Peugeot 307: a szerencse dönt

Három- és ötajtós, kombi, kombi-egyterű, kupé-kabrió – így állt össze a 307-es karosszériakínálata, ráadásul rendhagyó módon utóbbiból készült a rali-világbajnokságra szánt legendás 206-os utódja. Az autó berobbant az európai mellett a dél-amerikai és a kínai piacra (kapcsolódás a jelenhez: a keleti vásárlóknak Vuhanban szerelték össze őket), a 2005-ös ráncfelvarrásig közel 2,2 millió, modellciklusa végéig pedig majdnem négymillió fogyott belőle, a megjelenése utáni évben, 2002-ben elhódította az Év Autója-címet.

Sikerre predesztinálták, gondolhatnánk, és az eladási számok alapján így is volt. Aztán az évek múlásával egyre több gyári visszahívás miatt szisszenhettek fel a tulajdonosok,

amiről pedig a gyártó nem ismerte be, hogy típushiba-gyanús, azt jellemzően saját pénztárcából kellett megoldani. De erről később.

A Peugeot a kétezres évek elején nem kívánt a PSA-konszernen belüli Citroën útján járni, így az akkor népszerű egyterű kategóriát – aminek egyik oszlopos tagja volt a Xsara Picasso – másképp közelítették meg: a 307-es hosszabb tengelytávú verziójára épült puttonyosból készítettek egy „nem teljesen kombit”. A 307 Break a klasszikus poggyásznyelő változatként szerepelt a kínálatban, a külsőre és méretben vele teljesen azonos 307 SW azonban igazából egy hétszemélyes, nagycsaládos gép, egy kombi-egyterű „hibrid”. Azt, hogy Break vagy SW, könnyű megállapítani: utóbbi egy messziről látható, hatalmas, 1,33 négyzetméteres panorámatetővel kényezteti az utasokat, a tetősínek pedig ezüst fényezést kaptak.

Bent a csomagtérből felnyitható harmadik, kétszemélyes üléssor várja az utasokat – ezek egyébként könnyen ki- és beszerelhetők. Az SW nem viccel: a hét ülés összesen 108 (!) különböző módon rendezhető. Ha anya, apa, mama, tata és három gyerek tölti ki az utasteret, tetőcsomagtartóra lesz szükség, ilyenkor a két leghátsó ülés mögött mindössze 137 liternyi tér marad. A másik véglet, ha apa egymaga akar minden kelléket megvásárolni és bepakolni egy lakásfelújításhoz: ilyenkor már kisfurgonos, akár 2,3 köbméteres űrrel zsonglőrködhet. Bravúros.

A franciák 1560 köbcentiméteres, közös nyomócsöves dízelje a legideálisabb választás a 307-eshez: nem lesz tőle orrnehéz a test, így kanyarban semleges maradhat – a kétliteres gázolajasról ez már nem mondható el –, tulajdonképpen nyomatékból old meg minden forgalmi helyzetet, miközben alig van étvágya.

Ezzel szemben az 1,4 literes benzin- és dízelmotor csak vánszorgásra alkalmas (az SW-hez ezek nem is voltak rendelhetők). A fotelszerűen kényeztető ülésben egy dolgot nem túl kellemes csinálni: sebességet váltani. Az ezredforduló francia autóihoz ilyen téren is tökéletesen illeszkedő Peugeot váltókarja a meggondolt kapcsolgatások barátja, a sportos érzést hírből sem ismeri.

A 307-es lutri. A közhely, miszerint az autó a rendszeres karbantartást meghálálja, itt csak részben igaz, pályafutása során ugyanis több visszahívást is elrendeltek a típusnál. A teljesség igénye nélkül: az EGR-szelep meghibásodása amellett, hogy a cseppet sem megnyugtató check engine lámpát villogtatja, motorleállást és újraindulást okozhat; a motorvezérlő szoftver váratlanul lezárhatja a fojtószelepet, ami súlyos teljesítményvesztéssel jár, de a vezérlőelektronika bármikor dönthetett úgy is, hogy részben megvonja az üzemanyagot a motortól. A világítást vezérlő szoftver sem mindig állt a helyzet magaslatán, szélsőséges esetben előfordulhatott, hogy éjszaka, akár egy szerpentinen egyik pillanatról a másikra sötétbe borult a sofőr előtt az út.

A négy tárcsával dolgozó fékrendszert érintő problémákból is adódott néhány: vákuumszivattyú-hiba miatt hullámzó fékrásegítéssel szembesülhetett a vezető; a fékcső bölcsője addig dörzsölhette a fékcsövet, míg a fékfolyadék szivárogni kezdett. Noha a felsoroltakat térítésmentesen javították a gyári szakszervizek, ezek mellett több olyan „apróság” is felbukkant, amit önerőből kellett megoldania a tulajnak: a központi zár önálló életre kelhet, és manapság alig van olyan 307-es, amelyben nem pixelhibás a központi kijelző. Télen egyébként érdemes mellőzni a kéziféket, behúzva könnyen befagyhat.

Tény, hogy volt, akinél az említett gondok közül több még a visszahívás előtt előjött, mások azonban egy fillérrel sem költenek többet rá, mint egy bármilyen más tizenöt év körüli autóra. Korát megelőző biztonsági és kényelmi funkciói (változó rásegítésű szervokormány, menetstabilizáló, vészfékasszisztens, elöl-hátul független felfüggesztés, hat légzsák, automata klíma, deréktámasz), illetve hatalmas fej- és lábtere miatt használt családi autóként határozottan átgondolandó opció – fenntartásokkal, de nem bizalmatlanul kell kezelni, és alaposan átvizsgálni. No meg kell a szerencse.