Erdei lak, amelyben lelassul az idő

A fák között egy ösvényen tartunk a ház felé: egyszerű, letisztult forma, egyik oldalán óriási ablak. A mindennapi élet sodrásából szeretett volna időről-időre kilépni Kassay Csongor azáltal, hogy a Piricskén található néhány négyzetméteres házát megépítette. Olyasmire vágyott, ami más, mint ami a mindennapokban körülveszi. Másabb kényelem, másabb nyugalom.

Kassay Csongor úgy gondolja, a mindennapokban sok minden zavarja az embert, úgymond rengeteg minden köré mi magunk teremtünk problémát, bonyodalmat. Például elfogy a benzin a fűnyíróból, aztán a keverék nem jó bele, nem találjuk hozzá a damilt stb. És itt még mindig csak arról van szó, hogy füvet akarunk nyírni. Csongorék például kertes házban laknak Delnén, a barátai éppen ezért sokáig nem is értették, hogy miért tervez egy másik házat, amikor még a családival sem készült el teljesen, de Csongor másra vágyott.

„A kertes házat is a saját mindennapi problémáiddal és életeddel töltöd fel, és én szerettem volna egy olyan valamit, ami kicsit másabb, hogy más legyen a kiindulópont. Rengeteget kutakodtam, hogy milyen lehetőségek és létformák léteznek. Nagyon megtetszettek a finn mökki nevezetű házikók, azok is ott vannak a vadonban, nincs áram, nem kell kütyüket használni, teljesen egyszerű életmódot kínálnak. Van egy ház, és mellette egy szauna. Próbáltam a baráti társaságomban is ezt a gondolatot terjeszteni, közös projektben gondolkodtam, végül egyik barátommal közösen vásároltuk meg ezt a telket annak idején. Ez az egész egy saját ötletből született a saját magam szórakoztatására és a családom részére, mintegy demonstrálni egy olyan egyszerű életet, ahol például a fűtéshez a gyufán és a fán kívül nem kell más eszköz. Itt nem kell azzal foglalkozni, hogy télen jöjjön ki valaki leengedni a vizet, különben elfagy az egész rendszer. Nekem az kellett, hogy ha itt hagyom, akkor így marad, ha lakok benne, jó, ha nem, nem, de semmilyen fenntartást ne igényeljen, ne terheljen.

És akkor az egésznek a varázsa nemcsak hogy megtörik, de nem is fog megszületni. Én másfajta kényelemre vágytam” – meséli, miközben felérünk a házhoz.

Bent egyetlen helyiség, kevés bútorral – egy kanapé és egy asztalként funkcionáló régi gyalupad – , egy kályha, mosdótál, néhány konyhai eszköz. Egy létrán felmászva a galériára jutunk, itt egy hatalmas matrac kapott helyet, elfér az egész család rajta. Képernyő is van: az óriási ablak, amelyen keresztül az erdőre látni. Látszik a tudatos tervezés, az egyszerűség kényelme, és érezni, hogy nem is kell ennél több a kikapcsolódáshoz.

A tulajdonos elmondása szerint formailag is törekedett az egyszerűségre. „A dizájn, a belsőépítészet mindig közel állt hozzám. Van egy standépítő cégem, a munkám során szerzett tapasztalatok is segítettek, hogy a végeredmény ilyen legyen. Rengetegszer szembesülök azzal, ha egy külföldi megrendelőnek tervezek egy kiállítási standot, a végeredmény merőben más lesz, vagy a funkcionalitás miatt, vagy anyagi okokból, vagy csak simán a kliens óhajára sok mindenből visszaveszünk.  Ebből indultam ki. A kollégáimmal megtanultuk az elmúlt években, hogy íveket és formákat minden elképzelhető anyagból meg kell és meg lehet valósítani. Tehát nem okozott gondot formailag létrehozni a házat. De elsősorban az vezérelt, hogy egyfajta harmónia teremtődjön meg itt. Nem éppen mindennek a rovására, de egy hangulatnak létre kell jönnie, mert az egész különben nem ér semmit – nekem.”

Hangsúlyozza, amikor kimegy a házhoz, egy teljesen más világba kerül, mint otthon. Ez köszönhető a belső tér kialakításának, a felhasznált anyagoknak – a lámpa például egy régi kosárból van kialakítva –, és annak is, hogy nagyon egyszerű és hálózatmentes az az élet, amit itt meg lehet tapasztalni.

