Picit túl drága, picit túl laza, de imádnivaló: Barcelona

Barcelona városában most felfedeztem azt a helyet, ahol télen is ötvöződik minden, amely feledteti a hazai komor időjárási viszonyokat: merthát ugye mégiscsak sokkal élvezetesebb 20 fokban és tiszta időben élvezni az épített örökségek sokszínűségét, a csodás művészi alkotásokat, a tenger hullámait és a tradicionális ízeket, mintsem dideregve, télikabátban és vastag ruhában. Sőt, aki nem szereti a tömeget, és a forró strandidőért sem rajong, annak kimondottan ilyenkor érdemes felkeresni a katalán fővárost. Rövid beszámoló következik ötnapos kiruccanásomról.

 Kolozsvártól mindössze két és fél óra alatt el lehet jutni repülővel Barcelonába, az év ezen szakaszában pedig a repülőjegy is pénztárcabarát áron kapható: az oda-vissza útra mindössze 300 lejt kellett fizetnem reptéri illetékekkel együtt.

Annak ellenére, hogy a várost közel kétmillióan lakják, a közlekedés nagyon jól megszervezett, forgalmi dugókat alig-alig látni, a tömegközlekedés pedig összeköti egymással a különböző városrészeket – igaz, sok esetben csak több átszállással lehet eljutni A-ból B-be, és minden váltásnál új jegyet kell felhasználni. A tömegközlekedés nem olcsó, hiszen egyetlen utazás több mint két eurót kóstál. Van viszont a turisták számára kedvező alternatíva is, a T-casual nevű gyűjtőjegyet ugyanis már 11,35 euróért meg lehet vásárolni, amely tíz utazásra jogosítja fel az utazókat, és átruházható.

A kiruccanás előtt egyértelmű cél volt a leghíresebb épített örökségek meglátogatása (mint a Sagrada Família, a Güell-park, a Casa Batlló, a barcelonai székesegyház vagy a La Rambla sugárút), amely jószerint össze is jött, azonban számomra egy pici csalódást okoztak: elég nagy lehúzásnak éreztem ugyanis azt, hogy 15-20 eurós belépőket kérnek el egy templom vagy belvárosi lakás meglátogatásáért, amelyek bár tényleg szépek, de semmilyen más szolgáltatást nem foglaltak magukba ezért a pénzért. Óriási plusz pont jár viszont a város gótikus negyedének, amely igazi tengerparti hangulatot hordozott magával szűk utcácskáival és boltjaival, ahol ki-ki saját vérmérsékletének megfelelően alkudozhatott is az áruba bocsátott portékák vételi összegén. És ha már az áraknál járunk, lássuk mi mennyibe kerül a katalán nagyvárosban.

Barcelona drága hely, amely nem is csoda, hiszen bevételeinek nagy részét a turizmusból szerzi.

Az előbb már említett belépőjegyek árai mellett a helyi étel- és italspecialitások kipróbálása erdélyi zsebeknek szintén meredekek lehetnek: egy egyszerű tapas (amelyet leginkább falatkának lehetne lefordítani, és gyakorlatilag bármi lehet, amit kicsi adagokra fel lehet osztani) egy középkategóriás helyen öt eurótól kezdődik, a paella (amely egy sáfrányos rizs alapon készült egytálétel főként húsokkal vagy tenger gyümölcseivel tálalva) ára 15 euró körül mozog, míg egy kancsó sangríát (bor alapú, gyümölcsökkel ízesített üdítőfajta) négy fő számára szintén 15 euróért szervíroznak. Nemzetközi gyorsbüfék és beülők minden sarkon találhatóak, egy finom spagettit tíz euró körüli összegért adnak, míg három nagy szelet pizzát akár már öt euróért is meg lehet vásárolni. Természetesen azok sem halnak éhen, akik nem járnak étterembe, sőt, a szupermarketek árai alig haladják meg az itthoniakat, a kínálat pedig messze bővebb az itthoninál. Ottlétem során egy negyed kilós nagyon finom chorizo kolbászt négy euróért, tíz szelet füstölt sonkát három euróért vásároltam, de a sajtkülönlegességek, a helyi sörök és borok is megfizethető áron kaphatók.

A katalán főváros a multikulturalizmus példaképe, hiszen itt békességben megférnek egymás mellett a különböző nációk: az arab kebabos például nagyon jó viszonyt ápol az ázsiai ajándékboltossal, akik közös udvarban laknak a katalán nagycsaládosokkal. Utazásom előtt ugyanakkor számoltam az oly híres sziesztaidővel, amelynek viszont híre-hamva sem volt – bár az is elképzelhető, hogy a turisták által látogatott helyek nem zárnak be, hiszen nagy bevételi kiesést jelentene számukra. A mediterrán lazaság viszont tényleg nem csak mese, kelet-európaiként például nagyon meglepő (és egyben dühítő) volt az, ahogyan a kígyózó kasszáknál az elárusító percekig trécsel a vásárlóval, fittyet hányva a többi várakozóra. Bár lehet, hogyha ebbe születtem volna bele, akkor fel sem tűnne. A spanyolok – tisztelet a kivételnek – anyanyelvükön kívül nem igazán ismernek egyéb nyelveket, bár a kézzel-lábbal történő mutogatásban és a fülig érő mosolyban világbajnokok, így minden egyes alkalommal sikerült megszerezni a szükséges információkat.

Az utazás végeztével egy csepp hiányérzetem ugyanakkor maradt, de ez is csak a város által nyújtott sokrétű kikapcsolódási lehetőségeket és feltárásra váró helyszíneket dicséri. Nagy sportkedvelő létemre ugyanis sem az 1992-es olimpiai helyszíneket, sem pedig Európa legnagyobb futballarénáját, a Camp Nou-t nem volt alkalmam meglátogatni. Maradt tehát bőven okom arra, hogy a jövőben is visszatérjek ebbe a városba.

Mindent egybevetve remek kis hosszúhétvégét sikerült eltölteni Barcelonában, ahol egy pillanatig sem unatkoztam. Az egyedi épített örökségek és a csodaszép természeti kincsek mellett a helyiek életfelfogása is mély nyomot hagyott bennem, amely bár számomra egy kicsit közegidegen, de jól láthatóan működik.

Adiós, Barcelona, és a mihamarabbi viszontlátásra!