HIRDETÉS
December 24-én, este fél kilenckor hosszú évek óta megszólal a „hívó” zene az egyik csíkszeredai tömbház ablakából. A Tudor lakótelepi, Testvériség sugárúti tömbház lakói már tudják, miért is szól, már várják is minden évben, hogy miután felcsendül, gyertyával a kezükben lesiessenek a bejárat elé, amelyet már az adventi időszak elején fényfüzérrel díszítettek fel, a lépcsőházban pedig az angyal ekkorra már el is hozta a karácsonyfát. Miután mindenki összegyűlt, karácsonyi énekeket énekelnek, majd forralt bort, meleg teát, süteményt kínálnak körbe, beszélgetnek, a gyerekek angyalfiát kapnak, majd mindenki hazatér az otthonába ünnepelni, vagy készülődni az éjféli misére.
Ez a karácsonyi éneklés, amely mára már hagyománnyá vált, első alkalommal 1989 karácsonyán, az akkori események hatására, spontán módon kezdődött el – magyarázta Ambrus Éva, a tömbház egyik lakója. „A szomszédokkal lementünk a lépcsőház elé, az egyik ablak alatt volt egy fenyőfa, azt szaloncukorkával feldíszítették, és ott énekeltünk karácsonyi énekeket. Azután minden évben úgy, hogy különösebben nem kellett hívni senkit, ezt megismételtük. A szervezés később csupán annyiból állt, hogy meghatároztunk egy kezdési időpontot, hogy mindenki ehhez tudjon alkalmazkodni. Egyfajta városi hagyományt alakított ki a lépcsőház magának.”
Aztán egyik évben, szintén spontán módon, forralt borral, meleg teával kínálták körbe egymást a szomszédok, egyik szomszédasszony kalácsot vitt, a másik mézespogácsát, volt, aki szaloncukrot a gyerekeknek. Az idei esztendőt kivéve ez is része lett a közös ünneplésnek.
– avatott be Ambrus Éva.
Hozzátette, az éneklés és ajándékozás után a lépcsőház öt családjában közösen folytatódott az ünneplés, hiszen ezután következett az, hogy egymáshoz elmentek kántálni. Ez az öt család aztán egymást is megajándékozta, de egy idő után annyira bővültek a családok, hogy már csak a gyerekeknek hozott ajándékot az angyal a karácsonyfák alá. Az idén a kántálás, ez a fajta közös ünneplés a járványhelyzet miatt elmaradt, de a tavaly mintegy harmincan kopogtattak be egyszerre egymáshoz.
A tömbház előtti éneklést viszont megtartották. „Jó közösségben vagyunk itt a lépcsőházban, és ez egy olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyet mindenki vár. Valamelyik évben, hogy még könnyebb, összehangoltabb legyen az éneklés, összeállítottunk egy repertoárt, az énekek szövegét pedig mindenki megkapta. Természetesen csak karácsonyi és szent énekeket énekelünk. És a gyerekeknek is adunk lehetőséget, hogy az óvodában, iskolában tanult karácsonyi verseket, énekeket ők is előadhatják. Már egy kicsi gyerekkórusunk is van. Húsz évvel ezelőtt a szomszédos lépcsőházakból is bekapcsolódtak, de most is, még ha nem is jönnek le, kikukucskálnak az ablakon, amikor megszólal a hívó zene, és elkezdünk énekelni. Nagyon szeretjük ezt a találkozást, egymás köszöntését, ezt a magunk örömére csináljuk” – összegzett Ambrus Éva.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