„Zavar az, hogy bárhová megyek, mindig ki akarnak szolgálni, hogy az otthonodnál is kényelmesebben érezd magad.  Nekem nem erre volt szükségem. Ott van még az ökológiai lábnyom kérdése – bár nem szeretem ezeket a mostanában divatos kifejezéseket, mert azt látom, hogy sokan beszélnek róla, sokan gyűjtenek szelektíven, a szemetet aztán valaki elviszi, nem ismerjük a hulladék további sorsát, közben mosunk, mosogatunk, hátul kifolyik a sok kemikália, nem látjuk, eltüntettük. Felhúzzuk a nemezelt papucsunkat, és azt hisszük, hogy valamilyen szinten meg van oldva ez a kérdés. Utána elmegyünk a barátainkkal kávézni, nem nézve, hogy honnan származik a kávé, hogy ért ide, leülünk és megbeszéljük ezeket a világmegváltó dolgokat, hogy mi milyen jól csináljuk. Lehet ezekről beszélgetni, és jó, ha beszélgetünk, de még mindig nagyon kevés.

Kassay Csongor úgy véli, ez a pár négyzetméter bőségesen elég az öttagú családjának, fenntarthatóság szempontjából is optimális. A „dobozház” elkészítésekor az elemeket a saját műhelyében gyártotta le, a munkatársai rakták össze a falakat, a külső burkolatot egy régi japán faégetés módszerrel kezelték. „Ezzel kiöltük a fából a gombát, de ez az eljárás tűzállóságot is biztosít a fának, és ezen kívül vízlepergető. Ezt még lekentük lenolajjal. A tájba illősége miatt is fontos volt, hogy külsőleg is így nézzen ki a deszkaborítás. A párom egy nagy múzsám, nagyon jó esztétikai érzéke van, fontos, hogy meg tudjuk ezeket beszélni családon belül. Ezért lett ilyen ez a ház” – magyarázta.

A házról egy kis videót is készítettek, ennek nyomán többen is jelezték Csongornak, hogy ők is szeretnének egy ilyen erdei lakot. „Saját magunknak találtuk ki, hogy nagyon-nagyon jó legyen, a fő foglalkozásom mellett teljesen magán jellegű dolog volt, bármilyen kereskedelmi elgondolás nélkül. De ahogy ez a vírushelyzet kibontakozott, a kiállítási csarnokokban egyik pillanatról a másikra lekapcsolták a villanyt. Most volt időm ezzel a házzal foglalkozni, és azért hoztam nyilvánosságra a videót, mert szerettem volna megmutatni, hogy tudunk ilyeneket gyártani, és lehetőséget adni az egyszerű életforma megtapasztalására” – vázolta Csongor.

Rámutatott: manapság megnőtt az igény, most már nem csak külföldön, itthon is a gurulóházakra, a statikus, cölöpökön álló, kisebb házakra. Rengeteg kérdést, megkeresést kapott a videó publikálása után, hogy milyen jó, milyen szép, sokan szeretnének ilyent. „Elképzelhető, hogy a jövőben készítünk ilyen házakat, de nem a klasszikus értelemben vett kereskedelmi jelleget fogja ölteni, hanem ennek az életformának próbálunk teret adni.  Nem csak azért, mert ez hiánypótló akar lenni, hanem, mert ez fontos nekem. És ha nekem jó, akkor  hasonló gondolkodású embereknek is tetszeni fog. Onnantól kezdve pedig közösségépítésről is beszélünk. Ha például egy madarász, fotós, természetbúvár ki akarja próbálni ezt az életformát, megteheti. De ez nem a hagyományos értelemben vett turizmus, nem egy szálláshely. Maga a szálláshely és a környezet nyújt mindent, mert én itt nem adok semmit. Én azt szeretném, hogy valahogy az ember csupán az ittlétével érezze jól magát és fedezze fel, hogy az élet alapvető dolgai nem gombnyomásra történnek, hanem, ha nyolckor kávézni akarsz, akkor hétkor fát vágsz, vizet hozol és tüzet raksz. Itt lelassul az idő. Itt a programod a puszta lét.”