Duna-delta, a romániai szafari: szentgyörgyi benyomások

A Duna-delta 3446 km²-nyi területével Európa második legnagyobb deltatorkolata a Volga-delta mögött, Románia és Ukrajna területén. Romániai területén két fontos települése fekszik, Sulina és Szentgyörgy. Míg előbbi egy halászatra fókuszáló nagy múltú város, mely ma már folyamatosan pusztul, lakossága elöregedik, utóbbi egy egyre népszerűbb, mondhatni tengerparti település, ahol minden évben nemzetközi filmfesztivált is szerveznek.

A Tulcsa megyei Szentgyörgy lakossága nem éri el az ezer főt sem, ám minden nyáron tízezrek látogatják meg a községet, mely csupán vízi úton megközelíthető. A deltába látogató választhat magán „fuvaros” vagy a NAVROM (Román Folyami Hajózási Társaság) hajói közül, melyeket a helyiek is használnak a mindennapokban szükséges tárgyak, termékek szállítására. A hajók szállítják a helyi üzletekbe is az árut. Jelenleg három vegyesbolt van a településen, melyek közül egy pékségként is üzemel – így néhány éve már nem áll fenn kenyérhiány, ha túl sok a turista. Mivel az áru kizárólag vízi úton érkezik, a termékek ára a településen döbbenetesen magas, az illeték akár 400 százalékos is lehet.

Szentgyörgyön egy liter tej ára 7 lejnél kezdődik, egy olcsó dobozos sör 5-6 lejnél, míg a legolcsóbb kenyér 4 lej. Mégis sokan visszatérő látogatók; az út fáradalmai és az árak ellenére vágynak a különleges településre.

Szentgyörgy elhelyezkedése mondhatni ideális, egyszerre része a vadregényes Duna-deltának, a tavirózsák és a sásrengeteg világának, és egyszerre tengerparti, hiszen a település központjától csupán fél óra gyalog a tengerpart. A lustábbak választhatják a turistákra szakosodott helyi járműveket, a trocarici-okat, melyek traktorok vagy terepjárók után kötött utasszállító utánfutók, melyeken 3-5 lejért lejuthat a tengerhez a turista.  A tengerpart néhány éve még idillien elhagyatott volt napágyak, ernyők, sörözők nélkül, ám néhány éve Szentgyörgyöt is elérte a „civilizáció”, így ma már három vendéglátó helyiség is található a parton. Bár a hely modernizálódik, a turisták is megszaporodtak, a part még mindig nem „tipikusan román tengerpartos”, sehol nem szól manele (a román mulatós – szerk. megj), senki nem árul napraforgómagot és kukoricát.

A hely egyik varázsát az jelenti, hogy nem csak napozni és pancsolni lehet, hanem a horgászat és a kirándulás is opció. Előbbi az idei év korlátozásai miatt sajnos háttérbe szorul, de alapvetően a Duna-delta az a hely, ahol az amatőrnek is lehet „szerencséje” csukát, harcsát vagy pontyot fogni, a keszegekről és kárászokról nem is beszélve.

A kirándulások lehetősége szinte végtelen, a Sachalin-szigettől a leteai erdőn át a deltai tavakig.

A leteai erdő egy kifejezetten izgalmas látnivaló, ahol liános erdős részek és homokdűnék követik egymást, illetve ahol vadlovak legelnek, melyek az elmúlt évtizedekben váltak vaddá, mivel a helyieknek nem érte meg lovat tartani. Ennek kapcsán a helyiek szinte viccelődve mondják, hogy lehet, hogy néhány év múlva vad teheneket mutogatnak majd, hiszen egy tehén ára két éve még 1000 lej volt, ám mára a járványhelyzet és különböző döntések következtében öt lejre csökkent. Letea a lakossága miatt is érdekes, hiszen míg a Duna-delta településeinek többségében a lipován (orosz ortodox óhitűek) lakosság van többségben, addig Leteán haholok (haholi) élnek nagy százalékban, akik tulajdonképpen ortodox ukránok, a kazákok leszármazottai.

A térség nem csak a látnivalók, hanem a gasztronómia miatt is érdekes. Ma már szinte bármilyen hal, illetve tengeri herkentyűs fogást megtalál a turista, ám a hagyományos ételek a storceag nevű halleves, valamint a dunai hering. A hal alapélelmiszer, így reggelire csukaikrát, uzsonnára halas zakuszkát ajánlanak.

Ha a kíváncsi turista augusztusban látogatja meg a térséget, megtapasztalhatja a minden év augusztusában zajló Anonimul Nemzetközi Filmfesztivált is.

A fesztivál egy külön kialakított táborban zajlik családias hangulatban – minden este szabadtéri vetítései vannak. A fesztiválra sok külföldi is érkezik, többnyire laza, nyitott, hátizsákos utazók, akik a fesztiváltáborban sátoroznak, vagy az ottani faházikókba szállnak. Azok számára, akik kényelemre vágynak, medencés, pázsitos szálláskomplexumot is kialakítottak. A harmadik szállásopció – amit a legtöbb Szentgyörgyre látogató turista választ – az a helyiek által felkínált szállás kulcsosház, panzió, esetleg kiadott szobák formájában.

Bár Szentgyörgy egy egzotikus település, ahol a jellegzetesen déli házak udvarain füge és birsalmafák nőnek, a helyiek élete közel sem egyszerű. Ma már van helyi gyógyszertár és orvos, de sokáig ez is probléma volt, illetve iskola is csak nyolcadik osztályig van, azután a fiatalok Tulcsán tanulhatnak tovább. Ha valaki építkezne, minden építőanyagot, munkagépet hajóval kell, hogy leszállítson, arról nem is beszélve, hogy erre csak nyáron van lehetőség, hiszen télen megtörténhet, hogy hetekre befagy a Duna. Ilyenkor a helyieknek helikopterrel szállítanak élelmiszert, gyógyszereket.

Mindezek ellenére vagy mindezek mellett Szentgyörgy egy kedvelt nyaralóhely, amit az erdélyi magyarok kifejezetten szeretnek.

A helyiek gyakran emlegetik, hogy több Hargita és Kovászna megyei személy vett a településen házat.

Az tény, hogy Szentgyörgy nem egy „közönséges” román tengerparti település, hanem pelikánok, gémek, sakálok otthona, egy természeti csoda, nem mellesleg hangulatos, „falusi” sörözőkkel, családias szálláshelyekkel, finom ételekkel.