elkoptatni.

Biztonságban érzi magát az ember benne, és ami a legfontosabb a kategóriában, a családot is biztonságban lehet tudni benne

– ami mondjuk egy Dacia Lodgy esetében nem feltétlenül mondható el. Ugyanakkor elkerülte az az „előítélet”, ami például a Sharant manapság kevésbé kívánatossá teszi nálunk, köszönhetően a piacon gyakran felbukkanó lengyel rendszámos, ismeretlen előéletű, gondozatlan modelleknek.

A Touran beltere maximálisan kihasználja a kategória összes előnyét: az első rész hatalmas, és aki ült már ezredforduló környékén gyártott Volkswagenben, az körülbelül tíz másodperc alatt kiismeri magát a kezelők és kapcsolók között. A kemény üléseket hosszú távú utazásokhoz tervezték, derékfájás és zsibbadó végtagok nélkül száll innen ki sofőr és anyós is egy akár több száz kilométeres út után.

Az ergonómiát azonban „elrontja” a központi érintőkijelző elhelyezése: normális esetben a szellőzőrostélyok alatt kellene helyet kapjon, oda azonban a klíma kezelőgombjai kerültek, a képernyő pedig az alá, így például a navigációs rendszer figyelése már-már balesetveszélyes lehet, hiszen mélyre kell pillantani menet közben – az egyetlen megoldás a telefonos navi használata, külön tartóval. A Caddy ugyanezt a rendszert használja – szinte ikermodellekről lévén szó –, a Sharannál viszont más, jó az elrendezés. Érthetetlen, hogy miért döntöttek így a németek.

Ezt ellensúlyozandó viszont rengeteg a tárolórekesz – közel negyven különböző helyre „rejthetünk” kisebb nagyobb holmikat, beleértve a hűthető kesztyűtartót. Aztán ott van az ötszemélyes elrendezés esetén gigantikus, 591 literes csomagtér, a könnyen dönthető, sőt kivehető hátsó ülésekkel a hely közel két köbméteresre (1989 literre) növelhető. Családi autó, egy kisfurgon „rakterével”. A Touran elérhető harmadik, elsősorban gyerekekre méretezett üléssorral, hétszemélyessé bővítve az utasteret, bár ilyenkor szimbolikus méretű poggyásztér marad.

A Touranhoz elképesztő mennyiségű feltöltött benzin- és turbós dízelmotort kínáltak, ezek közül – az autó tömege miatt is – érdemes érdemes elkerülni a legkisebb, 1,2-es, 105 lovas TSI-t. A 240 ezer kilométert futott tesztautóban a tömeg-teljesítmény arány tekintetében talán legoptimálisabb kétliteres közös-nyomócsöves dízel dolgozott, a 140 lovas egység 320 newtonméteres forgatónyomatékkal repíti az 1,6 tonna önsúlyú testet.

Ez már sportosabb vezetéshez is partner, bár ahhoz érdemesebb a kézi sebességváltót választani – esetünkben egy hatfokozatú duplakuplungos egységet kapcsoltak a motorhoz. A DSG-t már régóta egyfajta etalonnak tekintik, nem véletlenül, a fordulatszámmérő mutatójának hirtelen felugrásán vagy visszaesésén kívül semmi nem érezteti, hogy az automata épp rendezi a megfelelő fokozatokat. A futómű nem kifejezetten egyterűs, hiszen kellően kemény az erőltetettebb kanyarvételekhez is, miközben a keresztbordákon sem pattog el.

Ilyen autót egyértelműen az választ, akinek fontos a családja védelme, de nem feltétlenül szimpatizál a szabadidő-autókkal. A Volkswagen ráadásul a Caddy „személyében” annak is kínál megoldást, aki közel azonos méretben inkább a tolóajtót preferálja.

A tesztautót a csíkszeredai Car Cosmetic használtautó-kereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (carcosmetic.ro).