HIRDETÉS
Történt, hogy napi munkámmal vasárnap – ilyen az újságíró sorsa – éppen a foci vb-döntő mérkőzésének kezdési idejére, délután hatra végeztem. Ebben a városban vasárnap nincs tömegközlekedés, a férjem is a meccset nézi, én nem vezetek, több kilométerre lakunk a munkahelyemtől, így egy taxitól reméltem, hogy gyorsan hazafuvaroz. Hívtam az egyik taxitársaságot, de a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy nincs szabad autó. Hívtam a másikat, ahol – mily meglepő – a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy náluk sincs.
A sofőrök ugyanis férfiból vannak, állapította meg epésen. Én meg nőből. És akkor állhatok itt az út szélén? – szakadt ki belőlem, a mondat kétértelműségét pedig már csak akkor érzékeltem, amikor rég letettem a telefont.
Gyalogoltam egy ideig, amíg a dühöm vitt, közben pedig arról morfondíroztam, hogy a szolgáltatás és a szolgálat a taxisoknak is felelőssége volna,
nemcsak például a mentősöknek, papoknak, orvosoknak, takarítóknak vagy neadjisten az újságíróknak. Ahogy a dühöm elpárolgott, és kezdtem számítgatni, hogy gyalogosan mikor érek haza, ismét felhívtam az első taxitársaságot, hogy ha közben mégiscsak akadna szabad autó, akkor most már máshová ugyan, de kérem. És akadt. Aztán amikor néhány perc múlva megállt mellettem a kocsi, akkor azt is megértettem, hogy miért, a kormánykerék mögül ugyanis egy fiatal hölgy mosolygott rám. Elmondtam neki a történteket, ő pedig azt mesélte el, hogy olyan szinten nincs tisztában a foci világbajnokság történéseivel, hogy amikor a vébéről beszéltek körülötte, akkor ő megkérdezte, hogy hát annak még nincs vége? Közben azt is megtudtam, hogy nemrég kezdte a taxizást, épp csak néhány hete fuvaroz a város utcáin. Hamar hazaértünk, szinte semmi forgalom nem volt – vajon miért? Sok sikert kívántam a fiatal hölgynek, és azzal váltunk el, hogy ha utaznék, akkor
a következő vb-döntő idején egyenesen őt hívom majd telefonon.
Van, amikor egy ruha többet mond ezer szónál. A szabása, a színe, a díszítése – és az a mozdulat, ahogy viselik. A Divat és változás című kiállítás éppen erről mesél: hogyan ölt formát a történelem selyemben, csipkében, gomblyukban.
Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.
Ma az édesanyákat ünnepeljük. Az érzéseinket ilyenkor sokszor nehéz szavakba önetni, azonban tizenévesek vették a bátorságot rá. Most ők üzennek, írnak érzékenyen az édesanyjukról.
Anyák napján hajlamosak vagyunk az ünneplésre szánt virágok mögött elfeledni, hogy az anyaság nem egy egységes sablon, hanem megélt, formálódó valóság – olykor felemelő, máskor küzdelmes, de mindig jelentéssel teli.
Egykor kötelező volt, ma már csak emlék. A mai fiataloknak a május elseje leginkább egy szabadnap, piknikezés vagy egy gyors wellnesshétvége. De volt idő, amikor ez a nap a a meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, kötelező programokkal.
Milyen a húsvét Erdélyben? A városi barkaszenteléstől a gyimesi tojásírásig, a posztmodern külsőségektől az ősi mitológiák rétegein át – Málnási Levente néprajzossal beszélgettünk arról, hogyan él tovább a húsvét ünnepe a 21. századi Erdélyben.
Találkozás az unokatestvérekkel. Tojáskeresés az udvaron. Templomba menni. Locsolókat várni. A gyerekeknek is megvan a maguk hozzáállása és hozzájárulása a húsvéti ünnepekhez, ezt pedig nagyon lelkesen meg is osztották velünk.
A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.
Szívvel, lélekkel, alázattal hozzáállni azokhoz az esetekhez is, amiket évekig szégyelt a páciens. Olti Mária Magdolna gyógyászati pedikűrössel beszélgettünk a szakma szépségéről, és arról, hogy mit is csinál egy gyógypedikűrös.
Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
