HIRDETÉS
Történt, hogy napi munkámmal vasárnap – ilyen az újságíró sorsa – éppen a foci vb-döntő mérkőzésének kezdési idejére, délután hatra végeztem. Ebben a városban vasárnap nincs tömegközlekedés, a férjem is a meccset nézi, én nem vezetek, több kilométerre lakunk a munkahelyemtől, így egy taxitól reméltem, hogy gyorsan hazafuvaroz. Hívtam az egyik taxitársaságot, de a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy nincs szabad autó. Hívtam a másikat, ahol – mily meglepő – a diszpécser néhány perc múlva közölte, hogy náluk sincs.
A sofőrök ugyanis férfiból vannak, állapította meg epésen. Én meg nőből. És akkor állhatok itt az út szélén? – szakadt ki belőlem, a mondat kétértelműségét pedig már csak akkor érzékeltem, amikor rég letettem a telefont.
Gyalogoltam egy ideig, amíg a dühöm vitt, közben pedig arról morfondíroztam, hogy a szolgáltatás és a szolgálat a taxisoknak is felelőssége volna,
nemcsak például a mentősöknek, papoknak, orvosoknak, takarítóknak vagy neadjisten az újságíróknak. Ahogy a dühöm elpárolgott, és kezdtem számítgatni, hogy gyalogosan mikor érek haza, ismét felhívtam az első taxitársaságot, hogy ha közben mégiscsak akadna szabad autó, akkor most már máshová ugyan, de kérem. És akadt. Aztán amikor néhány perc múlva megállt mellettem a kocsi, akkor azt is megértettem, hogy miért, a kormánykerék mögül ugyanis egy fiatal hölgy mosolygott rám. Elmondtam neki a történteket, ő pedig azt mesélte el, hogy olyan szinten nincs tisztában a foci világbajnokság történéseivel, hogy amikor a vébéről beszéltek körülötte, akkor ő megkérdezte, hogy hát annak még nincs vége? Közben azt is megtudtam, hogy nemrég kezdte a taxizást, épp csak néhány hete fuvaroz a város utcáin. Hamar hazaértünk, szinte semmi forgalom nem volt – vajon miért? Sok sikert kívántam a fiatal hölgynek, és azzal váltunk el, hogy ha utaznék, akkor
a következő vb-döntő idején egyenesen őt hívom majd telefonon.
Burista Emese és Benedek Szabolcs a Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjának köszönhetően jutott el a Himaláján található Zanglába. Az önkéntes munka célja a 240 évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyének restaurálása volt.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Mit gondol az író a szerkesztői munkáról, és mit gondol az olvasó a könyvén szereplő szerzőről? Nagy Koppány Zsolttal A remegő kezű órásmester című legújabb kötete kapcsán a könyvek kilátástalan sorsáról és az olvasói igényekről is beszélgettünk.
Milyen lehet középkori technikával festéket létrehozni, s milyen lenne a jelenünk a történelmi múltunk – történeteink, örökségeink – ismerete nélkül? Ezeken a kérdéseken elgondolkodva beszélgettünk a székelyudvarhelyi Czerják Eszter festőművésszel.
Azt gondolhatnánk, hogy Udvarhelyszék talán legismertebb vállalkozójának egyetlen gyermekeként – aki történetesen lány – az élet csupa móka és kacagás. A Nők az üzleti világban sorozatának jelenlegi cikkében erre cáfolunk rá.
A győzelem élményét, a közös játék örömét kínálta az évadnyitó tornán a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a ProTeszt Egyesület a Temesvárra érkező vendégtársulatoknak és helybéli barátainak. A találkozó történéseibe pillanthatunk most bele.
Aki Tusványoson belépett a Kriza János Csűrbe, azt láthatta, hogy a táncházas forgatagban japán emberek is vannak, akik ráadásul úgy járják az erdélyi táncokat, hogy az csuda. Kik ők, honnan jöttek, és mit csináltak itt? Erről Melles Endre mesélt.
Csíkszereda ontja magából a fiatal művésztehetségeket, a város tele van képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel. Éppen egy ilyen fiatal tehetséggel, Lukács Márton Örssel beszélgettünk, aki először lép fel saját projektjeivel a Csíki Jazz-en.
Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Mennyire jellemző az önpusztító mentalitás Székelyföldön? Milyen mintákat követünk? – többek között ezeket a kérdéseket járja körül szakemberek segítségével az Áradat Egyesület legújabb, az öngyilkosság-prevencióra irányuló rövidfilmje.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
