Megnyugtató az állatok közelsége a Babusgatóban

Tényleg odajön az őz és az emu, hozzád dörgölőzik a kecske és az izlandi ló – amíg nem vagy ott a helyszínen, talán hihetetlennek is tűnik a háziasított, illetve háziállatok közelsége. Az állatkertekben egészen más állatok és szabályzat, belső házirend van, például tilos etetni az állatokat – ennek ellenére például Marosvásárhely legnagyobb pufulec-és popcorn-fogyasztói az állatok, hiszen nem állhat idomár és felügyelő minden egyes ketrecnél, s mint tudjuk, a szép szó az hiábavaló egyeseknél. Nagyon hangulatos a vásárhelyi állatkert is, ám az állatokat nem lehet megérinteni, s ez így is van rendjén.  

Nap mint nap sokan keresik fel a tavasz óta megnyílt zeteváraljai Állatbabusgatót, amely kifejezetten olyan céllal létesült, hogy az állatokat meg lehessen érinteni a látogatóknak. Éppen ezért

az itteni jószágok főleg háziállatok, illetve olyan egyedek, amelyeknek volt már dolguk az ember közelségével.

Itt is be kell tartani bizonyos szabályokat, de pont az állatok jámborsága és a hely jellege miatt ez sokkal  könnyebb. Ahogy autóval vagy kerékpárral elhagyjuk az Ivóba és a Madarasi Hargitára vezető eltérőt, nem is kell kimenni a víztározóig, jobboldalt a Fecske utca (ez is milyen stílusos..!) vezet a bekerített részhez. Kívülről is nagyon szép látványt nyújt a terület, amelyhez egy szép domboldal is tartozik, jó esetben az őzikék ott is ugrándoznak.

A belépő 15 lej felnőtteknek, 10 a gyerekeknek (2 éven aluliaknak ingyenes), a belépőjegy mellé jár egy kis műanyagtál is, amely magokat (kukorica, napraforgó), illetve zöldség- és gyümölcsdarabokat (sárgarépa, káposzta, alma, stb.) tartalmaz. Ahogy beléptünk a kapun, a „legszemtelenebb” állatok oda is sereglenek, több felnőtt vagy gyerek félve vagy nevetve reagál a közeledésre. Nyilván hogy nem ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy egy hosszúnyakú, gyerektenyérnyi csőrrel rendelkező emu a kezünkben levő kaja után kapkod. De nem kell félni, néha elég egy határozott szó, és továbbáll az állat. Mondjuk egy másik látogatóhoz...

Tágas, jó nagy hely áll az emberek és az állatok rendelkezésére. A harapós, problémásabb állatok egy olyan helyre vannak bekerítve, ahonnan nem tudnak kijönni (itt néhány pónilovat, egy emut és egy kecskét láttunk elkülönítve), a babusgató területén több kis karám is van: ezekben malacok, illetve kecskék és bárányok vannak. Malac nem, de kecske és bárány szabadon is kószál az emberek között, akárcsak az izlandi ló vagy a szamár. Utóbbi annyira jámbor, hogy még akkor se mozdult meg, amikor egy másfél éves kisgyerek egyensúlyát vesztve a szó szoros értelmében lefejelte a hátát.

Felnyergelt lovak is vannak, ezekre a gyerekeket természetesen fel lehet ültetni, akárcsak a talicskákra, ilyenből több is várja a látogatókat. Bárki elveheti, meghordozhatja a gyereket benne, csak vissza kell vinni a helyére. A nyúlketrecekben több, különböző színű nyúl is van, ezek is veszélytelenek – a kisgyerekek előszeretettel nyúlnak az orrához és a pofijához, murkot és káposztát itt is szívesen elfogadnak. Sok-sok elképzelést valóra válthat egy ilyen létesítmény, például egy iskolai biológiaórát itt tartani meg egészen vagány élmény lehetne.        

Az autók rendszámaiból és az elcsípett beszélgetésfoszlányokból ítélve meglehetősen vegyes a látogatók társasága, nem nagyon lehet különbséget tenni hétköznap és vasárnap között sem, egyformán látogatott az állatbabusgató.

– hogy csak néhány elcsípett mondattal szemléltessük a sokszínűséget. Az állatok is sokszínűek, hiszen a nagytestű emlősökön kívül például tengerimalacok is vannak a bejárathoz közel levő kis ketrecekben. Ezek mellett pedig néhány fedett asztalon enni is lehet, hiszen büfé is áll a vendégek rendelkezésére. De számítsunk arra, hogy ha nekifogunk mondjuk egy palacsintát megenni, egy őz vagy egy bárány előbb-utóbb megjelenik az asztalnál...

Az örvendező, mosolygó gyerekarcok, a kacagó és csodálkozó felnőttek jókedve mellett még van valami, ami talán másutt sehol sem ilyen mértékben: a béke.