HIRDETÉS
Történt, hogy napi munkámmal vasárnap – ilyen az újságíró sorsa – éppen a foci vb-döntő mérkőzésének kezdési idejére, délután hatra végeztem. Ebben a városban vasárnap nincs tömegközlekedés, a férjem is a meccset nézi, én nem vezetek, több kilométerre lakunk a munkahelyemtől, így egy taxitól reméltem, hogy gyorsan hazafuvaroz. Hívtam az egyik taxitársaságot, de a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy nincs szabad autó. Hívtam a másikat, ahol – mily meglepő – a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy náluk sincs.
A sofőrök ugyanis férfiból vannak, állapította meg epésen. Én meg nőből. És akkor állhatok itt az út szélén? – szakadt ki belőlem, a mondat kétértelműségét pedig már csak akkor érzékeltem, amikor rég letettem a telefont.
Gyalogoltam egy ideig, amíg a dühöm vitt, közben pedig arról morfondíroztam, hogy a szolgáltatás és a szolgálat a taxisoknak is felelőssége volna,
nemcsak például a mentősöknek, papoknak, orvosoknak, takarítóknak vagy neadjisten az újságíróknak. Ahogy a dühöm elpárolgott, és kezdtem számítgatni, hogy gyalogosan mikor érek haza, ismét felhívtam az első taxitársaságot, hogy ha közben mégiscsak akadna szabad autó, akkor most már máshová ugyan, de kérem. És akadt. Aztán amikor néhány perc múlva megállt mellettem a kocsi, akkor azt is megértettem, hogy miért, a kormánykerék mögül ugyanis egy fiatal hölgy mosolygott rám. Elmondtam neki a történteket, ő pedig azt mesélte el, hogy olyan szinten nincs tisztában a foci világbajnokság történéseivel, hogy amikor a vébéről beszéltek körülötte, akkor ő megkérdezte, hogy hát annak még nincs vége? Közben azt is megtudtam, hogy nemrég kezdte a taxizást, épp csak néhány hete fuvaroz a város utcáin. Hamar hazaértünk, szinte semmi forgalom nem volt – vajon miért? Sok sikert kívántam a fiatal hölgynek, és azzal váltunk el, hogy ha utaznék, akkor
a következő vb-döntő idején egyenesen őt hívom majd telefonon.
Két gyógynövényes örökségnek, két életműnek állítottak kopjafát a Székelyföldi GyógynövényNap jubileumán. Szabó György és Macalik Ernő emléke a kertben él tovább – ott, ahol a remény, az áldás és a közösség minden évben újraéled.
Van egy eldugott község Hargita megyében, ahol a néptánc több évtizede formálja és építi a közösséget, ahol a néptáncmozgalom nemcsak egy kulturális program, hanem hagyomány. Ez a hely Kászon.
Július első hétvégéjén a csíkmadarasi Hámor Park igazi közösségi térré változott: két nap alatt több mint kétszáz látogató fordult meg a fesztiválhangulatú ZeneHámoron, ahol a zene, a játék és a kikapcsolódás volt főszerepben.
Egy baráti zenélésből nőtt valódi fesztivállá a ZeneHámor: idén először bárki bekapcsolódhat a korábban zártkörű családbarát eseménybe, amely a természet közepén, sátrazós, tábortüzes hangulattal várja az érdeklődőket Csíkmadarason.
A Csíki Játékszín jótékonysági előadással segíti a háromszéki árvízkárosultakat: június 19-én A muzsika hangja teljes bevétele a rászorulókhoz kerül. Egy színházjegy most reményt és összefogást jelent.
Mi tart életben valakit hónapokon át az óceán közepén? És mit vihet haza az, aki túléli? Fa Nándor, a Földet többször is körbehajózó magyar tengerész, hajóépítő a Mathias Corvinus Collegium vendégeként tartott telt házas előadást Csíkszeredában.
Hogyan lesz valakiből dietetikus vagy személyi edző? Mikor válik az egészségmánia egészségtelenné? És hol kezdjük, ha változtatni akarunk? Vitos Dorottya dietetikus és Bujac Eduard személyi edző osztották meg tapasztalataikat.
Antal Patrik kilencéves kisfiú. A járása dülöngélő, az írás nehezére esik, de a szemei pajkosan csillognak. Pünkösd szombatján Csíkszeredában jótékonysági előadást tartanak, a bevételt Patrik kezeléséi költségeire ajánlják fel a szervezők.
Van, amikor egy ruha többet mond ezer szónál. A szabása, a színe, a díszítése – és az a mozdulat, ahogy viselik. A Divat és változás című kiállítás éppen erről mesél: hogyan ölt formát a történelem selyemben, csipkében, gomblyukban.
Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
